„Egy könyv, ami hozott lélekből dolgozott. Jöttek férfiak, nők, lányok, fiúk vegyest, öregek és fiatalok, s valamit kipakoltak magukból.” Mindennapi sorsok, életmorzsák Háy János Hozott lélek novelláskötetében.
Mindennapi sorsok, életmorzsák. Új novellafüzérében, a Hozott lélek-ben Háy János korunk és hazánk legégetőbb problémáit ötvözi az egyén hétköznapi nehézségeivel.
„Minden életnek egy változata van, az, amit élünk.”
Háy János rendkívüli empátiával nyúl a különböző emberi sorsokhoz: a küzdelmeket mesékkel szövi át, a szomorú valóságot pedig humorral ellenpontozza. Érzékenyen ír olyan témákról, mint a szerelem és a szerelem elmúlása, az elhagyatottság, a veszteség, és a saját helyzetünkből fakadó düh feldolgozása (vagy egyszerű kiélése?).
A rendhagyó szerkesztés már megszokott elemei – a hiányos szerkezetű mondatok, az asszociáció, a nézőpontváltások – játékosságot csalnak a komor történetekbe, melyekről a szerző így vall:
„Egy könyv, ami hozott lélekből dolgozott. Jöttek férfiak, nők, lányok, fiúk vegyest, öregek és fiatalok, s valamit kipakoltak magukból. Sokan az egész lelküket, mások csak egy darabkát belőle, azt, amelyik épp nyomta a lélek többi részét. Lett ebből egy gyűjtemény, a hozott lelkek múzeuma. Olyan, ahová, ha belépsz, s bekukucskálsz a tárlókba, azt érzed, te is ott vagy, ott van egy kicsi része a sorsodnak, a másikban meg egy nagyobbacska része, s felismered a barátaidat, a barátnőidet, a szüleidet, a gyerekeidet. Kicsit fáj ez a találkozás, mégsem tudsz szabadulni attól, hogy nézned kell. Olyan vagy, mint a kisgyerek, aki el is akarna fordulni a mesekönyv ijesztő képeitől, de rögvest visszapillant, mert nem bírja nem látni.”
Részlet a könyvből a címre kattintva:
Az apa, vagy ahogyan ő mondta: az apám, és ezután kezdett arról beszélni, ami végülis elvezetett az eseményig. Hogy tulajdonképpen az anyjával kezdődött. Nem tudja pontosan, hány éves volt, a kelleténél biztosan kisebb, mikor az anya azt mondta, ketten voltak csak otthon, az apa épp dolgozott, az anya meg kevert valamit a gázon, azt mondta, hogy az, amit az apádnak kell nyújtanom, az egy szolgáltatás. A lány akkor a főzésre gondolt, a napi többórás ácsorgásra a tűzhely mellett, csak később derült ki számára, hogy nem arról van szó. Egy olyan szolgáltatás, folytatta az anya, amit mindenkinek meg kell tennie, aki egyszer beengedi ezt a férget. A konkrét megnevezés ellenére, mint kiderült, a féreg szó alatt az asszony az összes férfit értette, tehát azt is, akivel majd a lánynak össze kell feküdnie, ha azt akarja, hogy gyerekei legyenek. És a féreg, folytatta az anya, aki általánosságban az összes férfire, de itt most konkrétan az apára gondolt, elfogadja ezt a szolgáltatást, sőt unszolja, hogy minél többször, holott az asszonynak erre már régen nincsen szüksége. Még akkor, amikor szükség volt rá, akkor még el tudta fogadni, meg a férfi se olyan volt, mint amilyen most, mert mennyire büdös, mondta. Mennyire, kérdezte a lány. Nagyon, mondta az asszony.
