Királynőként a nagyhatalmak közé emelte Angliát, gazdagságot és jólétet teremtett országában. A 420 éve elhunyt I. Erzsébet uralkodását már életében aranykorként emlegették.
I. Erzsébet, Anglia szűz királynője uralkodása alatt Anglia erőteljesen megerősítette magát a politika, a kereskedelem és a művészetek terén, mint nagy európai hatalom. Bár királyságát súlyos belső megosztottság fenyegette, Erzsébet ravaszságának, bátorságának és saját fenséges önmegjelenítésének (ma PR-nak neveznénk) keveréke lelkes hűségnyilvánításokat inspirált, és segítette egyesíteni nemzetét az idegen ellenségekkel szemben. Bár Erzsébet nem rendelkezett azzal az abszolút hatalommal, amelyről a reneszánsz uralkodók álmodoztak, szívósan kitartott azon jogköre mellett, hogy kritikus döntéseket hozzon és meghatározza mind az állam, mind az egyház központi politikáját. A 16. század második felét Angliában méltán nevezik Erzsébet-kornak.
I. Erzsébet, Anglia és Írország királynője 1533. szeptember 7-én született. VIII. Henrik és második felesége, Boleyn Anna lányának nehéz gyermekkora volt: a fiúutódot világra hozni képtelen Anna kegyvesztetté vált, majd férje ki is végeztette, s a lánytól is megszabadult. Erzsébet a trónöröklésből szintén kizárt féltestvérével, Máriával Hatfieldben élt, a komoly és rendkívül okos hercegnő csak apja hatodik feleségével, Catherine Parr-ral ápolt szorosabb kapcsolatot.
Az anyja protestáns hitét követő Erzsébet rendkívül művelt, nyelveket beszélő fiatal hölggyé érve a politikai intrikákba is belecsöppent. Öccse, a Henriket a trónon követő Edvárd, majd nővére, Katolikus Mária halála után övé lett Anglia trónja, a koronáig vezető út azonban rögös volt. Öccse törvényben mondta ki nővérei utódlásból való kizárását, a katolikus hitet véres kézzel visszaállító Mária pedig összeesküvés vádjával a Towerbe is bezáratta húgát. Erzsébet ugyan nem vett részt cselszövésekben – úgy tartotta, hogy azok soha nem lehetnek sikeresek – de szeretett tudni az udvarban zajló eseményekről.
Mária halálos ágyán végül megenyhült testvére iránt, így 1588. november 17-én Erzsébet lett Anglia királynője. Visszaállította a protestantizmust, de legfőbb tanácsadója, Robert Cecil javallatára nagyobb vallási türelmet tanúsított testvéreinél, e kérdésben csak azt követően vált merevebbé, hogy a pápa kiátkozta.
A házasságok elől politikai és diplomáciai megfontolásokból kibújó királynő trónjára unokahúga, Stuart Mária jelentette a legnagyobb veszélyt. Erzsébet 19 éven át tartotta fogságban a franciákkal szövetséges Máriát, akit 1587-ben lefejeztetett. A skót királynő kivégzése adta meg a végső lökést a spanyoloknak, hogy az angolok ellen induljanak, Erzsébet hajóhada azonban legyőzte a verhetetlennek hitt spanyol armadát.
A fényes győzelem elhalványította a királynő korábbi katonai kudarcait, s megalapozta Anglia atlanti hatalmát. A gyakorlatias uralkodó jótékonyan még a hajóival folytatott kalózkodás felett is szemet hunyt, a kincstár gyarapítása magasztosabb cél volt.
Az uralkodása alatt nagyhatalommá váló Angliában a kereskedelem mellett a kultúra is virágzott, Erzsébet kora Shakespeare és Marlowe kora is volt.
A szép kort megért királynő nehezen viselte tanácsadói és közeli barátai halálát, legközelebbi barátnője és unokatestvére, Catherine Carey halála után már olyan búskomorság vett erőt rajta, hogy ágynak esett. Az erőskezű királynőt, akivel hadseregek, összeesküvések és a politika sem bírtak, a bánat győzte le. Hetvenévesen, 1603. március 24-én halt meg Richmondban. Halálával véget ért a Tudor-ház uralkodása, utóda Stuart Mária fia, I. Jakab lett.
