Koltai Lajos kiválóan alkalmazza a sötét és világos tónusokat, a belső terek megvilágítását illetően a világon a legjobbak közé tartozik. Koltai Lajos operatőr, rendező 70 éve, 1946. április 2-án született.
Egy különleges kiskori élményhez köti sajátos látásmódját: egyszer Tiszadobnál, a folyó holtágán besétált a mély vízbe, a hullámok összecsaptak a feje fölött, s a kissé zavaros vízen át különleges fényben és színben látta a partot. Koltai Lajos elmondta: több mint 70 film és 70 év áll mögötte, de ő nem olyan ember, aki megáll csak azért, mert egy gyönyörű pálya van mögötte. Tele van tervekkel és van jövőképe – fogalmazott, hozzátéve: már megvan a forgatókönyve a magyar gyökerekkel rendelkező amerikai írónő, Julie Orringer Láthatatlan híd című regényének, valamint a Bengáli tűz című műnek, amely Germanus Gyula keletkutató és felesége 1929-32-es indiai élményeit dokumentálja. Szintén megfilmesítésre vár, de már elkészült a szinopszisa Fejes Endre Szerelemről bolond éjszakán című írásának, amelyet személyesen az írótól kapott.
Koltai Lajos 1946. április 2-án született Budapesten született. Már a gimnáziumban amatőr filmes volt, a főiskola előtt a Magyar Televízió segédoperatőreként dolgozott. 1965 és 1970 között végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakát Illés György tanítványaként. Az Agitátorok című filmmel diplomázott, majd 1970-től a Mafilmnél dolgozott. Kezdetben dokumentumfilmeket készített, s három filmben segédoperatőr volt mestere, Illés György mellett.
A magyar operatőri művészet nemzetközileg elismert képviselője olyan magyar filmeknek volt operatőre, mint a Jutalomutazás, az Örökbefogadás, a Teketória, a Veri az ördög a feleségét, a Filmregény, A ménesgazda, az Angi Vera, a Déryné, hol van?, az Ajándék ez a nap, a Megáll az idő vagy a Hajnali háztetők.
Mint mondta, olyan jelentős magyar filmrendezőkkel dolgozott együtt mások mellett mint Gothár Péter (Megáll az idő), Gábor Pál (Angi Vera), Dárday István (Jutalomutazás, Filmregény) és Maár Gyula (Déryné, hol van?). Fordulópontot jelentett életében a Szabó Istvánnal való közös munka: „35 évünk van benne, ha nem több. Elképesztő pályát töltöttünk együtt” – hangsúlyozta. A Szabó-Koltai alkotópáros együttműködéséből olyan klasszikusok születtek, mint a Bizalom, az Oscar-díjas Mephisto, a trilógia további két része: a Redl ezredes és a Hanussen, aztán az Édes Emma, drága Böbe, a Találkozás Vénusszal, A napfény íze, a Szembesítés, a Csodálatos Júlia és a Rokonok. A Kossuth-díjat 1985-ben kapta meg.
Az 1980-as évek közepétől sokat dolgozott az Egyesült Államokban, számos amerikai filmet fényképezett, tagja az Oscar-díjat osztó Amerikai Filmakadémiának és az Amerikai Operatőrök Egyesületének. 1999-ben az olasz filmek legjobb operatőrének járó Donatello-díjat kapott Az óceánjáró zongorista legendájáért, ugyanebben az évben neki ítélték az Európai Filmdíj „legjobb operatőr” kategóriadíját is. 2001-ben Oscar-díjra jelölték a Giuseppe Tornatore rendezte Malena című olasz film operatőri munkálataiért. Ezt ugyan nem kapta meg, de ismét átvehette a Donatello-díjat. 2002-ben megkapta a Magyar Művészetért-díjat, 2010-ben pedig Prima Primissima díjas lett. 2012-ben Budapest díszpolgárává avatták.
Koltai Lajos kiválóan alkalmazza a sötét és világos tónusokat, a belső terek megvilágítását illetően a világon a legjobbak közé tartozik. Különleges ismerője a fénynek, képeivel megteremti a film alaphangulatát.
2004-ben rendezte első filmjét az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre Sorstalanság című művéből, az operatőr Pados Gyula volt, akivel azóta is együtt dolgozik. Kertész Imre haláláról értesülve Koltai Lajos így fogalmazott: „Teljesen lenyűgözött, hogy létezik ilyen magyar irodalom. A Sorstalanság volt az a regény, amelynél először éreztem, hogy nemcsak fényképezni szeretném, hanem megrendezni is.” Az operatőr-rendező felidézte, hogy amikor elmondta a véleményét Kertész Imrének a Sorstalanság első forgatókönyvéről, amelyet Spiró Györggyel együtt írt, Kertész nagy örömmel fogadta: „na végre érti valaki, amit írtam”.
„Tudtuk, hogy nagy feladat ezt lefordítani a filmes nyelvre, de rögtön elhatároztuk, hogy ezt együtt fogjuk megtenni. Meggyőztem őt, hogy a fiú lelkéből akarok kiindulni, abból akarok kilátni, annyit, amennyit ő meg akar érteni ebből az elképesztő és lehetetlen világból, ami körülveszi” – mesélte a film születéséről.
Következő rendezői filmje az Este volt, amely Susan Minot világsikerű regénye alapján készült. Megvalósítandó tervei között szerepel az Eduard von Keyserling regénye alapján készülő Treehouse című film, továbbá a magyar gyökerekkel rendelkező amerikai írónő, Julie Orringer Láthatatlan híd című regényének megfilmesítése.
Koltai számára a filmkészítésben a kép az üzenet és nem a dialógus. A filmjeiben mindig jelen van a melegség, érződik a család szeretete, de ahhoz, hogy a képekkel tudjon foglalkozni, az érzékenységen túl a neveltetés és az iskola is meghatározó volt. Mint mondta, elképesztő tanári kar volt körülötte, amelynek tagjai kinyitották a diákok szemét a világra, megmutatták, mit kell megnézni belőle.
A gyermekkori emlékeket idézve kitért arra is, hogy az 1950-es évek szürkeségét, színtelenségét az Angi Vera, a Megáll az idő és a Kovács András rendezte A ménesgazda című filmben is meg tudta jeleníteni. Ehhez kapcsolódva elmesélte, amint előtört egy emlék az édesanyjáról és a nagymamájáról, akik együtt varrtak a szobában délután egy varrógéplámpa fényénél. Mint mondta, egyes emlékek csak akkor jönnek elő, ha szükségünk van rá.
Koltai Lajos elmondta, hogy munkájában az emberi arc fénnyel való szeretetét, simogatását tartja a legfontosabbnak és mindig olyan emberek vették körül, akik ebbe az irányba hívták és tolták őt, de ebbe az irányba tartott magától is.
Kitért arra is, hogy a családja mellett nagyon sok barát veszi körül, akikből árad felé a szeretet, emellett az aktív élet és gondolkodás viszi előre és segíti át a nehézségeken.
