10 éve, 2011. március 23-án hunyt el Elizabeth Taylor kétszeres Oscar-díjas színésznő. A huszadik század egyik legnagyobb hollywoodi filmcsillaga, olyan klasszikussá vált filmekben játszott, mint a Kleopátra és a Macska a forró bádogtetőn.
A filmművészet egyik koronázatlan királynője. Fenséges alkat, nagy tragika, konfliktusok dicső megnyerője, Kleopátra, Makrancos Kata, s megannyi emlékezetes történet hősnője. Hét évtizedes pályafutása 12 évesen kezdődött a National Velvet című filmmel. Ötször jelölték Oscar-díjra, amelyet kétszer vehetett át: 1960-ban a Modern kaméliás hölgyért, 1966-ban pedig a Nem félünk a farkastól című drámában nyújtott alakításáért.
Filmjei, szerepei által Elizabeth Taylor fiatalon a sztárság (és a bulvársajtó) középpontjába került; extravagáns (és drága) életmódja; ékszerek és ruhák iránti kielégíthetetlen étvágya; szeretet iránti igénye hullámvasutakkal tarkított házasságokat és romantikus kapcsolatokat eredményezett. Tagadhatatlanul elbűvölő stílusa és meglepő szépsége milliókat ragadott meg akkor és ma is.
1932. február 27-én született Londonban, amerikai műkereskedő szülei a második világháború kitörésekor költöztek vissza Los Angelesbe. Taylor már gyermekkorában is gyönyörű volt, nemcsak lebilincsel ibolyakék szemekkel, de szokatlanul vastag szempillákkal (köszönhetően annak, hogy distichiasisája, azaz genetikai rendellenessége volt, ami kettős szempillasor okozott) és sötét, erős hajtincsekkel rendelkezett.
A feltűnően szép, ibolyakék szemű kislány tízévesen kapta első filmszerepét, vele együtt egy 18 éves szerződést, így a nézők szeme láttára nőtt fel. Könnyedén váltott át a felnőtt szerepekre, első romantikus filmjét 17 évesen forgatta. Alakítása hiteles volt, hiszen még ebben az évben ment férjhez a hotellánc-örökös Nicky Hiltonhoz. Ettől kezdve magánéleti botrányaival is szolgáltatott csemegét a bulvárlapoknak: egy év múlva már el is vált, másodjára 1952-ben vezette oltár elé az idősödő pályatárs Michael Wilding, vele öt évig élt együtt.
Az óriás című 1956-os filmben James Dean volt partnere, a következő évben jelölték először Oscar-díjra. 1958-ban ismét oltár elé állt, de harmadik férje, Mike Todd producer repülőgép-szerencsétlenség áldozata, Taylor pedig a világ leghíresebb özvegye lett. A közönség mégis elfordult tőle, amikor kiderült, hogy Eddie Fisher és Debbie Reynolds házassága miatta bomlott fel.
A róla kialakult képpel egybevágott a Macska a forró bádogtetőn frusztrált Maggie-jének szerepe. Bár rászolgált volna, „erkölcstelen magánélete” miatt lemaradt az Oscar-díjról. 1960-ban a Modern kaméliás hölgy című filmben nyújtott alakításért végre megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat. Taylor szerint enyhén szólva sem ez volt a legjobb alakítása, a kitüntetést kárpótlásnak tekintette – a gála idején ugyanis tüdőgyulladása volt, sőt halálhírét keltették.
Még 1960-ban megkapta a híres-hírhedt Kleopátra női főszerepét, első színésznőként törve át az egymillió dolláros gázsi-álomhatárt. A 16 hétre tervezett, de három évre nyúló és mai áron félmilliárd dollárt kóstáló forgatás a producerek, a végeredmény a nézők számára bizonyult katasztrofálisnak. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy Taylor és az Antoniust alakító Richard Burton egymásba szeretett, így a viharos románc miatt legalább reklámra nem kellett költeni.
Taylor és Burton 1964-ben összeházasodott, 1966-ban a színésznő második Oscar-díját eredményező Nem félünk a farkastól, egy év múlva a Makrancos hölgyben játszottak együtt. Alakításuk mindkét filmben a való életet tükrözte: Burton neje negyvenedik születésnapjára négyezer tulipánt küldött, két év múlva viszont már a válókeresetet adta be. Később újra egybekeltek, de csak egy évig bírták együtt. Noha egymással szenvedélyes kutya-macska barátságban voltak, családtagjaikkal, háztartásuk alkalmazottjaival, munkatársaikkal híresen kedvesen, készségesen viselkedtek.
Taylor a nyolcvanas évektől már jobbára csak tévéjátékokban és színpadon szerepelt, fölös energiáit jótékonykodásba ölte. A lapok alkohol- és kábítószer-függőségéről, súlyproblémáiról, betegségeiről és persze szerelmi életéről cikkeztek. 1996-ban már nyolcadik alkalommal vált el, a nála húsz évvel fiatalabb építőmunkást egyik elvonókúráján ismerte meg.
A hatvanhoz közel még kapott egy meztelen szerepajánlatot Az ifjúság édes madarában, amit ugyan visszautasított, de kimerítően nyilatkozott róla… 1994-ben a Flintstone családban Frédi anyósát alakította, 2003-ban jelentette be visszavonulását a filmezéstől.
Az alig 154 centi magas, egykor a világ legszebb asszonyának tartott Taylor híresen vonzódott az ékszerekhez, szerencséjére e szenvedélyét milliomos férjei mindig ki tudták elégíteni. Ő volt az első magánszemély, aki 60. születésnapját – potom 150 ezer dollárért – Disneylandben ünnepelte. Számos kitüntetést is őrzött vitrinjében, az 1993. évi Oscar-díj átadáson a Jean Hersholt humanitárius díjjal jutalmazták az AIDS-kutatás támogatásért, az ezredfordulón II. Erzsébet brit uralkodó a lovagi címnek megfelelő “dame” rangra emelte.
Taylor évek óta szívbeteg volt, másfél éve szívbillentyű-műtétet hajtottak végre rajta, gerincproblémái és egyéb betegségei miatt jó ideje tolószékbe kényszerült. „Utálom, ha Liznek hívnak, mert úgy hangzik, mintha valaki kígyó módra sziszegne nekem.” – jelentette ki egyszer, és azt kérte, hogy sírjára ezt véssék: „Itt nyugszik Elizabeth Taylor, aki gyűlölte, ha Liznek hívták.”
