Courtland Gentry jó ember, ugyanakkor még jobb gyilkos… Mark Greaney első regénye a megjelenését követően azonnal bestseller lett, és számos folytatás követte, melyekkel korunk egyik legnépszerűbb thrillerszerzőjévé vált.
Az árnyak között csak úgy ismerik: a Szürke Ember. A fedett műveletek világában legendás státusszal bír, ugyanis mindig csendben, sokszor a lehetetlent végrehajtva végzi el egyik munkáját a másik után, majd válik teljesen köddé. A célpontjainak nincs esélyük menekülni előle.
Csakhogy akadnak még Gentrynél is veszedelmesebb és halálosabb erők, amiket még több pénz és hatalom mozgat. És amikor Gentryt elárulja a kormánya és korábbi munkatársai, mozgásba lendülnek ezek az erők. Az ő szemükben a Szürke Ember többé már nem számít hasznos eszköznek, így ki kell iktatni.
A Közel-Keleten és egész Európán átívelő élet-halál harc veszi kezdetét, melynek során Gentrynek bizonyítania kell, hogy nem veszti el hidegvérét akkor sem, ha a megélhetése helyett ezúttal az életben maradásért kell ölnie.
Mark Greaney első regénye a megjelenését követően azonnal bestseller lett, és számos folytatás követte, melyekkel korunk egyik legnépszerűbb thrillerszerzőjévé vált. Sokan Tom Clancy szellemi örökösének tartják, akivel több Jack Ryan-regényt írt közösen, majd Clancy halála után egyedül folytatta a sorozatot.
A Szürke Emberből készült a Netflix eddigi legdrágább, 200 millió dolláros költségvetéssel bíró filmje: a rendezői székben a Russo-fivérek ülnek, míg a főszerepekben Ryan Gosling, Chris Evans, Ana de Armas és Billy Bob Thornton láthatóak.
Greaney számos folytatást írt A Szürke Emberhez, a kiadó karácsonyra készül a következő kötettel.
A szerzőt sokan Tom Clancy szellemi örökösének tartják, akivel több Jack Ryan-regényt alkotott közösen, hogy később, Clancy halála után egyedül folytassa a sorozatot.
Külön érdekesség a magyar olvasóknak: A Szürke Ember több izgalmas jelenete Budapesten játszódik.
A címre kattintva beleolvashatsz a könyvbe.
Mark Greaney: A Szürke Ember
(részlet a könyvből)
„Court zuhanó vérnyomása következtében megszédült, lába megingott, és elhomályosult a tekintete. Agya mintha számítógép módjára újraindult volna, és amikor kitisztult, észrevette, hogy maga mellé engedte az MP5-jét. Gyorsan a lófarkas, fejhallgatós férfira szegezte, aki a számítógépes asztal mellett állt, és egyetlen izma sem rezdült, csak a feje
fölé emelt keze remegett. Gentry megértette, hogy néhány másodpercig akár egy tollpihe is ledönthette volna a lábáról, és örült neki, hogy a szakember túl ijedt volt ahhoz, hogy ilyesmivel próbálkozzon.
– Ki vagy te? – kérdezte.
– Csak… csak egy technikus, uram. Csak a kommunikációs rendszereket és az ilyesmiket kezelem. Nekem semmi elszámolni valóm nincs magával.
– Legalább nem próbáltad meg elhitetni velem, hogy te vagy a komornyik.
– Tessék?
Court átvágott a helyiségen, közben fegyverét a folyosó felőli ajtóra szegezte, illetve távolabb rúgta a Steyrt Riegel testétől. A technikus asztalán megtalálta a minősített személyügyi aktákat.
– Ez minden?
– Amennyire én tudom, igen, uram.
– Nincsenek biztonsági mentések, másolatok?
– Nem hiszem.
Court felnyalábolta a papírokat, és belehajította a kandallóba, majd utasította a technikust, hogy gyújtsa meg a paksamétát.
Amint meggyulladtak, megfordította a technikust, és visszalökte a székére, szembe a technikai felszereléseivel.
– Te vagy, aki tartja a kapcsolatot azokkal, akik vadásznak rám?
– Ó, nem, uram! Én nem, én csak üzemeltetem az elekt…
– Akkor valószínűleg nincs is szükségem rád, igaz?
A technikus gyorsan bólogatni kezdett és egy pillanat alatt hangnemet váltott.
– Igen, uram! Én vagyok a felelős a kommunikációért, illetve a kormányzati operátorok és a flaszterművészek tevékenységének összehangolásáért.
– Helyes. Hívd mindegyiket és mondd meg nekik, hogy most ugrottam ki az ablakon és a hátsó kerten keresztül menekülök éppen.
– Azonnal, uram. – A technikus keze rettenetesen remegve billentette át rádiója paneljén a kapcsolókat, hogy valamennyi csatornát egyszerre hívja.
– Minden egységnek, itt a technikus. A célszemély elhagyta a kastélyt.
Gyalogosan, észak felé halad a kerten keresztül.
– Jól van. Most vedd le az övedet!
Az angol gyorsan követte az utasításokat, és a Szürke Ember felé nyújtotta az övét.
– Harapj rá jó erősen!
– Tessék?
– Csináld!
A technikus tágra nyílt szemmel a szájába vette a szíjat.
– Erősen harapod? – kérdezte Gentry.
A technikus bólintott.
– Jól van.
Azzal Court fegyverének tusával halántékon ütötte. A technikus kiborult a székéből, de esés közben elkapta, és arccal előre, az előtte álló asztalra fektette, majd kilőtt egy egész tárat az asztalon álló rádiókba és számítógépekbe.
Újra megszédült, de összeszedte magát, és tárat cserélt a fegyverében.
Ellenőrizte a kandallóban égő dokumentumokat, és elégedetten állapította meg, hogy küldetésének ezt a részét sikeresen teljesítette, majd fegyverét maga előtt tartva kilépett a második emeleti folyosóra.”
Mark Greaney: A Szürke Ember, (The Gray Man) Fordító: Tamás Gábor, Agave Könyvek, 2022
