Milan Kundera a 20. század egyik legjelentősebb, világszerte ismert írója cseh és francia kettős állampolgár volt. Olyan regényíró, novellaíró, drámaíró, esszéíró és költő volt, akinek művei ötvözik az erotikus vígjátékot a politikai kritikával és a filozófiai elemzésekkel.
Milan Kunderát kétségkívül az egyik legnépszerűbb cseh íróként tartjuk számon, noha honfitársai nem szívesen dicsekednek vele. A 44 nyelvre lefordított A lét elviselhetetlen könnyűsége, a Tréfa az egész világon ismert.
Milan Kundera Jeruzsálem-, Herder- és Franz Kafka-díjas cseh regényíró, drámaíró, költő, esszéista, 1993-tól már csak francia nyelven publikáló író 1929. április 1-jén, a dél-morvaországi Brnóban, Csehországban született, egy középosztálybeli értelmiségi családban. A neves koncertzongorista és zenetudós, Ludvik Kundera fia, a fiatal Kundera zenét tanult, de fokozatosan az írás felé fordult. Az egyetem előtt kétkezi munkásként és dzsessz-zenészként dolgozott, mígnem 1952-ben irodalmat kezdett tanítani a prágai Zene- és Színművészeti Akadémián. Kunderáról szóló életrajzi feljegyzésekben gyakran hangsúlyozzák, hogy ahhoz a fiatal csehek nemzedékéhez tartozott, akik nem ismerték a háború előtti demokráciát, de túlélték a második világháborút és a fasiszta megszállást.
Az 50-es években számos verseskötetet publikált, amelyek között volt, amelyik a kommunista ellenállás vezetője, Julius Fučík előtt tiszteleg, más pedig merészen erotikusa, a szexualitást nyíltan említő. A Monológok (1955) című verseskötete hangneme miatt a cseh politikai hatóságok elítélték. Pályafutása elején hol ki-, majd belépett a kommunista pártba, amelynek végül 1970-ig a tagja volt, amikor végleg kizárták a pártból.
Az 1967-ben megjelent Tréfa című regénye – amelyből 1968-ban film is készült – a személyi kultusz karikatúráját rajzolta meg. A csehszlovák kultúrpolitika vezetői hisztérikusan reagáltak: kizárták a pártból, egyetemi állását elvesztette, könyveit száműzték a boltok és a könyvtárak polcairól.
Miután aktívan támogatta a prágai tavaszként híressé vált 1968-as reformfolyamatot, újabb konfliktusba került a korabeli csehszlovák kommunista hatalommal: az ország szovjet megszállása után nem volt hajlandó beismerni politikai tévedéseit, amiért a hatóságok megtámadták, betiltották minden művét és kirúgták a tanítói állásából. Pozícióitól megfosztották és végleg kiszorították a kommunista pártból. Kundera feleségével, Věra Hrabánkovával 1975-ben emigrált Franciaországba, ahol 1978-ig a Rennes-i Egyetemen tanított. Csehszlovák (cseh) állampolgárságától 1979-ben fosztotta meg a cseh kormány, s állampolgárságát csak 2019-ben kapta vissza.
Miféle sors, milyen jövő várhat a szerelmi sokszög szereplőire? Megoldás-e, ha az emigrációval minden feledésbe merül, és semmi sem tehető jóvá? Vagy ez a könnyűség lenne a lét legsúlyosabb drámája? Teszi fel a kérdéseket Kundera az 1982-ben született A lét elviselhetetlen könnyűsége című regényében, amely az író talán leghíresebb, filozófiai-történelmi-politikai eszmefuttatásokkal tarkított, ma sem halványuló népszerűségű regénye.
Bár az író a rendszerváltás után is csak ritkán látogatott el szülőhazájába, és gyakorlatilag soha nem kapcsolódott be a csehországi irodalmi és kulturális életbe, művei és élete iránt tartósan nagy az érdeklődés a csehek körében.
A közelmúltban megjelent új, regényes Kundera-életrajz Jan Novák publicista tollából – Kundera: Csehországi élet és kor – igazi sikerkönyv lett, napokon belül eltűnt a könyvesboltokból, és hasonlóan gyorsan elfogyott az utánnyomása is. Jan Novák bejelentette: azt tervezi, hogy megírja Kundera franciaországi éveinek a történetét is.
A Morva Tartományi Könyvtár (MZK) önálló részlegeként létrehozott Milan Kundera Könyvtár a hetvenes évek második felétől Franciaországban élő cseh író 44 nyelven megjelent több mint 3000 könyvét, a szerző személyes archívumának és levelezésének jelentős részét, valamint a világban kiadott művei fogadtatásának sajtóvisszhangját tartalmazza.
A világhírű író 2020-ban adományozta a szülővárosában, Brnóban működő Morva Tartományi Könyvtárnak könyveit, cikkei, levelei archívumát és más dokumentumokat.
Milan Kunderát gyakran emlegették az irodalmi Nobel-díj egyik jelöljeként, esélyeseként.
Munkásságát 1985-ben Jeruzsálem-díjjal jutalmazták. 1987-ben Nelly Sachs-, 1994-ben Csehországban Jaroslav Seifert-, 2000-ben Herder-díjat, 2001-ben Paul Morand-díjat kapott. 2009-ben életműve elismeréséül a Francia Akadémia Simone és Cino del Duca Alapítványának díjával tüntették ki.
Így értékelik Milan Kunderát Csehország vezető politikusai
Petr Fiala cseh miniszterelnök szerint: „Olyan író volt, aki művein keresztül az egész világon generációkat volt képes megszólítani, ami nemzetközi elismerést hozott neki. Szorosan kapcsolódott szülővárosához, Brnóhoz, bár politikai okokból hazája elhagyására kényszerült. Figyelemre méltó szépirodalmi műveket és esszéket hagyott ránk”
Martin Baxa cseh kulturális miniszter értékelése szerint Kundera halálával a mai cseh és a világirodalom egyik legnagyobb alkotója távozott az élők sorából. „Művei, amelyekben az európai kultúra alapértékeit boncolgatta, érdeklődése az ember, valamint az embernek a történelemben betöltött szerepe iránt a világirodalom megkerülhetetlen és maradandó alkotásai”
Andrej Babis volt kormányfő, aki 2018-ban Párizsban felkereste Milan Kunderát, és felajánlotta neki a cseh állampolgárság újrafelvételét, „nagyszerű embernek” nevezte az írót. „Milan Kundera szerintem a legnagyobb cseh kortárs író” – mondta a politikus.
Bár Milan Kundera élete jelentős részét külföldön töltötte, „Csehország egyik legnagyobb szülöttjének számít, akinek művei a világirodalom remekei közé tartoznak” – írta a Twitteren Jan Lipavsky külügyminiszter.
