Nagy várakozás előzi meg Margaret Atwood disztópikus trilógiájának befejező, MaddAddam című kötetét. A Booker-díjas írónő nem a műfajban megszokott, sablonokra épülő regényt ígért.
Megjelenik a jövő héten Margaret Atwood kanadai írónő sötét jövőt festő utópia-trilógiájának befejező kötete. Atwood, aki közel öt évtizedes pályafutása alatt nagy sikerű regényeivel Kanada egyik leghíresebb „exportcikke” és közkedvelt kulturális személyisége lett, otthonában, Torontóban beszélt a The Daily Telegraphnak a MaddAddam című művéről. A trilógia első része, az Oryx and Crake 2003-ban, a második The Year of the Flood címmel 2009-ben jelent meg.
MaddAddam
A MaddAddam főhőse két nő, Toby és Ren, akik belépnek egy környezetvédő keresztény szektába, „Isten kertészei” közé. Atwood a trilógiában a biotechnológiával kapcsolatos aggodalmait osztja meg az olvasókkal. De a műveket nem a tudományos fantasztikum, hanem a spekulatív regények közé sorolja. A szerző hangsúlyozta, hogy miközben odaadó híve a Star Treknek, maga nem lenne képes ilyesmit írni. „Sárkányokról sem tudok írni. Ami nem azt jelenti, hogy nem olvasok ilyesmiről. Nem lennék képes megírni a Moby Dicket sem. Pedig nagyon érdekel” – fogalmazott.
Atwood disztópiájában nyomasztó képet vázol fel arról, hogy mi várhat a földi életre. Az írónő azonban mégis úgy gondol regényeire, mint „bátorító könyvekre”. „Túl öreg vagyok ahhoz, hogy elszörnyedjek ezektől a dolgoktól, mert ezek együtt járnak az emberi természettel. Olyan, mintha azt kérdeznék: elborzaszt-e hogy csótányok élnek a nukleáris reaktorokban? Hát, nem borzadok el, mert az élet mindenütt utat talál magának” – magyarázta.
Atwood férjével, Graeme Gibson íróval és ornitológussal együtt elkötelezett környezetvédő, tiszteletbeli elnökei a Ritka Madarak Klubjának és tagjai a kanadai Zöld Pártnak. Az írónő elmondta: ebben a gondolkodásban nőtt föl, édesanyja élelmezéskutató, apja rovartudós volt. A regényíró a közösségi médiát is fontosnak tartja: Twitter-követőinek száma jócskán meghaladja a 400 ezret. A Wattpad publikációs portálon pedig a közelmúltban jelent meg egy zombitörténete, amelyet Naomi Alderman brit regényíróval együtt jegyez.
„Nem tudok a hintaszékben ücsörögni” – hangsúlyozta. Atwood egy kérdésre válaszolva kifejtette, hogy ő is optimista, mint minden író: egyrészt azért, mert az írók abban reménykednek, hogy befejezik a könyvüket, másrészt, mert bíznak abban, hogy valaki kiadja, harmadrészt pedig hisznek abban, hogy valaki elolvassa. A MaddAddam augusztus 29-én jelenik meg a Bloomsbury kiadó gondozásában.
Margaret Atwood a nők szerepének ábrázolásával szerzett hírnevet, első két könyve, az 1969-es The Edible Woman, valamint az 1972-es Fellélegzés után feminista íróként könyvelték el. A nyolcvanas években A szolgálólány meséje hozta számára a legnagyobb sikert, ezt a művét rangos díjakkal ismerték el.
A kilencvenes években új témákkal kezdett foglalkozni, ekkor látott napvilágot többek közt Az Alias Grace című könyve. 2000-ben megjelent A vak bérgyilkos című kötete, a társadalomrajzként szolgáló mű Booker-díjat hozott számára. Azóta három regénye jelent meg, a 2003-as Oryx and Crak a biotechnológia veszélyeire figyelmeztet, a jövőben játszódó cselekményben a biotechnológia miatt csaknem az egész emberiség kihalt. A Pénelopeia című könyve Odüsszeusz és Pénelopé történetét meséli el, utóbbi szemszögéből. Disztópikus trilógiájának első kötete Oryx and Crake, második kötete The Year of the Flood címmel jelent meg jelent meg. 2008-ban Asztúria Hercege-díjjal tüntették ki.
