Az Ízek, imák, szerelmek írónőjének kalandjai nem érnek véget Indonéziában. Egy nő, aki nem akart többé megfelelni. Egy nő, aki elengedte a jelenét, és megtalálta a boldogságát. Egy nő, akiben magunkra ismerhetünk.
A szabadon gondolkodó lányok, asszonyok bibliája
Egy nő, aki nem akart többé megfelelni.
Egy nő, aki elengedte a jelenét, és megtalálta a boldogságát.
Egy nő, akiben magunkra ismerhetünk.
Az Ízek, imák, szerelmek írónőjének kalandjai nem érnek véget Indonéziában. Bár Liz és Felipe tökéletes harmóniában élnek Bali szigetén, mindketten elhatározzák, hogy hivatalosan sosem kelnek egybe. A New York-i terrortámadás utáni szigorítások miatt azonban Felipét kitoloncolják Amerikából, és a hatóság választás elé állítja a szerelmespárt: vagy összeházasodnak, vagy a férfinak el kell hagynia az országot…
Liz, miután maga mögött hagyta a szinglik életét, sok változáson esett át, és immár érett nőként hozza meg döntését. Az írónő ebben a történetben őszintén és rengeteg humorral elmélkedik a házasság intézményéről, a válásról és a nagy döntés pszichológiájáról.
A Hűség az esküvő küszöbén állók, a házaspárok, az egyedülállók és az elváltak regénye. Azoknak a nőknek és férfiaknak szól, akik nem hisznek a házasságban. És persze azoknak is, akik úgy döntenek: belevágnak, és örök hűséget fogadnak annak, akit igazán szeretnek.
A New York Times sikerkönyveinek kreatív, sokoldalú írónője. Világhírét a 2006-ban megjelent Eat, pray, love (Ízek, imák, szerelmek) című emlékirata hozta meg, amelyből 2010-ben hollywoodi filmet is készítettek. A legutóbbi írása, A lélek botanikája a szerelem, a kalandok és a tudományos felfedezések nagyívű regénye, amelynek 2013-ban a legjobb könyv díját ítélte a New York Times, az O: The Oprah Magazine, a The Washington Post, a The Chicago Tribune és a The New Yorker.
Elizabeth Gilbert: Hűség
(Részlet a kötetből)
„Igazán radikális kijelentés! Az emberiség történetében korábban sosem feltételezték, hogy a házasság célja a boldogság megteremtése. Ez a gondolat azután – mondhatnánk, elkerülhetetlenül – ahhoz a jelenséghez vezetett, amit Barbara Whitehead házasságkutató „önkifejezô válásoknak” nevezett, amikor a házastársak pusztán azért lépnek ki a házasságukból, mert elmúlt a szerelmük. Ilyen esetben nincs más baj a kapcsolattal. Senkit sem vernek meg, csalnak meg, de a szerelem érzése megváltozott, és a válás a legmeghittebb csalódást juttatja kifejezésre. Jól tudom, hogy Whitehead mire céloz, amikor önkifejezô válást emleget: pontosan ezt tettem, amikor az elsô házasságomat felszámoltam. Amikor egy helyzet mélységesen elszomorít minket, természetesen nehéz kijelenteni, hogy „csak” boldogtalanok vagyunk. Nincs semmi „csak” abban, ha hónapokon át sírunk vagy úgy érezzük, elevenen eltemettek minket az otthonunkban. De a méltányosság úgy kívánja, hogy bevalljam: „csak” azért hagytam el a férjemet, mert nyomorúságos volt vele az életem, és ez a gesztus igen kifejezôen „modern” feleséggé tett.”
