Vegyes fogadtatásra talált Tarr Béla filmje Moszkvában, miután a moszkvai mozik is bemutatták A Torinói ló című nagysikerű filmet. Az első kritikák fekete-fehér ‘szörnyű'” filmnek is nevezték a tavalyi Berlinalén kitüntetett alkotást.
Több mint egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Tarr Béla filmje eljusson az orosz fővárosi mozikba – elégedetlenkedett a Kommerszant című tekintélyes orosz napilap kritikusa, Andrej Plahov.
A 2011-es Berlini filmfesztiválon a zsűri nagydíját, Ezüst Medvét elnyert alkotásról szóló írásában úgy vélekedett: „Nem kell Tarr Bélát Henri Cartier-Bressonnal, Tarkovszkijjal és Lars von Trierrel összehasonlítani… Kevesebbszer kell művészt csinálni a művészből, vagy prófétát, és akkor maga is sokkal egyszerűbben megmutatkozik, elér az emberekhez”.
Oleg Zincov a Vedomosztyi című napilap hasábjain az fejtegette, miért nem szerette meg Tarr Béla filmjét. „Nem azért nehéz nézni, mert lassú, hanem mert folyamatosan azt sugallja, hogy nemcsak az utolsó, hanem a legjobb filmje is. Nem hagyja, hogy a néző kételkedjen benne. A torinói ló című alkotást vagy feltétel nélkül elfogadják és zseniálisnak kiáltják ki, vagy kategorikusan elutasítják pózolással vádolva Tarr Bélát” – írta a Vedomosztyi kritikusa.
„Vannak filmek, amelyek elviselhetetlenek, de nagyon sokáig nem mennek ki az ember fejéből, saját életet élnek és egyre jobbak lesznek. Ilyen a két és fél órás fekete-fehér ‘szörnyű’ Tarr Béla-film, A torinói ló” – fogalmazott értékelésében Sztasz Tirkin, a Komszomolszkaja Pravdában.
Sztanyiszlav Nyikulin, a Kinomania.ru oldalon viszont dicsérte Tarr Béla filmjét és munkásságát. Mint írta: „Bár nem akarunk, de kénytelenek vagyunk megbékélni azzal, hogy a világ filmművészete egy kiemelkedő rendezőjének utolsó filmje áll előttünk”. A magyar rendező öröksége azonban az elkövetkezendő generációk számára is elegendő lesz.
Kegyes Csilla
