„Ő eldöntötte, hogy Georges Simenon lesz, eldöntötte, hogy híres lesz, író lesz, lesz közönsége és harcolt is ezért, ez nem csak azért lett így, mert szerencsés volt” – vallja a klasszikus krimik és roman dur-ők belga uráról, Georges Simenonról életművének kezelője, az író fia, John Simenon.
Georges Simenon több mint 450 regényt írt élete során, könyvei valósággal elárasztották a piacot a hetvenes, nyolcvanas években, és leginkább ponyvaszerzőként tekintettek rá, csak az utóbbi években kezdik komolyabb íróként kezelni. Simenon kifejezett kérésére a családjának nem kellett foglalkoznia a műveivel és azok sorsával, hanem kijelölt hat embert, a hagyaték kezelésére. Azonban ezek az emberek ideje korán meghaltak, akkor döntött úgy a család, hogy szembemennek Simenon akaratával és fia, John fogja kezelni a hagyatékot. John Simenon filmproducer 50 éves korában kezdett el foglalkozni apja munkásságával.
A jogtulajdonos cég vezetőjeként tevékenykedő John Simenon fontosnak tartja, hogy munkája célja, hogy édesapja írásai – könyvként, rádió-, vagy filmadaptációként – a lehető legtöbb emberhez jussanak el. A feladat, bármennyire is nagynak tűnik, sikerekkel övezett, hiszen Simenon köteteit hozzávetőleg a világ 60-80 nyelvére fordították le.
„Maigret az a jellem, aki apám szeretett volna lenni”
„Apám Maigret figuráját több különböző karakterből gyúrta össze, az egyik minden bizonnyal az a jellem, aki apám szeretett volna lenni” – mondta a több száz kötetnyi krimi főszereplőjéről, Maigret felügyelőről 2008-ban, A londoni férfi c. Tarr Béla film bemutatója idején. Kiemelte, hogy Simenon semmiképpen nem volt az a csendes, megrendíthetetlen nyugalmú, megértő ember, mint aki Maigret volt. „Apám különösen lobbanékony, bizonytalan, könnyen izgatottá váló jellem volt, ami egyértelműen nem Maigret-t idézi, aki inkább nagyapámra és apám egyik első főnökére, egy nemesemberre emlékeztet, és talán az akkori párizsi rendőrfőnök karakteréből is van benne valami” – tette hozzá.
John Simenon szerint Maigret olyan kitalált karakter, aki több forrásból állt össze, a figurát azonban nem egyszerre alkotta meg az apja, hiszen már az első Maigret-kötetek előtt (1931-ben jelent meg az első Maigret-regény – a szerk.) is voltak írásai, amelyekben szerepelt egy Maigret nevű figura. Vagyis a karakter noha mindig rendőr volt, folyton alakult, mindaddig, míg Georges Simenon fejében összeállt Maigret igazi karaktere – amely különbözött az addigiaktól, ám sok mindenben hasonlított is -, és a Maigret-történetek főszereplője lett.
Madame Maigret mindennek a központja
John Simenon szerint Madame Maigret karaktere ugyan misztikusnak tűnik a történetekben, mégis egy olyan, apró utalásokból kirajzolódó figura, aki a történetek és az atmoszféra egyik központi alakja. A egy ismerőse véleményét, aki szerint „Madame Maigret nélkül nem lett volna Maigret”. Ő a házaspár normális fele, aki egy 20-as-30-as évekbeli átlagos háziasszony szerepében biztonságot nyújt Maigret-nek, még ha úgy is tűnik, hogy a nyomozónak erre alapvetően nincs szüksége.
„A csavaros történetek apám saját életről alkotott képét sugallták, a felelősségről és a sorsról alkotott nézeteit idézték, amelyekről otthon a családban is sokat beszéltünk – emlékezett vissza az író fia. Kiadás előtt megmutatta ugyan a kéziratait, de az alkotás folyamatában soha – idézte fel, megjegyezve, hogy akkoriban borzalmasnak találta apja történeteit és ezt meg is mondta neki.
„Azóta megváltozott a véleményem, de tinédzserként azért nem szerettem a történeteit, mert egyrészt nem arról szóltak, ami akkoriban engem érdekelt, másrészt minden könyvben ráismertem a családi életünkből merített részletekre. Ráadásul az egyik, tizennyolc éves koromban írt könyvében szerepelt egy tizennyolc éves fiú, aki különösen hasonlított rám, és ez is zavart” – emlékezett vissza.
John Simenon számára általában az a Simenon-könyv a kedvenc, amit legutoljára olvasott, de a La vérité sur Bébé Donge (Az igazság Bébé Donge-ról), a La chambre bleue (A kék szoba) és a Le fond de la bouteille (A palack alja), valamint a szülei találkozásának történetét elbeszélő Trois chambres a Manhattan (Három szoba Manhattanben) az örök kedvencek listáján van. Hozzátette azonban, hogy még mindig nem olvasta apja összes, több száz kötetet kitevő írását. Kitért arra, azért is nagyon hálás Tarr Béla rendezőnek, mert a film forgatása kapcsán hosszú idő után újra elolvasta A londoni férfi című könyvet, ami ismét nagy élményt jelentett számára. Elárulta, kiadatlan Georges Simenon-kézirat sajnos egy fiók mélyén sem rejtőzik.
John Simenon 1949-ben Amerikában született, édesanyja a belga író második felesége, Denyse Ouimet. Georges Simenon és családja tíz év után, 1955-ben tért vissza Európába, először Svájcban telepedtek le. Simenon és Denyse Ouimet 1964-ben vált el. A több száz regényt és novellát jegyző Georges Simenon, akit a legtöbben a Maigret-történetek írójaként ismernek, 1989. szeptember 4-én Lausanne-ban hunyt el.
Forrás: MTI, Trussel.com
