30 éve, 1995. május 14-én hunyt el Kozmutza Flóra gyógypedagógus, pszichológus, a gyógypedagógiai pszichológia hazai megújítója, Illyés Gyula író felesége, József Attila utolsó nagy szerelme.
Kozmutza Flóra Budapesten született 1905. november 21-én. Filozófiai-esztétikai és francia nyelvi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Közben két évig a párizsi Sorbonne-on tanult, ott írta doktori értekezését is, majd 1931-ben Budapesten filozófiából doktorált.
JÓZSEF ATTILA: FLÓRÁNAK
(részlet)
Most azon muszáj elmerengnem:
hogyha te nem szeretnél engem,
kiolthatnám drága szenem,
lehunyhatnám fáradt szemem.
Mert jó meghalni. Tán örülnék,
ha nem szeretnél így. Kiülnék
a fehérhabú zöld egek,
fecsegő csillagfellegek
mellé a nyugalom partjára,
a nem üres űr egy martjára,
szemlélni a világokat,
mint bokron a virágokat.
A gyógypedagógia iránti érdeklődését egy cikk keltette fel, amelyet bölcsészkari évei alatt olvasott, jelentkezett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Tanárai között volt Szondi Lipót, Tóth Zoltán és Bárczi Gusztáv, akik nagy hatással voltak rá, oklevelét 1934-ben szerezte meg.
Flóra 1936 végén ismerkedett meg Illyés Gyulával, majd József Attilával is, s mindkét férfi – akik barátok voltak ugyan, de költőként rivalizáltak – beleszeretett. József Attila már második találkozásukkor feleségül kérte a fiatal nőt, levelekkel bombázta, hozzá írta gyönyörű Flóra-verseit.
Múzsája – saját bevallása szerint – irodalmi műveknek tekintette ezeket az alkotásokat, amelyek nem „személy szerint” neki szólnak: „Menedéket keresett. Az elképzelt minta lehetett meg benne, annyi csalódás, keserűség, »árvaság« után még fokozottabban, s erre a kész helyre tett be most, azonnal engem.” Igyekezett viszonozni a költő érzelmeit, de csak barátként, szerelem Illyés Gyulához fűzte. Illyés azonban akkoriban még nős ember volt, bár már nem élt együtt feleségével, összeházasodni csak válása után, 1939-ben tudtak.
Harmonikus kapcsolatukra mindvégig nagy súllyal nehezedett a József Attilával való bonyolult, baráti-szerelmi hármas, a költői és emberi versengés emléke, a lelkiismeret-furdalás. A költő 1937. december 3-án bekövetkezett tragikus halála után az irodalmi életben valóságos boszorkányüldözés kezdődött, felelősnek – igazságtalanul – Illyést és Flórát kiáltották ki. Flóra először csak lánya számára írta meg, majd férje 1983-ban bekövetkezett halála után tette közzé saját visszaemlékezéseit és a költővel folytatott levelezésüket. József Attila utolsó hónapjairól című memoárkötete 1987-ben jelent meg, a mű kapcsolatukat és a költő utolsó hónapjait örökíti meg. (A nyilvánosságban mindvégig asszonynevét használta, így sokan nem is sejtették, hogy ő József Attila Flórája.)
Nyári szabadsága alatt 1938-tól öt éven át a Békés megyei Doboz községben vizsgálta, hogyan befolyásolja a nyomor a gyermekek szellemi fejlődését, eredményeinek egy része megjelent Illyés Gyula Lélek és kenyér (1940) című munkájában.
Pályakezdőként a főiskolán maradt, de tanított siketek, viselkedészavaros és értelmileg súlyosan károsodott gyerekek osztályaiban is. A gyógypedagógiai főiskolán Tóth Zoltán igazgató asszisztense volt, majd 1936-tól a Szondi Lipót, majd Bárczi Gusztáv vezette Gyógypedagógiai Kórtani és Gyógytani Laboratórium munkatársaként többek között a Lipótmezei Elmegyógyintézetben végzett lélektani vizsgálatokat.
1946-ban Bárczival egyeztetve dolgozta ki a főiskola szervezeti szabályzatát és képzési programját. Ettől az évtől a főiskola Lélektani Laboratóriumát (ma Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet) vezette, 1972-től nyolc évig, 1980-as nyugdíjba vonulásáig a főiskola főigazgatója volt. Tisztségében sokat tett a gyógypedagógiai hivatás társadalmi rangjának elismertetéséért.
„Felismerte a felnőtt értelmi fogyatékos emberek foglalkoztatásának fontosságát, és Polgárdi-Tekerespusztán sikerült rehabilitációs intézetet létrehoznia, ahol végzős főiskolai hallgatók vállalták az induló gyógypedagógiai munkát. Hangoztatta, hogy a fogyatékos embereknek születéstől a halálig van szükségük gyógypedagógiai segítségre, a főiskolán logopédiai óvodai csoportot indított. Talán a legjelentősebb alkotása az 1968-ban megjelent Gyógypedagógiai pszichológia című könyv, melyet ő szerkesztett és három közvetlen munkatársával ő is írt. A külföldi összevetésben is kiemelkedőnek ítélt munka rendszerbe foglalta a fogyatékos személyekre irányuló kutatásokat és ismereteket.” – olvasható az ELTE honlapján.
Szívósan küzdött egy gyógypedagógiai épületegyüttes felépüléséért, az 1981-ben átadott épületben kapott helyet a kollégium, a Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet és három gyakorló intézmény: a Gyakorló Iskola (a mai Bárczi Gusztáv Gyakorló Általános Iskola és Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény), a Gyakorló Gyógypedagógiai Óvoda és a Gyakorló Beszédjavító Intézet (működése jelenleg felfüggesztve). A Magyar Pszichológiai Tudományos Társaság Pszichológiai Szekciójának vezetője is volt.
Illyés Gyula 1983-ban bekövetkezett halála után az író hagyatékának rendezésével és közlésével foglalkozott. Megjelentette posztumusz verseskötetét (A Semmi közelít), Naplójegyzeteinek nyolc kötetét és az Illyés Gyula Emlékkönyvet. Több fontos gyógypedagógiai mű szerzője, illetve társszerzője.
Kozmutza Flóra nemcsak József Attilát és Illyés Gyulát hódította meg és lett múzsája, a számos asszonyt meghódító és megcsaló Szabó Lőrinccel is románca volt. „Színtelen, üres nélküled a világ”, „Nem okozhatunk fájdalmat másoknak! De azért szeress!” – írta a lebukástól félő, állandó bűntudatban lévő Kozmutza Flóra.
Kozmutza Flóra 1995. május 14-én halt meg Budapesten, férjével közös sírja a Farkasréti temetőben található.
