Magánfilozófia, intim felütésekkel, szemérmetlen hangerotika, fetisiszta vonásokkal. A hang tárggyá alakul, szexuális örömokozóvá. Egyszerre bizarr és megmosolyogtató. Claudio Magris gyönyörkönyve a szó nemes értelmében bravúr. – Ayhan Gökhan kritikája
Claudio Magris regényei – Magris az idei Nemzetközi Könyvfesztivál idén meghívott díszvendége volt –, egymás után jelennek meg a magyarországi könyvespolcokon. Korábban nem ismert és újból kiadott kötetek biztosítják a rálátást, az olasz irodalom egyik legmeghatározóbb alakjának életművében a Duna című esszéregény már önmagában élmény, hát még ha hozzáolvassuk a többi kisregényt és regényt. Magris Triesztben született, több, egymás mellett békésen élő kultúra határán, ennek jelentőségéről majd máskor, egy másik Magris-könyv kapcsán beszélek bővebben.
A zsebbe csúsztatható, kis piros fedelű könyvecske a kortárs világirodalom gyöngyszeme. Holt óriásokat hív elő az emlékezetből. Itt van rögtön Gogol. Az Egy őrült naplója a humorban valahol közösséget vállal a Hangokkal. Távkapcsolat alakul ki a két könyv között. És itt van a lényeg. A bravúr. Magris könyvében alaktalanul, a hang megelevenítette személyiség mögött, egy homályos terület mögül bújnak elő az alakok, az ismeretlenségig lefokozott arcok. Nem látunk belőlük semmit. A hangjuktól, a rögzített, felvett, gépre vett hangjuktól nem látszanak. Nem látni a hangtól az arcot, az embert, az életet. A nők életét. Magris könyvében az üzenetrögzítőn hangot hagyó nő létezik. A nők. Magris „hőse”, bábúja ezekkel a hang-asszonyokkal folytat szerelmi viszonyt. Néhanap látja a nőt, ellentmondásos érzést kelt benne, a hangban bízik, a hangja a valódi jelleme. A szépsége. A finomsága. Váltogatja a hangokat. Válogat a női hangszínek között. Soha nem beszél rá az üzenetrögzítőre. Vágymonológok. Olvassuk a könyv fejlécén. Többes számban. Van a férfi-monológ a könyv első részében. És van a vágytól, komolyabb érzésektől mentes, teljesen csupasz, monológszerű női hangok a rögzítőn. Léteznek ezek a nők? Milyen kapcsolat, szerelmi viszony ez?
Magris a választ a férfi monológjának szétszórttá, lihegő, kétségbeesett hangként felfogható töredékessé válásával, a beszéd, az elbeszélés felületének sérülésével adja meg. Az egyszerű, hétköznapi világot váltja át, „kapcsolja át” Magris szereplője, az érzékelés, tapasztalat felfoghatósága a hangokban, e szűk körben összpontosul, ebből néz szét és szemlél. Kísérlet ez is, Magris szereplőjének kísérlete. Magánfilozófia, intim felütésekkel, szemérmetlen hangerotika, fetisiszta vonásokkal. A hang tárggyá alakul, szexuális örömokozóvá. Egyszerre bizarr és megmosolyogtató. „De igyekeznem kell, eljött az 572-441 pillanata, még épp időben vagyok, de ha nem sietek, már késő lesz, és megint úgy fogok járni, mint múltkor is, amikor ő maga felelt. – Szörnyű volt. Valószínűleg épp akkor ért haza, és még nem volt ideje kikapcsolni az üzenetrögzítőt, így a kicsöngés után először a megszokott hang beszélt, aztán néhány másodpercre rá, miközben én azt a kissé komor, sötét és szigorú hanglejtését hallgattam, váratlanul beleszólt… Mennyire zavarba ejtő és kellemetlen volt, ahogy megszakadt az a nyugodt, önfegyelemmel teli áradás, és váratlanul, indiszkréten, udvariatlanul és sietősen a helyébe lépett ő… „Ki beszél?”
A könyv második, különálló része, monológja, a Biztosan megérti egy szeretetotthonban élő nő élettöredékét dolgozza fel. A nőt az intézetből szerelme ki szeretné hozni, de a nő marad. Monologizál. A kapcsolatáról, mániákusan, betegesen, kétségbeejtően, kétségbeesetten – kétséges, mikor van igaza. Mikor nincs igaza. Nem egyszerű szó: igazság. Mit jelent ez? Egy szerelemben van igazság? Ha az egyik fél így, a másik fél amúgy látja, akkor hol az igazság?
A két monológ tényleg olyan, mintha őrült, megzavarodott, valamibe belebolondult ember mondaná. Beleképzelem magam. Képzelje magát bele az olvasó. Az érzelmeibe. Maradjon egyedül az érzelmeivel, a szerelemről és a barátságról kialakult képével. Üljön szemben vele. Nem egy mániákus, a külső szemlélő előtt zavaros „vágymonológ” lesz a miénk is? A könyv monológjai asszociatívan működnek. Nálunk nem így működik? Őrülten és komikusan. Magris erre világít rá. Ezt mutatja meg. Hangok. Hangok az életünkből, az életünknek.
Cím: Claudio Magris: Hangok Fordította: Gács Éva Kiadó: Libri Könyvkiadó Kategória: szépirodalom Megjelenés: 2012 Oldalszám: 86
Ayhan Gökhan
