Élő hal. Lackfi János költői tudásának és mindannak, amit a szerző gondol és tud a költészetről, gyönyörűséges borítójú gyűjteménye. Élő hal. Lackfi a találó címet a hátsó borítón magyarázza. Élő. Hal. Élő és hal. Ayhan Gökhan írása versekről, gondolatokról, Lackfi János költőről és tanárról.
Mikor ezt írom, az eszeveszetten tomboló és agresszív forróság után megérkezett halk, hidegebb levegő bójaként figyelmeztet: lassan itt a mustos ízével kecsegtető, pálinkaszagú ősz.
Nagy örömmel jelentem: a Lackfi János életműve iránt fogékony olvasók immáron három vaskos kötet beszerzésével örvendeztethetik meg magukat. Egy prózakötettel, egy verseskötettel és egy esszékötettel. A Helikon Kiadó által gondozott három közül az egyikről (A legnehezebb kabát) korábban számoltunk be – a kronológiai sorrenddel mit sem törődve –, most vegyük szemügyre az Élő hal című verseskötetet, ami a 2004 és 2010 között megírt verseket tartalmazza.
Lackfi termékenységét mi sem bizonyítja jobban, mint ez a három kötet – termékenységben Lackfi János a kortárs magyar irodalomban az első helyen áll. Esztétikai szempontból, az írások minősége, súlya alapján sem árul zsákbamacskát, nyugodtan kimondható: az elsők között van. (Az első helyen Tandori Dezső). A verseskötetnek szokatlan terjedelmű – több mint kétszáz oldal – Élő hal, Lackfi János költői tudásának és mindannak, amit a szerző gondol és tud a költészetről, gyönyörűséges borítójú gyűjteménye. Élő hal. Lackfi a találó címet a hátsó borítón magyarázza. Élő. Hal. Élő és hal. Az akváriumban tátogó, tehetetlen halak egymás testéhez ütődése, sebes pikkelye szomorúsággal tölti el az előttük megálló embert, együtt érez a szerencsétlenekkel és valahol mélyen felfedezi, (feltételezi): rokoni viszony van közte és az állatok között. Valahogy így élünk, vergődések közepette, hogy majd „talán / étek leszünk egy hatalmas / halász asztalán.” Fontos szó: élő. A fájdalom és tehetetlenség miatt nem értékelődik le a szó misztériuma: élő. Élet. Az életünk. Naponta kellene gondolnunk rá, mennyire csodálatos és hihetetlen dolog az, hogy élet. Élve lenni. Élő halként, élve. Lackfi versei ebbe a mélységes alagútba, különleges világba vezetnek el, a versek szerzője pedig Vergiliusként tárja fel és mutat rá, hogy a legegyszerűbb dolgok mennyi csodálattal bírnak. „Szeretnék megtartani párat, / aranyfogú aranyapákat, / imbolygó árnyakként kapálnak / szíva orrot, szörcsögve nyálat, / a kertjük végébe pisálnak, / napfény vastag aranya árad, / letisztogatják a kapákat, / csikk fityeg szegletén a szájnak.”
Lackfi egy gyerek. Játszik. Szórakozik a nyelvvel, élettel. A szavakkal. Kiforgatja őket, megtölti, mint egy befőttesüveget. Sakkozik vele, mattot ad neki. Uralja. Aranyat von el a szavaktól, aranyat ad hozzájuk. Mértékkel. Helyesen adagol. A szerző mesterember. A versek nem mesterkéltek. Természetes áramlás. Nyelvi humor. A kötet a rap, szonett, leoninus formái, köszöntők, gúnyversek, groteszk helyzetképek stílusai között válogat. Ezerarcú Lackfi János beszél az olvasóhoz, néha grimaszokat vág, elmosolyodik, nevet. „Kineknincs / Fahangja, / Kinek nincs / Falába, / Énekel, / Táncra kel, / Kaláka / Dalára.”
Időben és térben tett utazás ez a költészet. Földi és égi tereken vándorol. Finom megoldásai, módszertana szórakoztatóak. Uramisten, le mertem írni ezt a szót egy verseskötetről beszélve, hogy szórakoztató. A kortársak közt szétnézve ez a szó érvényét veszítené. Nem szitokszó, vegyük tudomásul. Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor, Kányádi Sándor nem szórakoztató? Dehogynem! Azt most nem állítom, hogy mindig és mindenhol forgatható verseskötet. Azt viszont igen, hogy a buszra várakozás ideje alatt akár egy-egy percre is belekukkanthatunk. Ezekért a sorokért például: „Asszonyforma gömbölyűség, / Csakhogy benned több a hűség, / Száz baráttal ha megosztlak, / Mégsem is nevezlek rossznak.” „Jó volt Istenről beszélgetni akkor, / szavak szalagja lógott ki a szájakból, / köpködtük őket, mint képeken régi szentek, / s akár a sál nyakunkban, mind tekergett,”
Lackfi János évek óta tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, kint a pilisi hegyek között, Piliscsabán. A diákjai – pontos információim vannak erről – rajonganak érte, szeretik, a kreatív írás szemináriumokon tele van emberekkel a terem. Lackfi jó tanár. Azért írom ezt, mert a kötetben megtalálható egy-egy kreatív írás órán kiadott versíró feladat, az órai játékok az Élő halban folytatódnak. „Isten, áldd a karcagit, / nőjét hadd pofozza, / Szüntess gravitációt, / Ne essen a koszba!”
A szerző a kötet megjelenésekor (2011) negyvenedik évébe lépett. Az életút, az életmű fele? Bízzunk benne, hogy csak a fele, mert ez a költészet korántsem ért a végéhez, telis-tele van újabb lehetőségekkel, nagyszabású versekkel. Várjuk a folytatást.
Lackfi János: Élő hal – Versek 2004-2010, Kiadó: Helikon Kiadó, Megjelenés: 2011, Oldalakszám: 278
Ayhan Gökhan
