„A szenvedés és küzdelem vagy megtöri, vagy megteremti az embert.” Margaret Mitchell 1936-ban megjelent, hatalmas sikerű, Pulitzer-díjas – több mint 30 millió példányban elkelt, 27 nyelvre, köztük 1937-ben Kosáryné Réz Lola által magyarra is lefordított – regénye, ahogy filmes adaptációja is, máig kiemelten fontos szerepet játszik az amerikai kulturális-nemzeti önmeghatározásban.
Tizenhét inch, azaz negyvenhárom centi, úgy is mondhatnánk, szűk két arasz – ekkora Scarlett O’Hara dereka, és erre nagyon büszke.
A gazdag, déli földbirtokos lánya minden ujjára kap udvarlót, de neki csak egy kell: Ashley Wilkes. A férfi azonban mást vesz feleségül. Scarlett bosszúból férjhez megy, éppen azon a napon, amikor kitör az amerikai polgárháború.
„– Úgy látom, a férfiaknak nincs valami sok eszük – vetette oda Scarlett.
– De büszkeségük van elég – vágott vissza Tommy.
– Büszkeségük? A büszkeség nagyon jóízű lehet, különösen ha jól megkelt kenyér héjával eszik, és rátesznek egy csöpp sót – mondta Scarlett csípősen.” (Margaret Mitchell: Elfújta a szél)
Az elkényeztetett, magabiztos tizenhat évesből nagyon gyorsan felnőtt lesz a háború szörnyűségei között. Egyet akar csak: megtartani a családi birtokot, amiért akár az ördöggel is szövetkezne. Három férj, három gyerek, a beteljesületlen szerelem – a könyv végén, tizenkét évvel később, Scarlett felelősségteljes nő, aki kezdi érteni az életet.
Hattie McDaniel 1940-ben a legjobb női mellékszereplő Oscar-díját vihette haza az 1939-ben bemutatott Elfújta a szél című filmben nyújtott alakításáért. Igaz, a további kilenc Oscar-szobrocskát is e filmnek juttató díjátadó gálán feketeként nem ülhetett a főszerepekben tündöklő Vivien Leigh és Clark Gable mellett.
A szegregációs törvények miatt neki csak a terem hátuljában biztosítottak asztalt.
„Ha lángoló hazafiságtól csöpögő beszédet hallott, ha álszenteskedést tapasztalt, nem tudta megállni, hogy ki ne pécézze. Leleplezte a tudatlant, megszégyenítette a szenteskedőt, elhallgattatta a szónokot, s mindezt olyan ravasz módon, hogy azok észre sem vették, mit akar, míg nevetségessé nem tette őket.” (Margaret Mitchell: Elfújta a szél)
Margaret Mitchell 1936-ban megjelent, hatalmas sikerű, Pulitzer-díjas, azonos című – több mint 30 millió példányban elkelt, 27 nyelvre, köztük 1937-ben Kosáryné Réz Lola által magyarra is lefordított – regénye, ahogy filmes adaptációja is, máig kiemelten fontos szerepet játszik az amerikai kulturális-nemzeti önmeghatározásban: a polgárháborús közegben mutatva meg az öntudatos és önálló nő érvényesülésének lehetőségeit a kor erősen patriarchális, szexista, a nőket korlátok közé szorító társadalmi elvárásaival szemben.
A minden idők egyik legnagyobb szerelmes regényéből készült film a Black Lives Matter civil afroamerikai jogvédő mozgalom szerint azonban mindeközben a feketéket kivétel nélkül előítéletesen – szolgalelkűnek, ostobának, lustának – ábrázolja, míg pozitívan viszonyul a rabszolgatartáshoz. 2020-ban a tiltakozásokat követően ezért a filmklasszikus egy időre el is tűnt a filmcsatornák kínálatából, majd nemsokára két rövid magyarázó videó kíséretében helyezték vissza: film- és kortörténeti kontextusba helyezve a műalkotást.
Annyi bizonyos, a Scarlett O’Hara, a gazdag ültetvényes lányának viharos, és szenvedélyes életét bemutató regény, Észak és Dél harca közepette, korhű és ezzel együtt értékes dokumentuma Amerika vitákat generáló kulturális-politikai történetének – s nem mellesleg a mai napig lebilincselő irodalmi olvasmány.
„Eleinte a szavak nem jelentettek semmit, és ez a rög csak vörös agyag volt, de akaratlanul is felötlött benne, hogy csak egy része annak a tengernyi vörös földnek, amely Tarát övezte, milyen kedves volt ez számára, és hogy harcolt érte, hogy megtarthassa, milyen kemény küzdelmet vállal még ezután is, hogy mindörökre megtarthassa.” (Margaret Mitchell: Elfújta a szél)
Margaret Mitchell: Elfújta a szél 1–2., (Gone with the Wind), fordító: Kosáryné Réz Lola, Európa Könyvkiadó
