First one

Szerző: Ayhan Gökhan / 2012. augusztus 15. szerda / Szubkultúra, Könyvvilág

A szabadság íze. A szabadság kihívásai. Felelősségünk a szabadságért. Nem játszom tovább a szóval. Nem játszom, megidézem ezt a gyönyörű és tömény főnevet. Jólesik a szabadsággal játszanom. Esszék, beszédek, cikkek gyűjteménye Václav Havel könyve. – Kritika Ayhan Gökhan tollából

A lassacskán egy éve, 2011. december 18-án elhunyt Václav Havel halálával lezárult a huszadik századi cseh és közép-kelet európai történelem. Igaz? Igaz. Havel beszédes és mindvégig a politikától függő, a politika meghatározta életművet hagyott maga után.
A cseh államférfi fiatalon részt vett az ellenállási mozgalmakban, elgondolkodtató esszéket, tiltakozó röpiratokat írt az országban uralkodó szocialista hatalom ellen, politikai nézetei miatt börtönbe került, ahol nem hagyta abba a lázadást és a tiltakozást, naplót vezetett, leveleket írt bújtatott utalásokkal. Havel nem hagyta magát. Ha figyelmesen átnézzük, a közép-kelet európai térség köztársasági elnökeink sorából Havel neve kerül ki győztesen. Őt tényleg a nép, a cseh nemzet választotta, nem politikai játszmák bábujaként, a megalkuvásának köszönhette köztársasági elnökké választását.

Havel a listán sokoldalúságával is kitűnik. Ki volt ő? Ki volt ez a cseh ember? Ez az európai ember? Író, drámaíró, esszéista, politikus, humanista gondolkodó? Ez is, az is, amaz is. Polihisztor. Hány ilyen köztársasági elnök, politikus él most köztünk, Európában? Ne mondjunk számokat. És pláne neveket ne mondjunk.
A halála után A szabadság igézete az első magyarul megjelent Havel-könyv. A szabadság íze. A szabadság kihívásai. Felelősségünk a szabadságért. Nem játszom tovább a szóval. Nem játszom, megidézem ezt a gyönyörű és tömény főnevet. Jólesik a szabadsággal játszanom. Esszék, beszédek, cikkek gyűjteménye a könyv. Egy valódi, megkérdőjelezhetetlen államférfi éles logikával, eredetien megírt írásainak válogatott kiadása. Ami foglalkoztatta, bántotta, nyugtalanította Havelt, azt könyörtelenül, magát bajba keverve megírta. Kímélet és részrehajlás, maszatolás nélkül. Kimondta. Az igazságot mondta ki? Lehet. Havel néha túloz, néha elvéti a gondolatot, (nem a gondolkodást!); megbocsátható, mert ahogy kifejt valamit, azt gyönyörűen, élvezetesen megírva teszi.

Mi a szabadság? Mik a paraméterei? Milyen a jó szabadság, a jó demokrácia, hajoljunk közelebb: mi az, hogy demokrácia? A kapitalizmusban van szabadság? A szabadság egyenlő a kapitalizmussal? Havel ezekre a kérdésekre keresi a választ. Válaszokat akar. Helyes, megfontolt válaszokat. Megfontolt demokrata. Hisz az új rendszerben, nem véletlenül, ő volt az egyik fontos kezdeményezője a változásoknak, hite nem vakhit, mert közben (fel)ismeri és szót emel a kapitalizmus hibáiról, esetlegességeiről, (be)látja a politikai visszaélések, kicsinyes döntések mennyire nem az általuk a rendszerváltás előtt elképzelt, ideális demokratikus berendezkedés jellemzői.
Egymásnak feszülő, negatívumokkal feltöltött erők határán áll Havel, miközben az egyenes gerinc filozófiája vezeti a döntéseiben, minden egyes leírt sora morális kérdés, mint az ókori görögöknél, az irodalom nála ürügy egy magasabb dolog, elképzelés megértéséhez és megfejtéséhez. A kiszolgáltatottak hatalma című írásában olvassuk: „Az „igaz élet” mint az ember lázadása a rákényszerített helyzete ellen, épp ellenkezőleg, kísérlet e felelősségtudat ismételt vállalására; vagyis kifejezetten erkölcsi tett. Nemcsak azért, mert az embernek kemény árat kell fizetnie érte, hanem elsősorban azért, mert nem célszerű: a viszonyok általános javulása szempontjából, mint mondják, vagy „kifizetődik”, vagy nem; e tekintetben – mint már említettem – hazárdjáték, és nehezen elképzelhető, hogy bármely józan ítélőképességű ember merő számításból ilyesmire adná a fejét, abban a reményben, hogy ma hozott áldozata a jövőben meghozza gyümölcsét – még ha csak általános hála formájában is.”

Václav Havel okos és előrelátó írásai megcáfolják azt az általánosan elterjedt és sajnos indokolt, kínos alapokon nyugvó elképzelést, miszerint minden politikus gonosz és erkölcstelen. Havel nem az. Az élete és az írásai, felszólalásai kezeskednek erről. „A ma embere már tudja, hogy csakis egy újfajta globális felelősségvállalás mentheti meg. Egyetlen apróság hiányzik csak neki: e felelősség vállalása.” (A Nyugat felelőssége).