Erdély földje alatt több ezer év történelmének tárgyi emlékei nyugszanak. Románia régészeti örökségének közel fele ma Erdély területén található, amelyet közel két évszázada kutatnak rendületlenül a régészek és történészek.
Ismeretterjesztő kötet jelent meg az erdélyi régészetről
Ismeretterjesztő kötetet mutattak be Erdélyi régészet címmel Budapesten. T. Szabó Csaba régész, a könyv szerzője elmondta, munkájának fő célja párbeszédet nyitni a régészettudomány és a nagyközönség között.
Egy régészeti leletnek legtöbbször nincs etnikai hordozóeleme, de van története és kulturális üzenete. A feladatunk megragadni ezt a történetet, hogy a társadalom saját örökségeként tekinthessünk a földből előkerült tárgyakra – hangsúlyozta a szerző, aki szerint rengeteg tévhit – a régészek az autópálya-építések és beruházások lassítói, kincsekre vadásznak és dinoszauruszokat ásnak ki – alakult ki a régészet körül, amelyeket a könyv megpróbál eloszlatni, és a társadalom hasznos részeként elfogadtatni a régészettudományt. Romániában mintegy 16500 régészeti lelőhely ismert, ebből több mint hétezer Erdélyben található. Ugyanakkor ez csupán töredéke lehet a még felfedezésre váró lelőhelyeknek – mondta T. Szabó Csaba. Összehasonlításként említette, hogy Magyarországon több mint 50 ezer, míg Svédországban több mint félmillió lelőhely ismert.
Olyan örökségről van szó, amelynek számos emléke egyedülálló a világon. Verespatak római aranybányái, a dák várak vagy középkori erődített templomaink világörökségi kincseink, amelyeket – a föld alól előkerülő apró cserépdarabokkal és kőfaragványokkal együtt – személyes örökségünkként kell tisztelnünk.
Az Exit Kiadó által gondozott kötet, amely 1993 óta az első ismeretterjesztő munka az erdélyi régészetről magyar nyelven, négy fő részre tagolódik. Külön foglalkozik a világon egyedülállóan jó állapotban fennmaradt verespataki római kori aranybányával, Gyulafehérvár régészeti örökségével, a régészeti feketekereskedelemmel, valamint bemutat több jelenleg futó, Erdély kulturális örökségének megőrzése szempontjából fontos régészeti projektet.
T. Szabó Csaba kitért arra is, hogy a kötettel szeretné bevezetni a magyar gondolkodásba az angol nyelvterületen negyven éve ismert közönségrégészet (public archeology) fogalmát. A tudományág feladata a régészet és a nagyközönség közötti párbeszéd megteremtése, feladatai a régészeti pedagógiától a látványrégészeten át a közösségi régészetig, vagyis a laikusoknak, önkénteseknek a régészeti munkába bevonásáig terjednek.
Ugyancsak fontos feladat kialakítani az együttműködés kereteit a fémdetektoros amatőr régészekkel, ezzel is csökkentve az illegálisan kiásott és a feketepiacon értékesített leletek számát. „A régész ma már nem ülhet elefántcsonttoronyban” – fogalmazott a szerző.
T. Szabó Csaba kolozsvári ókortörténész és régész, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) külső köztestületi tagja. Főbb kutatási területe a Mithrász-kultusz, Dacia római provincia vallástörténete és az erdélyi régészet története.
A kötetbemutatón Kalmár Ferenc András, a Külgazdasági és Külügyminisztérium Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztos hangsúlyozta: Európa olyan kihívásokkal néz szembe, amelyek megkövetelik az összefogást. Ezért nagy szükség van a történelemtanítás megreformálására, hogy eltűnjenek a fiatalokba belenevelt, nemzeti sérelmekből, súrlódásokból fakadó tüskék.
