„Közismert tény, hogy reggel fél kilenckor általában a legtöbb anya már ölni tudna. Azon a bizonyos október nyolcadikán, kedden reggel én a magam részéről már háromnegyed nyolckor készen álltam rá.” Finlay Donovan élete totális káosz, de ahogy Lisa Gardner író jellemzi: „az élet újrakezdésének nagymestere…”
Azt hiszem, (közhely, de mégis) pont olyan időket élünk, hogy Elle Cosmano regénye kicsit ki tud szakítani mindenkit Finlay Donovan kétgyerekes, egyedülálló és idegileg teljesen kimerült anyuka, aki mellesleg leadási határidőkkel küszködő írónő is egyben. Az élete totális káosz.
Az ügynökének beígért könyvével egyáltalán nem halad, a volt férje kérdés nélkül elbocsátotta a kisegítő bébiszittert, négyéves kislányát pedig épp egy igen szerencsétlenül alakult első hajvágási kísérlet eredményeképpen a fejéhez szigszalagozott tincsekkel kénytelen óvodába vinni.
Finlay egyre sokasodó problémáin az sem segít, hogy az ügynökével folytatott üzleti ebédje alatt a szomszédos asztalnál ülők kihallgatják krimije tervezett történetét, és tévesen bérgyilkosnak vélik. Finlay pedig saját maga legnagyobb döbbenetére igent mond a felkérésre, hogy elintézzen egy kellemetlen férjet. Mert hát valamiből élni is kell.
Persze a való életben közel sem olyan egyszerű egy rendes bűncselekményt elkövetni, mint egy regény lapjain, ráadásul kisvártatva – hogy semmi se legyen egyszerű – Finlay menthetetlenül belebonyolódik egy nagyon is valódi gyilkossági nyomozás eseményeibe.
Lisa Gardner krimiíró egy éjszaka alatt végigolvasta, méghozzá ujjongó elismerések közepette: „Finlay Donovan az élet újrakezdésének nagymestere. A korábban mindent elbaltázó anyuka egyszeriben sikert sikerre halmoz, és ő az élő bizonyíték, hogy minden gondra orvosság lehet, ha az ember lányát legalább egyszer bérgyilkosnak nézik.”
Elle Cosimano az anyaság minden örömét és megpróbáltatását bemutató regénye pergő stílusú és őrülten szellemes, letehetetlenül szórakoztató olvasmány.
A címre kattintva beleolvashatsz a könyvbe.
Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna
(részlet a regényből)
„Közismert tény, hogy reggel fél kilenckor általában a legtöbb anya már ölni tudna. Azon a bizonyos október nyolcadikán, kedden reggel én a magam részéről már háromnegyed nyolckor készen álltam rá. Akinek még soha nem kellett egy nyakig juharszirupban ázó kétévest pelenkáznia, miközben a négyéves nővére még gyorsan ovi előtt úgy dönt, hogy ideje egy papírvágó ollóval új frizurát alkotni magának, és csak hogy ne legyen unalmas, a szitter is késik, ráadásul a pult csupa kávé, mert a kialvatlanság ködén át korábban elfelejtett filtert tenni a kávéfőzőbe… szóval azok kedvéért hadd fejtsem ki részletesebben.
Ölni tudtam volna. Mindegy, kit. Akárkit.
Késésben voltam.
Az ügynököm Washingtonba tartó szerelvénye már kigördült a New York-i Grand Centralról, hogy elvileg egy, a pénztárcámhoz kicsit sem illő helyen villásreggelizzünk, ahol átbeszéljük, pontosan mennyire is vagyok elmaradva a regényemmel, aminek már háromszor futottam neki, és amivel szerintem soha nem fogok elkészülni, mert… jesszuska, elég csak itt körbenézni. Alsó hangon minden négyzetcentin van egy jó kifogás.
Amikor a találkozót megbeszéltük, a tíz óra még elfogadhatóan hangzott a zöldövezeti, egész pontosan South Riding-i kétszintes házamtól a belvárosig. Ami egyébként meglepő módon ugyanolyan elfogadhatóan távol esik ugyanattól a belvárostól, hogy az egyébként épeszű kisvárosi emberek beszerezzék a felfújható, életnagyságú gumibabát, amivel a telekocsisávban sunnyoghatnak, és mégsem kapnak mérföldes büntetéseket, illetőleg nem puffantja le őket a hozzánk hasonló, őrjöngő páriák egyike, aki még nem adta el a lelkét az ördögnek a felfújható, életnagyságú gumibabáért.
A félreértések elkerülése végett: én kedveltem South Ridingot. Még a válásom előtt. Amikor még nem tudtam, hogy a férjem összefekszik az ingatlanügynökünkkel, aki mellesleg a Háztulajdonosok Egyesületében is bizottsági tag. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy amikor háznézőben itt jártunk, és a hölgy kedélyesen körbevezetett bennünket, ennek a zöldövezeti Mekkának a kellemes „kisvárosi” miliőjét dicsérve, nem feltétlenül erre a részletre utalt.”
Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna (Finlay Donovan Is Killing It), Fordította: Török Krisztina, Agave Könyvek, 2022
