Erik Satie nem tartozott a világpolgárok közé…
Arcueil-ben a magányos Satie általában akkor is végtelenül egyedül érezte magát, amikor ott rajzottak körülötte a tisztelői.
„Moi, Saint Erik d’Arcueil”, azaz én, Arcueil-i Szent Erik. Nemigen mozdul ki. Amikor az Orosz Balett nagyhírű igazgatója, Gyagilev meghívja a Parade alkotóit, Cocteau-t, Picassót a római próbákra, Satie-nak nemigen akaródzik mennie. Amikor megkérdezik tőle, Satie úr, ismeri Rómát? Egykedvűen válaszol: Névről. Csak névről.
Szívesebben járt esernyő- és zsebkendőüzletbe.
Forrás: Erik Satie: Egy ütődött (én) megfigyelései
