„Meg sem fordult a fejemben, hogy mérlegeljek vagy megijedjek. Amíg írtam, nem gondoltam arra, milyen lesz a könyv fogadtatása.” Caitlin Moran pimasz, vállaltan szexista és arcpirítóan őszinte. Felforgató vagy úttörő?
Nagyszájú feminista, aki belül bizonytalan, de próbál megingathatatlannak tűnni. Kétgyermekes anya, aki lányait is arra neveli, hogy a szókimondás nem bűn, akkor sem, ha másokat megbotránkoztat. És mindenekelőtt nő, aki vallja: ha megosztjuk másokkal nőiségünk sokáig rejtegetett titkait, felszabadulunk. Hogyan legyünk tökös csajok című könyve meghódította a világot. S most megjelenik az Alexandra Kiadónál, végre magyarul is.
Felforgató vagy úttörő?
Caitlin Moran a modern kori feminizmus egyik zászlóvivője. Nem meglepő, hogy keresztnevét is maga választotta. Ugyan Catherine-ként anyakönyvezték, neki jobban tetszett a Caitlin. Két magyarázatot is adott a névváltoztatásra: az egyik szerint numerológiai okokból döntött a Caitlin mellett, mert a számmisztika „törvényei” alapján szerencsésebb, mint eredeti keresztneve, a másik verzió szerint Jilly Cooper Lovasok című művének szereplője ihlette meg.
Moran első könyve, a Hogyan legyünk tökös csajok egyfajta önsegítő mű, de nem a klasszikus fajtából. Pimasz, vállaltan szexista és arcpirítóan őszinte: Caitlin saját élményeiből építkezett. Volt miből. Mélyről hozta fel az alapanyagot, barlangász módjára. Ahogy könyvében is írja: a szegénység mindenre rányomta bélyegét. Édesanyja – aki egyébként egyetemre is járt – olyan volt, „mint egy Ford gyártósor, óramű-pontossággal kétévente újabb nyáladzó kisbabát produkál”-t, a nyolc gyerek viszont csak magára számíthatott, ha gyötrő – ám kamaszkorban természetes – problémával szembesült. Moran anyja ugyanis sajátos nézeteket vallott: nem volt híve a hosszas magyarázkodásnak, így a gyerekek felvilágosítását is megspórolta. A gyógyszereket feleslegesnek tartotta, a dezodort pedig rákkeltőnek. Nem véletlen, hogy a tizenhárom éves Caitlinnek, aki nővé érésekor nem nyugtalankodott, hogy három hónapig vérzett, és akinek soha nem volt egy magányos pillanata, gyakorlatilag a helyi könyvtárban élt. Falta a köteteket, és amint lehetett, a pornográf irodalomra is rávetette magát. Innen indul a Hogyan legyünk tökös csajok története.
„Tizenhárom éves vagyok, 70 kilós, se pénzem, se barátaim, és a fiúk kővel dobálnak, ha csak meglátnak. Születésnapom van, és 7.15-kor lefeküdtem” – írja Moran kamaszkori naplóbejegyzéseire támaszkodva.
A felvetés, miszerint fogalma sincs, hogyan lesz belőle nő és mit kezdjen gyorsan fejlődő testével, az egész kötet hangulatát és hangvételét meghatározza. A szerző kegyetlenül őszinte: természetesnek tartja, hogy amit érez, azonnal, öncenzúrázás nélkül le is írja. Egy későbbi újságírói kérdésre, hogy milyen volt az az öt hónap, amíg a könyvet írta, az atlanticwire.comnak adott interjúban elmondta: heti hét napot dolgozott, a nikotinszintje az egekben volt, sokat sírt, mert „ilyenkor minden a tudatalattiból jön”. „Meg sem fordult a fejemben, hogy mérlegeljek vagy megijedjek. Amíg írtam, nem gondoltam arra, milyen lesz a könyv fogadtatása” – vallotta be Moran. Később persze rájött, hogy néhány dolgot túl őszintén teregetett ki, és ha több ideje lett volna, óvatosabban fogalmaz. Nem tette, ám ezt utólag nem is bánja.
Első menstruáció, önkielégítés, pornófogyasztás, egy duci lány plátói szerelme a menő fiú iránt, a szüzesség elvesztése, abortusz: minden nővel megtörténik vagy megtörténhet, de messze nem mindenki beszél róla. Moran kendőzetlenül ír minderről. Véleménye szerint pontosan ebben rejlik sikerének titka. Azzal, hogy lelki életét és vágyait nyíltan kibeszéli, olyan gátat szakít át, amire a feminizmus önmagában nem biztos, hogy képes. Ahogy később elmesélte: a könyv megjelenése után nők kezdtek mesélni neki korábban tabunak számító, nyomasztó titokként őrzött élményeikről. Ezzel elérte célját: felszabadította azokat a női olvasóit, akik hajlandóak voltak elhatárolódni a nőiségüket korlátok közé szorító elvárásoktól. Moran elképzelése az életről, a nők szerepéről és saját magáról azért is említésre méltó, mert ugyan hány, magát „öreg hippiként” definiáló nő van, aki nevén meri nevezni a nemi szervét, káromkodik, meleg fiúgyerekre vágyik, nyíltan kritizálja a kétezres évek szingli-kultsorozatát, a Szex és New Yorkot? Nem sok.
Morant egyébként csodagyerekként emlegették. Saját magát képezve tizenkilenc éves korában barátjával önálló lakást bérelt, igazi hippiként élt, miközben nívós napilapokba írt, és éves fizetése elérte az ötvenezer fontot. Igaz, ahogy a The Independent róla készült 1994-es portréjából kiderül: napi kétszáz szál cigit szívott és lecsúszott egy üveg vodka is naponként. Ekkoriban volt néhány idegösszeomlása is. Rettegett, ha ki kellett lépnie a házból, és néha az ágy alatt rejtőzött el a világtól. Önpusztító életmódjának viszonylag hamar véget vetett: huszonnégy évesen – három nappal azután, hogy első magzatával elvetélt – feleségül ment Pete Paphides rockkritikushoz, akit még a Melody Maker című zenei lapnál ismert meg.
Moran az abortusz kérdését sem a szokásos aspektusból közelíti meg. Két gyermeke születése után a nem várt harmadik magzatot elvetette, és saját bevallása szerint nem ez volt élete legnehezebb döntése. Mert – ahogy könyvében is írta – tudta, hogy két gyereket akart, mert ennyit képes felelősségteljesen felnevelni. Véleményéért kapott hideget-meleget, de ezt is vállalta, és a negatív kritikák csak megerősítették. Az írónő elmondása szerint könyvét jól fogadták. Kedvenc „kritikáit” férfiaktól kapta, akik bevallották, hogy sok olyasmit tudtak meg a nőkről, amiről korábban sejtelmük sem volt, így most már megértik húgukat, feleségüket, lányukat. Olyan is előfordult, hogy egy nyolcvanhét éves, megrögzött abortuszellenes férfi Moran hatására változtatta meg a terhességmegszakításról vallott nézeteit.
Nem minden országban díjazták azonban a merészséget és szókimondást. Az amerikai kiadó például cenzúrázta a könyvet. Míg a brit változatban az írónő szabadon nácizhatott- mint mondta, ez afféle brit sajátosság -, az amerikai kiadásba nem kerülhetett be még utalás sem. „És miért (…) kezelik a kövérséget szörnyű szégyen és borzasztó tragédia elegyeként? Olyasvalamiként, ami – egy nő számára – mintha jókora heg lenne az arcon, vagy mintha az ember nácikkal hált volna?” – írja Moran a lehető legtermészetesebben. Ez is része feminizmusának, annak a feminizmusnak, amiben hisz és amit sokan félreértelmeznek.
A salon.com-nak adott interjúban kifejtette: azok a nők, akik megborzongnak a „feminizmus” szó hallatán, nem tudják, valójában mit jelent a fogalom. Ebben a girl power-mozgalom a ludas – a Spice Girls nevű brit csaj-popcsapatnak is mottója volt a kilencvenes évek végén -, mert a feminizmust félreértelmezve kiáltotta ki és tolta előtérbe a „nők hatalmát”. De ettől még ugyanúgy megmaradtak a gátak, a korlátok és a tabutémák, amikről a nők nem beszélnek. Moran viszont szabadon: a modern feminizmus jegyében.
Caitlin Moran 1975-ben született Brightonban. ő volt az első gyerek az apai oldalról ír katolikus családban, de nem sokáig: hamarosan hét testvére született. Ahogy gyarapodott a család, Wolverhamptonba költöztek egy háromszobás házba. Olyan nélkülözésben éltek, hogy a gyerekek a szülők alsóneműit örökölték meg, de születésnapi ajándékra sem nagyon jutott. Moran tizenegy évesen abbahagyta az iskolát – mert gyűlölte a légkört, a szokásokat -, és otthon tanult.
Egy évvel később esszéversenyt nyert, tizenöt évesen ő lett az első az Observer magazin fiatal riportereknek meghirdetett pályázatán, és ebben az időben publikálták első novelláját.
Szédületes karriert futott be igen rövid idő alatt: tizenhat évesen a Melody Maker című brit zenei hetilapnál dolgozott, egy évvel később pedig már a The Guardianbe és az Observerbe ír. Tizennyolc éves kora óta saját rovata van az egyik legnagyobb brit napilapban, a Timesban, és társműsorvezetője a népszerű televíziós zenei műsornak, a Naked Citynek. Első könyve, a How To Be a Woman (magyarul Hogyan legyünk tökös csajok) 2011-ben jelent meg Nagy-Britanniában, és egy év alatt igazi sikertörténet lett: 16 országban körülbelül 400 ezer példány kelt el belőle. Angliában azóta már Moran új könyvét, a Moranthologyt is kiadták. A szerző többször megkapta a brit újságírás legjobbjainak évente odaítélt díjat, a British Press Awardsot.
2010-ben ő lett az év újságírója, egy évvel később az év kritikusának, és az év interjújáért járó elismerés is az övé lett. Utóbbi alanya Lady Gaga volt, aki olyannyira kitárulkozott, hogy nem szégyellte magát Moran előtt még a mosdóban sem. Minden bizonnyal ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a regény filmes jogai máris elkeltek: a tervek szerint 2014 őszén jön az első feminista romantikus komédia – ígéri Moran.
László Éva Lilla
Könyvjelző
