„Írok, tehát vitatkozom”, említette egyszer a 40 éve elhunyt Ignotus Pál, s ez akár írói működésének ars poeticája is lehetne.
A Gondolat Kiadó gondozásában 2010-ben megjelent a Jegyzetek a szabadságról című kötet az egyik legkiválóbb magyar publicista, Ignotus Pál, aki 1901. július 1-jén Budapesten született és 40 éve, 1978. április 1-jén hunyt el Londonban. Ignotus Pál, Veigelsberg Hugónak, azaz a Nyugat alapító Ignotusnak a fiaként „beleszületett” az irodalomba, tanulmányainak, karcolatainak, kritikáinak és publicisztikai írásainak talán kevésbé ismerjük, pedig az 1920-as évek elejétől az 1960-as évek végéig tartó összefoglaló minden érdeklődő számára érdekes lehet.
Ignotus Pál 1925-től írt a Nyugatba – színdarabokról és regényekről, verseskönyvről és drámaírásról, operettről és bohózatról – egészen 1930-ig, amikor Osvát Ernő öngyilkossága után Babits – Móricz és Fenyő Miksa egyetértésével – levette a bécsi emigrációban élő Ignotus nevét a folyóirat fejlécéről. Ignotus ezt nem tudta másként értelmezni, mint a Nyugat progresszív hagyományával való nyílt szakítást. 1929 és 1937 között több mint ötven cikket írt A Tollba, legtermékenyebb időszaka az 1929–34-es periódus volt. „Írok, tehát vitatkozom”, említette egyszer, s ez akár írói működésének ars poeticája is lehetne.
„Ötven évvel ezelőtt ez volt a jelszó: liberalizmus, demokrácia, felvilágosodás, emberi méltóság, polgári jogegyenlőség, nemzeti függetlenség, népszabadság, szabad gondolás, szabad sajtó, szabad lelkiismeret, szabad verseny, haladás. Ma: tekintélyi állam, totális állam, korporatív állam, munkaállam, népiség, fajiság, új rendiség, új világnézet, új szellemi front, keresztény nemzeti országlás, nemzeti öncélúság, nemzetpolitika, nemzetvédelem, nemzetszervezés, szolidaritás, reform. Mi változott azóta? Sok minden. De aránylag keveset változtak, akik a jelszót darálják.”
Amennyire nagy hatással bírt irodalmunkra, annyira rövid életű volt a Szép Szó folyóirat. 1936-ban indult meg, a Pantheon kiadásában, Ignotus Pál és József Attila szerkesztésével. A „szerkesztőség” azonban a nagy szegénységben élő József Attilán anyagilag nem sokat segített; József Jolán írja az először 1941-ben megjelent József Attila élete című öccséről szóló életrajzában, hogy a Szép Szó nem honorálta szerkesztőjét. Később társzerkesztőként Fejtő Ferenc csatlakozott hozzájuk, ami mind József Attila, mind Ignotus Pál munkájára hatással volt. Az 1939 augusztusáig létezett lap hasonló szerepet vállalt József Attila verseinek megjelentetésében, mint a múlt század elején a Nyugat Ady műveinek esetében. Ignotus Pál cikkeiben a jobboldali és fasiszta irányzatok ellen harcolt, de szemben állt a kommunista ideológiával is, 1933-as A horogkeresztes hadjárat című műve a fasizmus veszélyének előrejelzése.
Bozóki András szerkesztő visszaemlékezése szerint egy Szép szó hasonmás antológia szerkesztése közben figyelte fel a két világháború közötti eszmetörténetre, és szerett bele A Toll című, korabeli lap csípős, nagyon okos hangütésébe, amelynek Fejtő Ferenc, Remenyik Zsigmond mellett Ignotus Pál is szerzője volt. A szerkesztő a könyvbemutató elmondta, neki Ignotus írásai tetszettek meg neki a leginkább, ami szerinte az 1980-as évek végének politikai körülményeivel, a magyar sajtó megújulásával van összefüggésben.
„A színes, polemikus újságírói stílus akkoriban jelent meg a magyar sajtóban is, például a Magyar Narancsban, amelynek előképe lehetne A Toll című lap is” – fogalmazott a politológus, egykori kulturális miniszter, aki elárulta, hogy a demokratikus ellenzéket, a Beszélő-kört „valamilyen folytatásaként” látta A Toll szellemiségének.
A 436 oldalas kötet az 1998-ban megjelent Vissza az értelemhez című Ignotus-kötet kibővített változatának tekinthető.
„Az talán fele ilyen vastag volt, mint a mostani. Az előszó is ugyanaz, viszont a kötet számos új cikkel egészült ki” – mondta Bozóki. Hozzátette: jelenleg ez a legteljesebb, magyar nyelven elérhető Ignotus-könyv, amelybe ráadásul angolból fordított szövegek is belekerültek, például most először lett magyarul is elérhető Ignotus Kádár Jánosról írott cikke.
Bozók András szerint a kötetben a történészek és az eszmetörténészek egyaránt megtalálják a nekik érdekes részt. Kifejtette, hogy akiket a népi-urbánus vita annyira nem érdekel, annak a kötet bőségesen tartogat „tiszta irodalmat”, például „finom, elegáns, de mégis bátor” kritikákat Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Thomas Mann, József Attila, Erdélyi József műveiről.
„Látva a politológusi szakma szörnyű inflálódását, fontosnak tartottam a tankönyvi tudást eszmetörténeti háttérbe ágyazni, hogy jobban megértsük azokat a folyamatokat, amelyek már a húszas években léteztek, mégis váratlanul bukkantak fel 1989 után” – indokolta részvételét a kötet megszületésében Bozóki. Az 1998-ban megjelent Vissza az értelemhez kötet címe utal a felvilágosodásra visszavezethető eszmei tartalomhoz, amelyet a Nyugat és Ignotus köre képviselt. A Jegyzetek a szabadságról címet a politológus találta ki, és nem titkoltan a választások utáni politikai korszakra utal.
