„Arról még sosem, vagy alig esett szó, hogy a kínai irodalom jeles alkotói hatottak-e, s ha igen miként, más országok íróira.” Mo Yan (Mo Jen) regénye a mai Kínába viszi el olvasóját.
A közös utazás a Szeszföld nevű városba vezet, egy korrupt és szürreális álomvilágba, amely tele van babonákkal, hihetetlen étkekkel és furcsa történésekkel.
Amikor a döbbenetes mennyiségű alkohol előállításáról és fogyasztásáról, valamint a bűnügynek számító kulináris élvezetekről szóló pletykák és szóbeszédek a tartományi Népi Ügyészséghez egy névtelen feljelentés révén eljutnak, a helyszínre küldik Tom Port, a neves nyomozót, aki megtapasztalja, hogy vannak, akik a szesz mértéktelen fogyasztásától meg se rezdülnek, s ezért hősként tisztelik őket – de ő maga részegségében többször is megjárja a poklokat.
A Szeszföld a mai Kína társadalmának autentikus kritikája, amely a távol-keleti ország múltjában keresi a mai történések magyarázatát.
A fordító, Kalmár Éva jegyzete:
2012 októbere óta, amikor is az irodalmi Nobel-díjat Mo Yan kínai írónak ítélték, számtalan cikk, tanulmány és blog foglalkozik az író munkásságának értékelésével, Kínában nemcsak írótársak és kritikusok, hanem egyszerű olvasók is közzéteszik véleményüket. Az egyik olvasó egyenesen azon a véleményen volt, egy irodalmi blogon olvastam, hogy az író műveit és egyáltalán a kínai irodalmat nem lehet latin betűs nyelvekre lefordítani, mert az ideografikus kínai írásjegyek olyan tömör vizuális kifejezésformát hordoznak, olyan fogalmi és hangtani asszociációkat idéznek föl az olvasóban, amelyeket a latin betűs írások meg sem közelíthetnek – és szerinte ebben rejlik a kínai irodalom lényege.
Vajon így van-e? Vajon ilyenféle oka volna annak, hogy számtalan latin betűs nyelvre lefordított modern irodalmi mű szinte egyáltalán nem tudott változtatni azon az évszázadok óta az európai köztudatba beivódott vélekedésen, hogy a kínai irodalom és művészet kifinomult, fennkölt, vagy egzotikus művekből áll, melyek igen távol állnak a nyugati művészettől, s a nyugati nyelvekre fordított művek csak a sinológusok és Kína-rajongók szűk köréhez jutnak el? Vajon ugyanez az oka annak, hogy a több száz magyarra fordított klasszikus és modern vers, regény, elbeszélés, esszé alig hagyott nyomot a magyar irodalmi köztudatban?
Ha igennel válaszolnánk az első kérdésre, nem tudnánk megmagyarázni: miként lehet, hogy a kínai irodalom, azon belül is a 20-21. századi modern irodalom több száz alkotását hogyan fordíthatták le mégis valamennyi világnyelvre és kelet-közép-európai nyelvekre is, ha igen volna a válasz a második kérdésre, miként lehetne, hogy e művek egyre nagyobb érdeklődést, figyelmet vonzanak világszerte, rangos irodalmi díjak jutnak a kínaiból készült fordításoknak. – [Mo Yan Szeszföld című művének francia fordítása: (Le Pays de l’alcool, Seuil, 1999. traduil du chinois Noël et Liliane Dutrait) 2000-ben Laure Bataillon irodalmi díjban részesült.]
Ha nemmel válaszolnánk, nem tudnánk megmagyarázni, hogy miért csak azt kutatják kínai és nem-kínai irodalomértők, kritikusok, hogy egy-egy műre – például Mo Yan regényeire – mely nyugati írók hatottak: Kafka?, Faulkner?, Joyce?, Borges?, vagy talán García Marques, Günther Grass vagy Milan Kundera?
Arról még sosem, vagy alig esett szó, hogy a kínai irodalom jeles alkotói hatottak-e, s ha igen miként, más országok íróira.
Kalmár Éva
2012 Nobel-díjas írója, Mo Yan Szeszföld című könyvének bemutatója
Kalmár Évával, a regény fordítójával Spiró György író beszélget
Házigazda: Kőrössi P. József, a Noran Libro Kiadó vezetője
Időpont: 2013. november 12. 18.00
Helyszín: ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest
