„Munkácsy élete, a szomorú árvaságtól a sanyarú inaséveken keresztül a huszonhat éves korára elért világhírig szinte kikövetelte a regényes feldolgozást.” Ismét megjelent az Ecce Homo, Harsányi Zsolt Munkácsy Mihályról írt életrajzi regénye.
Munkácsy Mihály élete egy különösen izgalmas és érdekes regényhez hasonlítható, hiszen ki ne hatódna meg a szegény asztalosinas történetén, aki 26 éves korára nevet, rangot szerzett Párizsban, és tehetségét az egész világon elismerték. Munkácsy legnagyobb sikerei, világhíre idején is megmaradt magyarnak, így illő, hogy most a haza is ismét magasba emelje a festő nevét.
Közel hetven év után ismét kezünkbe vehetjük szüleink, nagyszüleink sokat emlegetett, legendás Munkácsy-regényét, Harsányi Zsolt Ecce homóját. Egy régi könyv új kiadása, ami azonban mégis az újdonság erejével hat. Képek, fotók teszik élményszerűbbé az egyébként is élvezetesen megírt regény olvasását.
Az 1887. január 27-én született Harsányi Zsolt regénye 1934 és 1943 között négy kiadást is megélt, utána azonban nem jelenhetett meg egészen 2010-ig, míg Munkácsy Alapítvány és annak elnöke, Pákh Imre meg nem kereste az ötlettel az Alexandra Kiadót. A kötetben gazdag képmelléklet is helyet kapott Munkácsy számos fényképével és valamennyi fontosabb művének reprodukciójával.
Harsányi a kor legdivatosabb műfajában, a regényes életrajzírásban volt a leginkább otthon, legnagyobb sikereit életrajzi regényeinek valóságos áradatával aratta. Írt Munkácsy Mihályról (Ecce homo), Liszt Ferencről (Magyar Rapszódia), Rubensről (Élni jó), Hunyadi Mátyásról (Mathias Rex), Galileiről (És mégis mozog a föld), Petőfiről (Az üstökös), Zrínyi Miklósról (Szólalj, szólalj, virrasztó). Magdolna című háromkötetes regényfolyamával, és az Életre-halálra-René című könyvével a tabunak számító erotika területére is elmerészkedett.
Egy regény, melyben szemtanúi lehetünk az Ásító inas, a Golgota vagy épp az Ecce homo megszületésének. Munkácsy Mihály regénye ez, amelyben megelevenedik a 19. század miliője a békéscsabai asztalosműhelytől a bécsi, düsseldorfi és párizsi festőműtermekig, a magyar pusztától a fényes francia palotákig.
„Az Ecce homo, mint regény, nagyon jó érzékkel kiválasztott nyersanyagon alapul. Munkácsy élete, a szomorú árvaságtól a sanyarú inaséveken keresztül a huszonhat éves korára elért világhírig szinte kikövetelte a regényes feldolgozást. Ráadásul a művész élete kiválóan dokumentált életpálya: levelek, önéletrajzi visszaemlékezések, elemző tanulmányok, kortársainak memoárjai, a már a saját életében kultikussá emelkedett művészszemélyiséghez tapadó emlékek, anekdoták, tárgyi relikviák értékes alapanyagot nyújtottak egy életrajzi regényhez. Harsányi pedig nagyon alaposan, pontosan, hitelesen dolgozza föl ezeket a forrásokat, s igazából saját fantáziájából épp csak a kötőanyagot adja hozzá a történeti alapanyaghoz. Nem kreál kitalált személyeket, nem hajtja hősét izgalmas kalandok felé, ugyanakkor senki olyant nem hagy említés nélkül, akinek a legcsekélyebb lehetősége is adódhatott arra, hogy élete egy pontja a Munkácsy életével érintkezhessen. A regényben fölvonulnak a késő 19. század nagy alakjai, Manet-tól Makartig, Than Mórtól Benczúrig, Liszt Ferenctől Jókai Mórig, Andrássy Gyulától Ferenc Józsefig. A könyv tárgyilagos, képei, szituációi világosak. Nincsenek benne költői képek, túlfűtött érzelemmel telített leírások. Legnagyobb értékét a szinte filmszerűen „egyenes” vonalvezetése, a miliő – legyen szó a békéscsabai asztalosműhelyről vagy a párizsi Salon kiállításáról – érzékletes megrajzolása adja.
Szenvedés és öröm, szerelem és barátság, kudarc és siker, szerencse és szerencsétlenség, tehetség és kitartás, munka és betegség, hit és remény regénye az Ecce homo. Minden okunk megvan rá, hogy hetven év után újra kézbe vegyük, s hogy jó érzéssel adjuk gyermekeink, unokáink kezébe is.” (Részlet Bellák Gábor előszavából)
„Családunk nagyrabecsülése Munkácsy művészete iránt nemcsak a nagyapámhoz, Harsányi Zsolthoz, a Munkácsyról szóló regény, az Ecce homo írójához vezethető vissza. A Munkácsyhoz fűződő kapcsolataink gyökerei nagyapám nagyapjához, Harsányi Pálhoz vezetnek. Harsányi Pál, mint az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgatója, az 1860-as években egyik első és lelkes támogatója volt az ifjú Munkácsy Mihálynak.
Nagy megtiszteltetésnek tartom és örömmel tölt el, hogy Munkácsy Mihály művészetét most az Ecce homo 21. századi kiadásával ünnepelhetjük.” (Dr. Harsányi Zsolt)
