Újabb novelláskötet jelent meg a több háborús övezetet is megjárt sebész, Szabó Kázmér tollából. Az Életek kiállítása – Emberi színjáték több részben címet viselő munka bemutatóját kedden tartották Pécsen.
A Pro Pannonia Kiadó gondozásában napvilágot látott kötet Szabó Kázmér második könyve. Első alkotásához, a Megszépüléshez hasonlóan a most megjelent gyűjteményben is hosszabb-rövidebb terjedelmű novellák találhatóak, amelyek egy egységgé összefűződve érik el teljességüket. Szabó Kázmér – ahogy az a könyv vezéridézetéből is kiderül – „az élet gerincét szeretné alapul megvonni” munkájában, „azt kutatva, milyen úton-módon, milyen jellem és gondolkodásmód segítségével tudnánk életünk hajóját legjobban átvezetni az élet tengerén”.
Mint azt a bemutató előtt Szabó Kázmér elmondta, második kötetében jóval kevesebb személyes élményét vetette papírra, sokkal inkább általános morális kérdések foglalkoztatták az írás során, így munkáját tömören összefoglalva inkább morális regénynek tekinti. A szerző elárulta, hogy a lét legfontosabb kérdéseit feszegeti a könyvben, így szó esik benne a szerelemről, a demokráciáról, a szenvedésről. Történeteinek gyökereit egyrészt saját tapasztalataiból, világlátásából merítette, másrészt Platón, valamint Kant filozófiájára támaszkodott az íráskor. Elsősorban a gondolkodó, a legsúlyosabb, legmélyebb morális kérdések iránt érdeklődő olvasókat kívánja megszólítani.
A túlvilágon egy Johannusz nevű emberi lélek e világra készül megszületni. Az isteni törvény szerint a „Világnézetek boltjában” vásárolhatja meg a nézeteit, amelyek alapján a földön élni fog. A boltban egy fura öreget talál, a világnézetárust, aki ördögi ravaszsággal forgatja a szót a kanti, freudi és darwini elvek körül, hogy végül Johannusz meghasonul választott nézete és belső morális érzései között. A vén boltos hosszasan kínálgatja a különféle világnézeteket, amelyek, mint holmi árucikkek, dobozokba vannak bezárva. Végül Johannusz egy dialektikus materializmussal és egy darwinizmussal a zsebében távozik, és kap ajándékba még egy vásári Jézuska-képet is az iddogálás közben egyre részegebb és agresszívabb ördögtől, mert nem akarja elhinni, hogy a választott világnézete miatt a halál után semmi sem következik…
A könyvben Johannusz hét különböző alakban lép olvasói elé, hétszer születik meg. Először egy kőkorszaki emberként; másodszor a „húrok” népe egyik „nagy” vezetőjeként; harmadszor az ókori, háborús Athénban, egy eszével kiemelkedő rabszolgaként; negyedszer a kortalan Velencében egy élveteg, de vallásos kurtizánként; ötödször egy ügyes hegyi vadászként; hatodszor egy dán világutazóként; hetedszer egy 1956-os magyar menekültként… És a főhős itt ér vissza oda, ahonnan a könyv elején elindult: a világnézetárushoz. Rájön, hogy rossz világnézetet választott, ám az utolsó fejezetben kap még egy esélyt a javításra: a túlvilágon Szókratésszel, Platónnal, Buddhával társalogva megtudja, hogyan élhet teljesebb és jobb életet, és hogy mi annak az alapja.
Az 1960-as születésű szerző, aki Pécsen szerzett orvosi diplomát, csaknem kilenc évig Baranyában dolgozott sebészként, majd a kilencvenes évek közepétől kezdve bejárta Afrikát, Ázsiát és a karibi szigetvilágot. Dolgozott Tanzániában, Kenyában, a Nemzetközi Vöröskereszt kiküldöttjeként a polgárháború és a darfúri népirtás évei alatt Szudánban, a tálibok uralma alatt álló Afganisztánban, a mészárlások színterén Kelet-Timoron, és segített munkájával a cunami sújtotta Szumátra szigetén is. Legutóbb Afganisztánban és Pakisztánban teljesített missziót a Nemzetközi Vöröskereszt kiküldötteként.
