„Sokat gondolkoztam a címen, és végül arra jöttem rá, hogy olyat kell választanom, amely kifejezi azt a tényt, hogy a bemutatott enteriőrök egytől egyig örökre eltűntek.”
A téli ünnepek alkalmával szinte kötelezően jelennek meg lakberendezési praktikákat, enteriőröket bemutató albumok az eltűnt nagypolgári életmódról.
Somlai Tibor egy csodálatos világot tár az olvasók elé, egy olyan világot, amelynek nem lenne szabad eltűnnie; kastélyok, villák és fényűzően berendezett lakások enteriőrjein keresztül mutatja be a magyar nagypolgárság és arisztokrácia mára letűnt világát.
„Ez a kötet egy sorozat harmadik darabjának tekinthető, a három könyv a huszadik századi belsőépítészet különböző irányzatait dolgozza fel 1970-ig. A szempont nem az időrendiség volt; elsőként a „Tér és idő” a két háború közötti modern lakásbelsőkkel foglalkozott, majd a „Távol és közel” 1945-70-ig mutatta be a belsőépítészeti irányzatokat. Végül ez a kötet – mely az első is lehetett volna, 1900-1945-ig dolgozza fel a nagypolgári és arisztokrata enteriőröket, szubjektív válogatásban.
Sokat gondolkoztam a címen, és végül arra jöttem rá, hogy olyat kell választanom, amely kifejezi azt a tényt, hogy a bemutatott enteriőrök egytől egyig örökre eltűntek. Ez azért szomorú, mert Budapesten is lehetne hasonló gyűjtemény, mint a londoni Wallace Collection, a párizsi Musée Jacquemart-André, vagy a New York-i Frick Collection.
Ezekhez hasonló csodálatos gyűjtemények voltak Pesten is, de a háború és az utána következő hatvan év szocialista világa egyszer és mindenkorra eltüntette a nagypolgárságot, otthonaikkal együtt. Ezt a világot szeretném bemutatni, mielőtt a fotók végleg szétszóródnak, megsemmisülnek, és már az a korosztály sem lesz fellelhető, amely – még ha nagyon fiatalon is -, de mozgott, élt ezekben az enteriőrökben.” Somlai Tibor
A Volt és nincs – Nagypolgári és arisztokrata enteriőrök 1900-1945 olyan lakásbelsőket mutat be, amelyek – a lakóikat alkotó társadalmi osztályhoz hasonlóan – mára megszűntek létezni, erre utal a könyv címe is. A budapesti paloták, lakások, valamint vidéki kastélyok és villák helyiségeit, berendezését az érdeklődő elé táró mintegy 400 archív fotó egy letűnt miliőt és életmódot idéz meg az olvasó számára.
A szerzőnek az előszóban olvasható szavai szerint a képekhez tartozó szubjektív ismertetésekkel is ez volt a célja, tehát nem tudományos igényű szövegeket kapcsolt az általa válogatott, felerészt közgyűjteményekből, felerészt családi albumokból származó felvételekhez.
Ahogy a belsőépítész írja, ez a kötet a huszadik századi magyarországi belsőépítészet különböző irányzatait feldolgozó sorozata harmadik darabjának tekinthető. A Tér és idő a két háború közötti modern lakásbelsőkkel foglalkozott, a Távol és közel pedig az 1945 és 1970 közötti belsőépítészeti irányzatokat mutatta be.
A kötetet, amelyhez Csengel-Plank Ibolya fotótörténész és Kiss Éva művészettörténész írt kísérőtanulmányt.
