Boszorkányok, lidércek és vámpírok gyülekeznek a Mandragóga utca 7. pincéjében… Mire készülhetnek?
Szécsi Noémi megírta már a finnugor vámpír, a kommunista Monte Cristo, az 1848–49-es emigránsok történetét, új regénye pedig a kiskamaszok világába vezeti az olvasót. A nyolc-tizenkét éves gyerekeknek szóló regényben fontos szerephez jutnak furcsa, titokzatos lények, de jól felismerhető hétköznapjaink világa is. A két kiskamasz, Ida és Tamara már kinőttek a gyermekkorból, így a felnőttek láthatóvá váló problémái, az iskola szabályai és saját maguk megismerése is egyre több kihívást állít eléjük. A humorral megírt regény szereplői és az őket körülvevő lidércek, boszorkányok P. Szathmáry István kissé groteszk rajzain elevenednek meg. Az illusztrátor és a szerző az első pillanattól együtt dolgoztak, a figurák a történettel együtt születtek és alakultak, éppen ezért a könyvbemutató egy kis, a könyvhöz készült képekből válogatott kiállítás megnyitója is egyben.
Szécsi Noémi 2009-ben megkapta az Európai Unió Európai Irodalmi Díját. A Finnugor vámpír című regény angol fordítása idén ősszel jelent meg, azóta több kritika dicsérte a szerző humorát és eredetiségét, októberben pedig Szécsi Noémi nyitotta meg a Belgrádi Nemzetközi Könyvvásárt. Így az új regény, a Mandragóra utca 7. pénteki bemutatója egy mozgalmas ősz budapesti betetőzése.
Mandragóga utca 7.
Ida és Tamara nem csupán egy házban laknak a Mandragóra utca 7. alatt, de egy osztályba járnak, és barátnők is. Ezért nem csupán együtt késnek el és együtt kapnak intőt a többnyire szigorú, de néha igazságos Dalma nénitől, hanem minden lelküket mardosó érzést megosztanak egymással. Ida például arról számol be, hogy anyukájával – az apukája ugyanis külföldön dolgozik, hogy onnan sok pénzt küldhessen és szép ajándékokat hozhasson karácsonykor – nem stimmel valami. Egyáltalán nem olyan, mint régen volt.
Tamara szerint a ritkán főző, sokat dolgozó és későn hazajáró anyukában nincsen semmi gyanús, ez csupán az anyukák egyik fajtája. Neki is ilyen fajtájú anyukája van, ezért van szükség a pótmamanénire, aki iskola után vigyáz rá és az öccseire. Szerinte inkább az a kopott szőrű, morcos kóbor kutya a gyanús, akit Ida erőnek erejével is örökbe fogadna. Az állat állandóan a ház körül ólálkodik, és ráadásul mintha hallgatózna is.
Ilyen nagylányok már nem hisznek a meselényekben, és a vámpírokban is csak az enyhe borzongás kedvéért, ezért a halloweenparti különösen öltözött vendégeitől sem félnek. Legalábbis Tamara biztosan nem. Ida viszont abba a lakatlannak látszó lakásba sem szeretne benyitni, ahová Hermész – a kóbor kutya – a nyakörve fémbilétája szerint hivatalosan tartozik.
Pedig fontos ismeretség vár ott rájuk egy olyan személy képében, akitől megtanulhatják, hogy a nő sötétben és egyedül is nő, a viselkedési zavarokkal küzdő élőlényeknek is megvan a helyük az univerzumban, és hogy mitől lesz valaki lidércmágnes. Mert abban a házban, amely egy ősi boszorkánytanya helyére épült, ezt igazán fontos tudni. Főleg azután, hogy kiderül: alapvetően senkivel sem stimmel semmi, és mindenki gyanús.
A Mandragóra utca 7. című könyv bemutatója
Időpont: 2012. november 9. 18:00
Helyszín: Alexandra Irodalmi Kávéház
Részlet a könyvből ITT olvasható
