A Távol Afrikától című filmhez oroszlánokat és kutyákat idomított, a Babe második részében a csimpánz családot tanította be, Francis Ford Coppola Drakulájában állatgondozóként is szerepelt. Munkája kulisszatitkairól mesél a Scolar Kiadónál megjelent könyvében Hubert Géza Wells állatidomár.
Az állatok idomításáról, a filmforgatások kulisszatitkairól, legizgalmasabb kalandjairól is mesél életrajzi könyvében Hubert Géza Wells, hollywoodi filmek magyar állatidomárja, aki az MTI-nek elmondta, 15 évig írta a memoárját
Az állatidomár is ember címet viselő kötet szerzője, Hubert Géza Wells szerint meglehetősen ritka dolog, hogy egy állatidomár tollat ragad és megírja az életét, az emlékeit, neki is azért tartott 15 évig, mert előfordult, hogy hosszú évekig kezébe sem vette a tollat.
„Az átlagembernek nagy valószínűséggel fogalma sincs arról, hogyan zajlott és zajlik ma az állatidomárok munkája és egy filmforgatás. Nem volt azonban különösebb célom, nem akartam bizonyítani, egyszerűen csak szórakoztatni szeretném azokat az olvasókat, akik érdeklődnek az állatokkal való munka iránt” – mondta Wells.
A Somogyban született későbbi idomár már gyermekkorában állatokkal foglalkozott: első „neveltje” a Fulgur névre hallgató héja volt tizenéves korában.
Wells szerint a jó idomárnak nincs titka. Bár az állatokkal való munkához kell tehetség, a hozzáértést csakis tapasztalatok révén lehet megszerezni. A könyvben az állatvilág szinte minden fajának képviselője felbukkan, Wells idomított filmekhez oroszlánokat, majmokat, farkasokat, orrszarvút, zsiráfokat és még flamingókat is.
„A munkánk során a szeretetnek és a szigornak együttesen kell hatnia, ha bármelyik hiányzik, eredménytelenek vagyunk. Olyan ez, mint a gyermeknevelés. A rosszul viselkedő gyerek is a szülő hibája” – vélte a már nyugdíjba vonult idomár.
„Első generációs állatidomár vagyok, egy veszélyeztetett faj képviselője, élő fosszília, két lábon járó dinoszaurusz. Negyvenöt éven át idomítottam a filmipar számára madarakat és vadállatokat a tengerimalacoktól a zebrákig. […] Tanárom a csodálatos Szigethy Kálmán volt, aki minden állathoz értett. Ő mondta nekem: ha tudsz kutyát idomítani, akkor az oroszlánidomításhoz már csak egyetlen dologra van szükség – bátorságra, hogy belépj az arénába. Ezt a mondatot tartottam szem előtt egész életemben.”
A könyv alcíme A valódi Doktor Dolittle, avagy egy elvetemült kizsákmányoló visszaemlékezései (nézőponttól függően). A cím az állatidomárok és az állatvédők, az állatok jogaiért küzdők közötti ellentétre utal, erre többször kitér a könyvében. Wells szerint mint minden szakmában, az állatvédelem terén is át lehet esni a ló túloldalára. Őt és munkáját is érték olyan támadások, amelyek aztán valótlannak bizonyultak.
„Természetesen óriási szükség van az állatvédők munkájára. Manapság már minden egyes forgatáson részt vesz az állatvédő egyesület egy képviselője, aki bármikor leállíthatja a munkálatokat. Ez több évtizede így van. Szerencsére, hiszen az 1920-30-as években még minden további nélkül lelőhettek egy lovat vagy akár egy nagymacskát” – mesélte.
A könyvben Wells a második világháború alatti és utáni zűrzavarról, disszidálásáról, az Amerikai Egyesült Államokba való költözéséről és a kalandozásairól is beszámolt: öt kontinens negyvenkét országában járt és dolgozott. Olyan közkedvelt filmekben szerepelt állataival, mint az Elza kölykei, az Afrika Expressz, a Távol Afrikától és a Ragadozók. Idomított oroszlánjai, kutyái, csimpánzai és orángutánjai olyan sztárok mellett játszottak, mint Robert Redford, Meryl Streep, Val Kilmer, Matthew Broderick, Helen Hunt és Ursula Andress.
A hollywoodi filmek állatszelidítője nyugdíjas éveit Kaliforniában éli, de évente néhány hónapra hazalátogat a Zala megyei Gelsére. „Nekem Kalifornia az otthonom, de Magyarország a hazám” – mondta Wells, akinek már csak az afrikai oroszlánok közelsége hiányzik, hiszen ők voltak a legkedvesebb állatai. A könyv borítóján is legkedvesebb neveltjével, Szudánnal látható. Bár egész életében állatok vették körül, ma már csak egyetlen társa van, egy kis Jack Russel terrier.
„Az agresszió a csimpánzok társadalmának szerves része, ezért lehetett az águk olyan sikeres a törzsfejlődés fáján. A csimpánzok által manapság megtámadott emberek bizonyíthatják, hogy unokatestvéreink nagyon veszélyes lények. Harcolnak és harapnak, hogy feljuthassanak a társadalmi ranglétra csúcsára.
Tizennégy évesen Karanja hétszer olyan erős volt, mint egy átlagos férfi. Izomerő tekintetében lehetetlenség volt fölé kerekedni.”
Wells jelenleg egy korábban forgatókönyvként megírt vámpírtörténeten dolgozik, amit szeretne könyvben is kiadni. Ebben csupán két ló szerepel majd, itt már emberek játsszák a főszerepeket.
