Dorothy Dandridge színésznőként és énekesnőként írta be nevét a filmtörténetbe: ő volt az első afroamerikai művész, akit a legjobb női főszereplő Oscar-díjára jelöltek.
Dorothy Dandridge színésznőként és énekesnőként írta be nevét a filmtörténetbe: ő volt az első afroamerikai művész, akit a legjobb női főszereplő Oscar-díjára jelöltek. 1954-ben a Carmen Jones című musical főszerepével aratott hatalmas sikert, amely elhozta számára ezt a történelmi jelölést. Pályafutásának későbbi szakaszában azonban nem tudta megismételni korábbi diadalát, és életét egyre inkább személyes és szakmai nehézségek árnyékolták be. Tragikusan fiatalon, mindössze 42 évesen hunyt el 1965-ben.
Dorothy Jane Dandridge 1922. november 9-én született Clevelandben. Egyedülálló édesanyja, a képernyő- és rádiószínésznő Ruby nagy hatással volt rá. Dorothy 5 évesen lépett be a show-bizniszbe egy énekestrió tagjaként édesanyjával és nővérével, Viviannal. Hamar otthagyta az iskolát, hogy barátnőjével, a későbbi kiváló jazzénekesnővel, Etta Jones-szal és nővérével közös körútra menjen.
1942-ben Dorothy Dandridge hozzáment Harold Nicholashoz, ám házasságuk távol állt a harmonikustól. Nicholas hűtlenségei miatt a kapcsolat folyamatosan feszültségekkel terhelt volt, s mindeközben Dandridge szinte teljesen háttérbe szorította művészi pályáját.
1943-ban kislányuk született meg, akinél hamarosan súlyos agykárosodást diagnosztizáltak. A kétségbeesett édesanya éveken át küzdött a gyógyulás reményéért, és jelentős összegeket fordított a legjobb magánkezelésekre, bízva abban, hogy segítséget talál lánya számára.
1951-es válása után Dandridge visszatért az éjszakai klubok világába, ezúttal sikeres szólóénekesnőként, turnéján teltházas koncerteket adott. Első filmszerepét 1953-ban kapta a Bright Road című filmben, amelyben egy komoly és elkötelezett fiatal tanárnőt alakított Harry Belafonte oldalán.
A fekete filmistennőt afroamerikai származása ellenére – a filmtörténelemben először – jelölték a rangos Oscar-díjra
A tehetséges lányt a közönség is a szívébe fogadta. Dandridge igyekezett megalapozni karrierjét színésznőként is. Eleinte csak apróbb szerepeket kapott, de ezek egyikében látta meg Otto Preminger, aki a kizárólag fekete szereposztású 1954-es Carmen Jones című mozijának – amelyben Belafonte is szerepelt -, sztárjává tette.
Dorothy Dandridge mindent megtett a sikerért, Csábító megjelenésével és kacér stílusával Dandridge lett az első afroamerikai színésznő, akit emlékezetes alakításának köszönhetően Oscarra jelölték a legjobb női főszereplő kategóriában. Végül ugyan nem vihette haza az aranyszobrocskát, jelölésével mégis történelmet írt. Ezen kívül előterjesztették a legjobb női főszereplőnek járó BAFTA-díjra is. A főszerep a sztárság csúcsára repítette.
Jelöléseinek köszönhetően kapott még kiemelkedő főszerepeket, következő filmsikere az 1957-es Napsziget volt, 1959-ben a Porgy és Bessért pedig esélyes volt a Golden Globe-ra is.
Úgy tűnt, Dandridge jó úton halad afelé, hogy elérje azt a hírnevet és szupersztárságot, amelyet olyan fehér kortársai élveztek, mint Marilyn Monroe és Ava Gardner. Azonban abban az időben a feketéknek még nem voltak kiugrási lehetőségei.
Miközben második házassága is csődbe ment, Dandridge elkezdett sokat inni és antidepresszánsokat szedni. Magánéleti problémái miatt válságba került, amit karrierje is megsínylett. A pénzhiány és a ritka szerződések következtében idegei kikészültek. Egy New York-i fellépésre készült, de elutazása előtt, 1965. szeptember 8-án negyvenkét éves korában holtan találtak rá lakásán, West Hollywoodban; halálát antidepresszáns-túladagolás okozta.
