„A kritikusok dicsérete olyan, mint amikor a hóhér azt mondja: szép a nyakad” – vallotta a 100 éve született Eli Wallach Oscar-díjas amerikai színész, A hét mesterlövész sztárja, Hollywood egyik legkiválóbb karakterszínésze.
Füstös, viharvert képű, sokoldalú karakterszínész volt, aki a „method acting” iskola neveltje. Színészi játékát nem csak az általa hőn szeretett színpadon kamatoztatta: spagettiwesternek „kemény” banditájaként vált világhírűvé a száz éve, 1915. december 7-én született Eli Wallach Oscar-díjas amerikai színész, A hét mesterlövész sztárja, Hollywood egyik legkiválóbb karakterszínésze. Pályafutása több mint hat évtizedet ölelt fel, még a kilencvenedik életévén túl is szerepelt a Holiday című nagy sikerű vígjátékban.
Szülei lengyelországi zsidó bevándorlók voltak, New York Brooklyn negyedének olaszok lakta részén nőtt fel, és egy tizenöt évesen eljátszott iskolai szerep után álmodta meg, hogy színész lesz. Gyerekkorában szinte mindent elsajátított az olaszok életmódjából, viselkedéséből, amiből színészként később sokat tudott meríteni, színpadon és filmen is olasz karaktereket alakítva futott be. Tanárnak készült, a Texasi Egyetemen szerzett diplomát történelemből, de megtanult lovagolni is, aminek jó hasznát vette a westernek forgatásán. A második világháborúban öt évig szolgált az egészségügyi alakulatoknál, kapitányként szerelt le.
Alapító tagja volt a Lee Strasberg által vezetett híres Actors Studiónak, ahol a realista Sztanyiszlavszkij-módszert oktatták. Olyan világhírűvé vált sztárokkal tanult együtt, mint Marlon Brando, Montgomery Clift, Sidney Lumet, s ő lett Marilyn Monroe első jó barátja attól a pillanattól kezdve, ahogy a színésznő belépett a stúdió ajtaján. Itt ismerkedett meg Anne Jacksonnal is, akivel 1948-ban kötötte össze életét, és aki hatvanhat éven át, élete végéig társa maradt.
1945-ben mutatkozott be a Broadway színpadán, az első bukott darab után azonban már kizárólag sikeressé vált előadásokban szerepelt, 1951-ben elnyerte a legrangosabb amerikai színházi kitüntetést, a Tony-díjat A tetovált rózsa című Tennessee Williams-darab olasz sofőrjének szerepéért. Gyakran lépett színpadra feleségével, a legtöbbször Tennessee Williams drámáiban, kifejezetten keresték a közös szereplés lehetőségét. Ők lettek az amerikai színház egyik legismertebb színészpárja, még 2000-ben is játszottak együtt. Egyszer ezt nyilatkozta feleségéről: „Óriási tisztelettel és csodálattal tekintek rá mint színészre. Csodálatosan kiegészítjük egymást a színpadon, különösen olyan darabokban, amelyek sokat jelentenek mindkettőnk számára.”
Filmszerepeket eleinte megélhetési okok miatt vállalt, egész életében a színházat tartotta a legmagasabb fokú művészetnek. Már ismert színészként nyilatkozta 1973-ban: „Megyek és lóra szállok Spanyolországban tíz hétre, ezzel összejön a pénz, hogy hazatérve egy színdarabban játszhassak.”
Már 1953-ban megkeresték a Most és mindörökké egyik kisebb szerepével, amit visszautasított, Frank Sinatra legnagyobb szerencséjére. Az éppen hullámvölgyben lévő énekes ugyanis igent mondott, és alakításáért Oscar-díjat kapott. Ezután bármikor futottak össze, Sinatra így köszönt neki: „Szervusz, te őrült színész!”
Wallach először 1956-ban a Tennessee Williams-darab nyomán született Babuci című fekete-fehér produkcióban állt a kamera elé, egy szicíliai bevándorlót játszott. Összességében több mint 160 filmben, televíziós produkcióban láthatta a közönség, a legváltozatosabb szerepekben.
Az 1960-as A hét mesterlövész című westernben mexikói banditát játszott. A film azon ritka westernek egyike, melyben nem szerepelnek indiánok. A hét mesterlövészt játszó színész közül öt addigra már ismert volt a közönség szemében, Charles Bronson-nak és Horst Buchholz-nak azonban ez a film hozta meg a világhírnevet. A hét karakter a vadnyugati hős hét különböző arculatát árnyalja.
1961-ben Marilyn Monroe, Clark Gable és Montgomery Clift mellett főszereplő volt a John Huston rendezte Arthur Miller Kallódó emberek című drámában. Az 1966-os A Jó, a Rossz és a Csúf című, Sergio Leone rendezte spagettiwesternben ő volt a csúf. A forgatás során három majdnem halálos balesetet szenvedett Wallach. Mivel Sergio Leone alig beszélt angolul, Eli Wallach pedig alig beszélt olaszul, mindketten franciául beszéltek egymással.
A Mackenna aranyában egy gonosz szerencsevadász, A Keresztapa harmadik részében a Corleone család legfőbb ellenfele (érdekesség, hogy ezt a szerepet a rendező, Francis Ford Coppola először Sinatrának ajánlotta fel, de az énekes végül nem vállalta). Olyan híres filmekben szerepelt még, mint a Lord Jim, A dominó-elv, Az éjszaka és a város. Még kilencvenedik életévén túl is vállalt szerepeket: 2006-ban a Holiday című komédiában Hollywood aranykorából itt maradt, idős forgatókönyvírót alakított, 2010-ben Roman Polanski Szellemírójában titokzatos öregúr volt, és feltűnt a Tőzsdecápák második részében is.
Az Amerikai Filmakadémia 2010-ben életművéért tüntette ki tiszteletbeli Oscar-díjjal. Az indoklásban a testület „kaméleonként” emlegette, aki könnyedén illeszkedik minden szerepébe, és minden alakítása emlékezetes marad.
Filmjeiben sokszor mutatkozott bajszos, ördögi figuraként, amiről azt mondta: „Valójában kettős életet élek. A színházban én vagyok a kisember, a felingerelt, a félreértett hős, míg a filmekben többnyire rosszfiúkat osztanak rám.” Hozzátette, hogy a gonoszok néha összetettebbek színpadi szerepeinél. Önéletrajzát 2005-ben A Jó, a Rossz és Én címmel adta ki.
Eli Wallach 2014. június 24-én halt meg, kilencvennyolc éves korában.
