Igazi tavasz. Budapesti napsütötte hétvége könyvfesztivállal és a hozzá csatolt irodalmi éjszakával cifrázva. Ennél többre nem is vágytam. Felnőtt álmok, gyerekcipőben, azaz a 18. Nemzetközi Könyvfesztivál Zsemlye Flóra bemutatásával.
Bár a tüntetések kissé megnehezítették az elindulásomat. Úgy kellett átvergődnöm a Nagymező utcán, ráadásul a villamos is nehezen jutott el a körúton keresztül egészen a Széna térig…
Egy budapesti irodalmi hétvége
Mire megérkeztem már nagyban zajlottak a beszélgetések, dedikálások, előadások a XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. A programfüzet első ránézés kissé kaotikusnak bizonyult számomra. Szerencsére még mielőtt kimentem volna a Millenárisra tanulmányoztam, értékeltem és válogattam. Mivel rengeteg olyan esemény fedte egymást, amely érdekelt, ezért egy konkrét tervvel készültem. Az volt az első dolgom, hogy beszerezzek egy térképet a standok elhelyezkedéséről. Megterveztem az útvonalamat, azt, hogy honnan hova kell majd szaladnom. Egy irodalmi-taktikai játékban éreztem magam először, de sajnos minden program csúszott 10-15 percet, így a felépített tervemet hamar feladtam és inkább sodródtam az eseményekkel. Mivel nagyon barátságos volt a hangulat, könnyen szóba lehetet elegyedni bárkivel, hisz senki nem rohant (rajtam kívül) és nem kellett attól félni, hogy valamilyen hátsó szándékkal próbálkozok információkat kihúzni az emberekből. Családosok, barátok, fiatalok, öregek, magyarok, külföldiek látogattak ki. Valaki konkrét programra jött, valaki tájékozódni jött ki, hogy újabb címekkel növelje az elolvasni vágyott könyvek listáját. De akadt olyan is, aki gyermekével az olvasást szerette volna megszerettetni és olyannal is találkoztam, aki véletlenül sodródott arra, kíváncsi volt, hogy mi ez tömeg a Millenárison.
Késő délutánra már nagy volt a nyüzsgés kint is, bent is. Sokan vásárolták le belépőjegyüket, vagy dedikáltatták kedvenc könyveiket az írókkal. A fesztivál eladás szempontjából inkább a nagyobb kiadóknak kedvezett. A kisebbek elmondása szerint a könyvfesztivál nem számít számukra extra bevételnek, viszont mindenképpen jó reklám arra, hogy könyveiket megismerjék.
A Könyvfesztivál galériája itt megnézhető!
40 országból érkeztek kiadók, írók, könyvek.
Remek ötletnek találtam, hogy Magyarország uniós elnökségének tiszteletére külön Európai Uniós standot állítottak fel. Viszont szomorúan konstatáltam, hogy nem igazán találták ki azt, hogy hogyan lesz gördülékeny egy olyan beszélgetés, ahol egy olasz, litván, görög, észt, máltai, belga és magyar társalog a soknyelvű Európáról. Annak ellenére, hogy mindenhonnan azt lehet hallani, hogy mi magyarok társalgási szinten sem ismerünk más nyelvet, itt mégis büszke lehettem a magyar közönségre, hisz 2 ember kivételével az egész terem beszélt angolul. De abból a megfontolásból, hogy mindenki elégedett legyen, a szervezők mégis úgy döntöttek, hogy szükség lesz tolmácsolásra. Ez nagyon megakasztotta az izgalmasnak ígérkezett beszélgetést. Csalódottságomba továbbálltam Dan Lunguval román író beszélgetésére, aki a Hogyan felejtsünk el egy nőt című könyvéről számolt be. Még nem olvastam a könyvet, de mindeközben az a felismerésem volt, hogy kicsit jobban oda kéne figyelni a szomszédos országok irodalmára. Ezt alátámasztotta a kortárs osztrák irodalomról szóló beszámoló is, ahol ismét le a kalappal a honfitársak előtt, hisz korosztálytól függetlenül majdnem mindenki beszélt németül. Fellelkesedtem a magyarok idegen nyelvtudásán, ezért felszaladtam az emeletre, ahol az egyik kis standnál zajlott egy eszmecsere Vasco Luís Curadoval, az egyik meghívott elsőkönyvessel, hátha portugál tudásomat én is kipróbálhatom. Viszont a bölcsész lányok annyira körülvették az írót, hogy képtelenség volt becsatlakozni hozzájuk. Próbálkoztam egy a kicsit a szomszéd standtól hallgatózni, de hamar feladtam, mivel a járókelők moraja miatt nem szűrődött át egy darab portugál szó sem.
Kint közben eluralkodott a majálisra hajazó jókedv. Pálinka és kolbász szag szállt a levegőben, sör csorgott a fapadokról, kacsák úszkáltak a műtóban, galambok végezték ki a sajtos pogácsákat, a látogatók a füvön, padokon élvezték a napsütést. Megkérdeztem pár embert, hogy ki, milyen könyvet vásárolt. Volt aki Michel Houellebecq A térkép és táj című könyvét zsebelte be, egy másik Ljudmila Ulickaja Daniel Stein, tolmács című könyvét és jó páran még mindig Coelho-ra adták le a voksukat. Az utolsó, akit megkérdeztem Grecsó Krisztián új könyvét húzta elő a táskájából. Még a korábban felállított tervem alapján az ehhez kapcsolódó programot szemeltem ki magamnak. Úgy hogy felkerekedtem az újonnan szerzett barátaimmal, és ellátogattunk a Márai Sándor terembe, ahol Lévai Balázs kérdezte Grecsó Krisztiánt a Mellettem elférsz című legutóbbi regényéről. Lévai és Grecsó könnyed hangvétele egy nagyon kellemes barátságos hangulatot hozott létre, együtt nevettünk a történeteiken.
S ha mindez nem lett volna elég, szombat este ingyenes felolvasások várták azokat, akik nem bírták írott szó nélkül. „A kortárs európai irodalom különleges helyszíneken, alternatív előadásmódban jelenik meg ezen az estén.”- ígérte az Európai Irodalom Éjszakája programfüzete. Nagyszerű volt az elképzelés. Mi is nagyon élveztük, hogy a város különleges helyszínein (Fogasház, Művész Mozi, New York Kávéház, Képzőművészeti Egyetem, Alterego vagy akár a 4-6-os villamos) rövid időre elmerülhettünk egy-egy nemzet kortárs regényében. Egy bajom volt, hogy a felolvasáskor nem elég szépen kiejteni a szavakat.
A mondatokat értelmezni is kell, mert ha az olvasó nem érti, akkor a hallgató is nehezen rakja össze a történet értelmét, mondanivalóját. De ez nem tudta kedvemet szegni. Továbbra is maradok lelkes, és csak remélni merem, hogy több ilyen különleges élményben lehet részünk még idén, jó időben, kedves emberek között, Budapesten.
Zsemlye Flóra
