Erik Satie okkal féltett egy rigót…
Egy ütődött (én) megfigyelései címet viselő kötetből kiderül: Erik Satie zeneszerző, zongorista, bohém, különc és csodabogár érzékenységgel és egyedi humorral tekintett a világra.
„Egy barátommal vidéken jártunk, és a szédülésről beszélgettünk. A barátom nem ismerte. Többször is bemutattam neki a szédülést, a legkisebb eredmény nélkül. A barátom nem tudta átérezni a szorongást, amely akkor keríti hatalmába az embert, amikor tetőfedőt látunk dolgozni a tetőn. A barátom minden egyes megjegyzésemre a vállát vonogatta, ami nem nagyon udvarias, és nem is nagyon kedves.
Egyszer csak megpillantottam egy feketerigót, mely épp egy ág végére szállt, egy magas ágra, egy öreg ágra. Nagyon veszélyes volt ennek az állatnak a helyzete… A szél rázta az öreg ágat, melyet szegény jószág a kis kezével görcsösen szorított.
Ekkor a társamhoz fordultam: – Nézze – mondtam – libabőrös leszek ettől a rigótól, és szédülök. Hozzunk gyorsan egy matracot a fa alá, mert ha a madár elveszíti az egyensúlyát, biztosan összetöri magát.
Tudják mit felelt erre a barátom?
Hűvösen, egyszerűen mondta: – Ön pesszimista.
Nem könnyű meggyőzni az embereket.”
Forrás: Erik Satie: Egy ütődött (én) megfigyelései
