Carlo Goldoni olasz drámaíró, az olasz polgári vígjáték atyjáról és a művészetére legnagyobb hatással bíró város kapcsolatáról Török Tamara, a Katona József Színház dramaturgja írt könyvet Goldoni és Velence címmel.
Carlo Goldoni olasz drámaírónak, a komédia és a színházi nyelvezet megújítójának velencei munkásságáról, Magyarországon szinte ismeretlen műveiről ad áttekintést Török Tamara Goldoni és Velence című, hiánypótló kötete.
A L’Harmattan Kiadó, a Katona József Színház és az ELTE Olasz Nyelv és Irodalom Tanszéke közös rendezvényén a könyvet Zsámbéki Gábor rendező, Lőkös Ildikó dramaturg és Szkárosi Endre irodalomtörténész ajánlja az érdeklődők figyelmébe.
Hiánypótló könyvről van szó, mivel kevés a magyarul olvasható szakirodalom a témában. A kötetben mintegy 90 Magyarországon többnyire ismeretlen Goldoni-darab tartalomismertetője is olvasható.
Carlo Goldoni többé-kevésbé eredményes polgári foglalkozásai után végleg a színház és komédiaírás mellett döntött,1748-ban elszerződött a velencei Teatro Sant, Angelo, majd 1753-ban a Teatro San Luca nevű színházhoz (utóbbi ma az ő nevét viseli). Ontotta a darabokat, ekkor írta a legtöbb kitűnő és a ma is kedvelt vígjátékát (Két úr szolgája, Mirandolina vagy A fogadósnő, A kávéház, A patikus, A bugrisok, A chioggiai csetepaté). Együtt dolgozott Vivaldival, majd Galuppival európai hírnévre emelve az olasz zenés komédiát. Életműve legalább 200 darabot tesz ki, beleszámítva korai műveit, operalibrettóit, s a kalandos életét elbeszélő Emlékezéseket is.
Önéletrajzában így fogalmazza meg nemes egyszerűséggel alkotói hitvallását: „Színműveim alkotása közben mindössze arra törekedtem, hogy ne hamisítsam meg a természetet, s emlékirataimat írva csak arra, hogy a színtiszta igazat mondjam.”
Carlo Goldoni a XVIII. század egyik legjelentősebb komédiaszerzője és színházreformere volt. Harmincéves velencei színházi működése során a commedia dell’arte és a költői-realista darabok között hatalmas utat jár be. Színházi munkássága elválaszthatatlan a korabeli Velencétől és annak pezsgő színházi életétől, a velencei színházak és szerzők közötti kíméletlen rivalizálástól.
Goldoni ízig-vérig színházi ember volt: darabjai megírása után részt vett azok színpadra állításában, három társulattal is együttműködött háziszerzőként, pontosan ismerte a társulatok működési mechanizmusait, a színészek képességeit, lehetséges munkamódszereit és személyiségét.
A könyv a velencei színházi környezettel való folyamatos kölcsönhatást végigkísérve értelmezi Goldoni színházi reformját, és a függelékben található szinopszisgyűjteménnyel segítséget kíván nyújtani a Goldoni-életműben való eligazodáshoz is.
