A 71. életévében elhunyt Tarr Béla a magyar és az egyetemes filmművészet egyik legelismertebb és legkövetkezetesebb alkotója volt. A realizmustól a metafizikáig jutott, miközben filmjeiben az emberi létezés reménytelenségét és morális kérdéseit vizsgálta kérlelhetetlen pontossággal.
Tarr számára a probléma nem az, hogy egy üzenetet közvetítsen az illúziók végéről, esetleg a világ végéről. „Két egyszerű eszme megvalósításán dolgozik fáradhatatlanul. Egyrészt olyan ember ő, aki a lehető legpontosabban igyekszik megjeleníteni az emberi élet valóságát. Másrészt olyan filmes, akit más sem foglalkoztat, mint maga a film. A film az érzékiség művészete. Nem egyszerűen a láthatóé” – írja Rancière, miközben a magyar rendező munkáiban felsejlő időrendeket, a dolgok rendjét körülölelő időstruktúrákat vizsgálja.
Tarr Béla és a végletekig vitt filmnyelv
Tarr Béla 1955. július 21-én született Pécsett. Érettségi után dolgozott hajógyári segédmunkásként és szállodaportásként is, mielőtt amatőr filmesként kapcsolatba került a Balázs Béla Stúdióval.
Első filmjét, a Családi tűzfészket 1977-ben készítette: a dokumentum-játékfilm amatőr szereplőkkel, egy család kilátástalan lakáshelyzetén keresztül mutatta meg a társadalmi kiszolgáltatottságot.
Dokumentarizmus és társadalmi látlelet
A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1981-ben szerzett rendezői diplomát. Korai filmjei – a Szabadgyalog és a Panelkapcsolat – tovább vitték a dokumentarista hagyományt, az emberi kapcsolatok széthullását és a reményvesztettséget állítva a középpontba. 1982-ben Shakespeare Macbeth-jéből készített televíziós adaptációja egyetlen, közel hetvenperces beállításból állt, előrevetítve későbbi formai radikalizmusát.
Az 1984-es Őszi almanach már egy új korszak kezdetét jelezte: a szociografikus realizmust lassú dramaturgia, hosszú snittek és zárt terekben kibontott lélektani elemzés váltotta fel. Tarr filmnyelve ettől kezdve egyre inkább metafizikus irányt vett, miközben a kamera mozgása és az idő kezelése meghatározó jelentőségűvé vált.
Találkozás Krasznahorkaival
A nyolcvanas évek közepétől vált állandó alkotótársává Krasznahorkai László. Első közös filmjük, a Kárhozat az elmagányosodás és a reménytelenség sötét vízióját rajzolta meg. Az első magyar független játékfilmet 1988-ban a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon mutattak be, és amely jelentős nemzetközi sikert aratott. A fekete-fehér képek, a végtelen eső és a hosszú beállítások fojtogató atmoszférát teremtettek – ez a világ teljesedett ki a hét és fél órás Sátántangóban, amely máig a leghosszabb magyar játékfilm.
A Sátántangó után készült Werckmeister harmóniák – Krasznahorkai Az ellenállás melankóliája című regénye nyomán – egy időtlen alföldi kisvárosban bontja ki a rend felbomlását és a káosz eluralkodását. A film a magyar filmszemle fődíját is elnyerte, és nemzetközi mérföldkővé vált Tarr pályáján.
A londoni férfi 2007-ben, tizenkilenc év után első magyar alkotásként szerepelt a cannes-i filmfesztivál hivatalos versenyprogramjában. A morális dilemmákkal szembesülő váltóőr történetét követően a 2011-ben bemutatott A torinói ló zárta le Tarr játékfilmes életművét. A film Berlinben Ezüst Medvét és FIPRESCI-díjat kapott, és a világvége állapotát redukált, szinte aszketikus formában ábrázolta.
Utolsó alkotását követően, pályája új szakaszában az oktatásnak szentelte, hogy a filmkészítés új formáinak fejlesztését elősegítse.
Tarr Béla életműve nem csupán filmek sorozata
1997-ben a Európai Filmakadémia tagjává választották. 2003-ban T.T. Filmműhely néven Téni Gáborral közös produceri irodát alapított, 2013-ban Szarajevóban filmakadémiát indított. 2017-ben A világ végezetéig címmel az emberi méltóságról szóló kiállítás nyílt az ő rendezésében Amszterdamban. 2018-ban az amerikai filmakadémia rendezőként és íróként is meghívta tagjai közé. 2022-ben megválasztották a Freeszfe Egyesület elnökének. Több filmje is előkelő helyen szerepelt rangos szakmai lapok összeállításában.
Tarr Béla Balázs Béla- és Kossuth-díjas alkotó, számos hazai és nemzetközi kitüntetést vehetett át élete során. Évtizedek dolgozott együtt Hranitzky Ágnes vágóval, akit filmjei társrendezőjének tekintett, valamint Víg Mihály zeneszerzővel. 2013-ban indult szarajevói filmakadémiája, amely a következő generációk filmes gondolkodására kívánt hatni.
Tarr Béla életműve nem csupán filmek sorozata, hanem következetes világlátás volt: az idő, a mozgás és az emberi létezés határainak kérlelhetetlen vizsgálata, amely a kortárs filmművészet egyik megkerülhetetlen pontjává tette.
Munkájáért számos díjat vehetett át
1983-ban Balázs Béla-díjat, 2003-ban Kossuth-díjat, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapott. 2010-ben elnyerte a Magyar Kultúra Követe címet, 2012-ben a magyar filmkritikusok B. Nagy László-díját. 2011-től 2023-ig a Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke volt, majd tiszteletbeli elnökké választották.
Művészetét több külföldi kitüntetéssel, egyebek közt a Német Művészeti Akadémia Konrad Wolf-díjával és a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagi fokozatával, számos nemzetközi filmfesztivál életműdíjával ismerték el. 2023-ban megkapta a tiszteletbeli Európai Filmdíjat. Tavaly februárban a 44. Magyar Filmszemle, legutóbb pedig a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál életműdíjával tüntették ki.
