Az ezernyolcszázhetvenes évtized egyik fő műve kétség kívül a Verdi által komponált Requiem volt. Olyan mű, mely egyszerre szól a lélekhez és a szívhez, felemel és elgondolkodtat.
„Hangjegyeim, legyenek azok szépek vagy csúnyák, sohasem a véletlen szülöttei, és mindig mondani akarok velük valamit” – írta egyik levelében Giuseppe Verdi, aki kétszáz éve, 1813. október 10-én született az itáliai Le Roncoléban.
Rossini 1868-ban bekövetkezett halála után nem sokkal tizenhárom itáliai zeneszerzőt kértek fel, hogy írjanak rekviemet a nagy olasz mester halálának első évfordulójára; Giuseppe Verdinek az utolsó, a Libera me tétel jutott. A mű ősbemutatója végül az 1980-as évekig váratott magára, de Verdi korábban sem hagyta veszni a maga részét: 1873-ban, a 19. század egyik legnagyobb olasz költője és írója, Alessandro Manzoni halálakor vette elő a már elkészült tételt, és írta meg hozzá a hiányzókat.
Az 1870 évtizedben Verdi fő műve – a Vonósnégyes mellett – a Manzoni halálára komponált Requiem lett Olyan gyászmise született, amely nem a liturgikus hagyományba illeszkedik, hanem a koncertteremben érzi otthon magát, olyannyira, hogy a milánói San Marco székesegyház-beli 1874-es bemutatója óta halottak napján – a 10-11. században ünneppé nyilvánított napon – Mozart Requiemje mellett ez szólal meg a leggyakrabban. Persze, nem csak ekkor – népszerűségének egyik oka az lehet, hogy az addig operái révén világhírűvé lett zeneszerző hitelesen tudta benne kifejezni mindazt az érzelmet és árnyalatot, amit ez a hárombetűs szó jelent: gyász.
A művet a Művészetek Palotájában az az Alberto Veronesi dirigálja a két jeles magyar együttes élén, akiről hosszan lehetne sorolni, mely rangos operafesztiválok és operatársulatok művészeti vezetője a világ különböző pontjain. Az olasz dirigens azonban a 19. századi itáliai zenés színházi műveknek nemcsak kimagasló előadója és ismerője, hanem kutatója is. Nevéhez fűződik például Puccini, Mascagni, Leoncavallo operáinak lelkes kritikai visszhangot kiváltó felvétele, illetve bemutatója olyan énekes nagyságok közreműködésével, mint Elīna Garanča, Angela Gheorghiu, Roberto Alagna és Placidó Domingo.
Verdi: Requiem
Vezényel: Alberto Veronesi
Időpont: 2013. november 1. 19:30 – 22:00
Helyszín: Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Közreműködik: Norma Fantini – szoprán, Németh Judit – mezzoszoprán, Stefano Secco – tenor, Samuel Youn – basszus, MR Szimfonikusok, MR Énekkar (mb. karigazgató: Oláh Gábor), Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás)
Vezényel: Alberto Veronesi
