Romain Duris, Audrey Tatou és Kelly Reilly noha még mindig keresi a helyét a nagyvilágban, már sokkal megfontoltabbnak mondhatók. Cédric Klapisch francia filmrendező a korábbi epizódoknál fordulatosabb harmadik résszel zárta le az egykori cserediákokról szóló trilógiáját.
Cédric Klapisch a 2002-ben készült Lakótársat keresünk forgatásakor még nem gondolta, hogy a film egy 12 évet felölelő trilógia első része lesz és folytatásként 2005-ben megszületik a Még mindig lakótársat keresünk, majd a trilógia lezárásaként visszatérnek a vígjáték főhősei Xavier (Romain Duris), Martine (Audrey Tatou), Isabelle (Cécile De France) és Wendy (Kelly Reilly), és ismét csábító reklámot készített a modern nagyvárosi életről. Annak ellenére nem tervezte a folytatást, hogy az azóta világsztárokká lett színészek azonnal szerették volna a folytatást. Ám a második rész befejezése és sikere után rögtön elhatározta, hogy elkészíti a harmadik részt is, de azért várt vele, hogy a szereplők érettebbé váljanak.
Az ismert karakterek immár nem cserediákként, hanem családos szülőként néznek szembe a hétköznapok nehézségeivel, és noha még mindig keresik a helyüket a nagyvilágban, már sokkal nyugodtabbak és megfontoltabbnak mondhatók. A romantika és a humor azonban továbbra sem hiányzik az életükből.
A negyvenéves, kétgyermekes családapa, Xavier nagyon kínlódik a mindennapokkal. Amikor gyermekei és édesanyjuk New Yorkba költözik, úgy dönt, mivel nem bírja elviselni a gondolatot, hogy csemetéi nélküle nőjenek fel, átköltözik ő is a tengeren túlra, hogy új életet kezdjen. Cédric Klapisch vígjátékának előzményeit jól ismeri a magyar közönség is: a Lakótársat keresünk (2002) és a Még mindig lakótársat keresünk (2005) után harmadszor is, ezúttal a trilógia lezárásaként, visszatérnek a vígjáték főhősei.
Xavier élete továbbra is tele van nem várt fordulatokkal, amelyek sajátos életfilozófiájának a következményei. Még mindig keresi a helyét a világban, és még mindig gyakorta bizonytalan, ám ezúttal már két gyermekes apaként próbálja megállni helyét, s ehhez mérten, felelősségteljesen igyekszik cselekedni a mindennapokban. Derült égből villámcsapásként éri, amikor gyermekei édesanyja bejelenti, hogy a gyerekekkel együtt New Yorkba költözik. Alig pár nappal az elválást követően Xavier már szintén egy New York-ba tartó repülőn ül, mivel nem bírja elviselni a gondolatot, hogy csemetéi nélküle nőjenek fel.
New York számos nem várt fordulatot tartogat a számára: egy leszbikus pár gyermekének vérszerinti apja lesz; az állandó tartózkodási engedélyért feleségül vesz egy kínai lányt; majd újra rátalál a szerelem; miközben legújabb könyvét is sikerrel fejezi be.
Az a szabadon szárnyaló lendület, amellyel Klapisch a történetet lezárja sokkal romantikusabb és fordulatosabb, mint a korábbi fejezetek, és a végkifejletet elnézve könnyen megállapítható, hogy a történet méltó nyugvópontra tért.
A Már megint lakótársat keresünk című harmadik részben Xavier még mindig nem találja a helyét a világban, ám már két gyermek elvált apjaként sokkal felelősségteljesebben viselkedik. A bonyolultabb helyzetekkel teli történetet Klapisch nem a színészei életéről mintázta, de szándékosan megvárta, hogy Romain Durisnak – akivel hetedik alkalommal dolgozott együtt – az életben is megszülessenek a gyermekei, mielőtt apaként eljátssza Xaviert. „Tudtam, hogy nem ugyanúgy játszott volna, ha még nem lennének gyerekei. Romain meglehetősen ösztönös színész, sokkal hitelesebben játszik olyan dolgokat, amelyeket maga is megtapasztalt az életben” – mondta a rendező Párizsban, az MTI-nek adott exkluzív interjúban.
A trilógia arról az európai fiatal generációról szól, amely már a globalizálódó világban nőtt fel, lételeme az utazás és nem jelent problémát számára más kultúrájú emberekkel kommunikálni. A harmadik rész viszont már nem Európában, hanem New Yorkban játszódik, ami Klapisch számára még mindig sokkal inkább a világ fővárosa, mint a feltörekvő Kína vagy a kozmopolita London és Párizs. „New Yorkban keverednek a leginkább a kultúrák és a nyelvek, itt volt érdemes olyan fiatalokról beszélni, aki megállás nélkül utaznak a világban” – hangsúlyozta a rendező, aki egyébként az amerikai nagyvárosban végezte el a filmes iskolát, ezért is szeretett volna ott forgatni.
Klapisch meggyőződése, hogy érett emberként sem kell feladnunk ifjonti szenvedélyeinket, a nagy eszmékbe vagy a szerelembe vetett hitünket, de már másképpen élünk és szeretünk, mint fiatalabb korunkban. „A szerelmet fiatalon tündérmesének hisszük, és amikor megértjük, hogy nem az, akkor képesek vagyunk azt gondolni, hogy a szerelem nem is létezik. Pedig nem a szerelem, hanem a tündérmese volt a hazugság” – jegyezte meg.
A rendező szerint azonban az érettséggel a dolgok nem válnak egyszerűbbé. „Xavier az előző két részben azt hitte magáról, hogy egyszerű ember, de valójában nem volt az. Nem volt hozzászokva a dolgokhoz és ezért bonyolultan viselkedett. Ebben a részben már tényleg nagyon bonyolult helyzetekbe kerül, de jó képessége van az összetett helyzetek kezeléshez, s a film végére megérti, hogy a bonyolultság inkább pozitív dolog, nemcsak negatívumokkal jár együtt. Nekem sem tetszik, ha az emberek élete egyszerű, mert az általában unalmas”.
Audrey Tautou harmadik alkalommal játssza Martine-t, a főhős Xavier korábbi és visszatérő barátnőjét. Örömmel mondott igent az újbóli felkérésére még a forgatókönyv elolvasása előtt. Utána pedig kellemes meglepetésnek tartotta, hogy a figurája milyen sokat gazdagodott az előző részekhez képest.
„Az idő múlásával érettebb és jobb ember lett Martine-ból. Érettebb, mint Xavier vagy Isabelle. Jó irányba fejlődött, lenyugodott, már kevésbé szélsőséges és impulzív. Ugyanakkor megőrizte az ellentmondásait, az ügyetlenségeit, a képzelőerejét. Ez az, amit nagyon szeretek benne. Imádom Martine-t, és szerintem akár egy teljes film főhőse is lehetne. Egyszerre elveszett és vagány, folyton kételkedik és közben nagyon őszinte” – mondta az MTI-nek Párizsban a színésznő.
Audrey Tautou és Romain Duris négy közös filmjükből háromban szerelmes párt alkottak, a kortárs francia filmművészet emblematikus párjának számítanak. Az életben pedig nagyon jó barátok. „Romain fantasztikus színész, ugyanolyan örömmel és lelkesedéssel játszik, mint 12 éve. A viszonyunk emiatt azóta semmit sem változott, nagyon szeretünk együtt dolgozni. Mindketten szeretünk kísérletezni, javaslatokkal élni, komolyan venni a dolgunkat. Úgy gondoljunk, hogy a filmkészítés csapatmunka, nagyon jól érezzük magunkat együtt munka közben” – hangsúlyozta a színésznő.
Klapisch ajándéknak tartja az élettől, hogy a trilógia időközben világsztárrá lett főszereplőit az elmúlt 12 évben közelről láthatta felnőni, éretté színészekké válni. „Megtapaszthattam, hogy mostanra sokkal jobb színészekké váltak, mint az elején voltak. Egyrészt megmaradt közöttünk a régi szoros viszony, miközben látom, hogy mennyit fejlődtek” – mondta.
Klapisch egyik legfőbb rendezői módszere: komoly dolgokról szólni könnyed hangvételben. „Szerintem ez a legmegfelelőbb mód az életről beszélni. Az igaz és egyértelmű dolgoknak megmutatni a komikus oldalát” – vallja a rendező, aki még nem tudja, hogy esetleg tíz év múlva lesz-e kedve egy negyedik részt is forgatni. A nézők lelkesedését látva (az első két epizódot 6 millióan nézték meg világszerte), nem tartja elképzelhetetlennek, de egyelőre befejezettnek tekinti a trilógiát.
A Már megint lakótársat keresünk című romantikus vígjátékot Romain Duris és Audrey Tautou főszereplésével a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) forgalmazásában csütörtöktől vetítik a hazai mozikban.
Már megint lakótársat keresünk
színes, magyarul beszélő, francia romantikus vígjáték, 117 perc, (16), 2013
Rendezte: Cédric Klapisch
Szereplők: Romain Duris, Audrey Tautou, Cécile De France, Kelly Reilly
Forgalmazó: MTVA
