„A naplóból pontosan jóhiszeműsége és optimizmusa világlik ki.” Illyés Gyula mindeddig kiadatlan, lebilincselően érdekes ’56-os följegyzéseit, papírlapokra írt naplóját 1957 elején elrejtették és csak 2014 áprilisában került elő.
Megjelent Illyés Gyula ’56-os naplója
Illyés Gyula 1956. október 24. és 1957. január 31. között írt, két évvel ezelőtt napvilágra került naplófeljegyzéseit tartalmazó kötet 2014 áprilisában került elő, és az író lánya, Illyés Mária művészettörténész, filológus, készítette elő kiadásra, Horváth István történészi közreműködésével, aki gazdag jegyzetapparátussal és magyarázatokkal látta el a kötetet. A filológiai hivatkozások önálló történészi munkaként is olvashatók, reflektorfénnyel pásztázzák be azt a területet, amelyet Illyés Gyula a naplóban bejárt – olvasható a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) honlapján. Ugyancsak Horváth István gyűjtötte össze a kötet végén olvasható függelékben a naplóban említett kiáltványok, írások, levelek, nyilatkozatok szövegét. Némelyikük a családi hagyatékban is fönnmaradt, csakúgy, mint a képanyag egy része. A szakmai lektor M. Kiss Sándor történész volt.
Az Atlantisz sorsára jutottunk című kötet Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és a Magyar Szemle Kiadó közös gondozásában a forradalom 60. évfordulója alkalmából.
Illyés Gyula munkásságában a „Naplófeljegyzések” jelentette évtizedeken át a szó legáltalánosabb értelmében vett írói műhelyformát; a versek kivételével minden írói gondolatot, reflexiót kiváltó élményt és eseményt először napló formában jegyzett föl magának, s később ebből az anyagból, írói kamrából formálta különböző műfaji formákba zárt mondanivalóját a világról. Tanulmányainak, cikkeinek, sőt: regényeinek is a naplóforma volt az első keltető helye.
Illyés Gyula (1902-1983) naplói halála után felesége, Kozmutza Flóra szöveggondozásában jelentek meg nyolc kötetben 1987 és 1995 között, azonban az 1946 és 1960 közötti időszakra vonatkozó kiadás nem tartalmazott feljegyzéseket 1956. október 24. és 1957. május 8. között.
Az 1956. október 23-tól 1957. január 31-ig napról napra vezetett eseménynapló számot ad arról, hogy a költő hogyan élte át a forradalom és a korai megtorlások idejét, mint cselekvő és megfigyelő. Irányítója volt – Déry Tiborral, Németh Lászlóval, Tamási Áronnal és Veres Péterrel együtt – a forradalom egyik szellemi központjának, az Írószövetség elnökségének. Részt vett a politikában a Petőfi Párt – a megújult Nemzeti Parasztpárt – egyik vezetőjeként, Bibó Istvánnal és Bisztrai Farkas Ferenccel. Tanácskozott Nagy Imrével, Tildy Zoltánnal és a forradalom más politikai vezetőivel. És ott tárgyalt az írói delegációk tagjaként a feszült, éles találkozókon a szovjet városparancsnokkal, vagy november 4. után a hatalmukat fokozatosan megerősítő kommunistákkal: Münnich Ferenccel, Kállai Gyulával és Tömpe Istvánnal.
A gyorsan lejegyzett, hol bővebb, hol csak félmondatokkal rögzített eseménynaplónak része az a néhány, eredetileg megjelenésre szánt, de végül soha nem publikált felhívás, újságcikk-, illetve levéltervezet is, amelyekben Illyés a látott eseményeket értelmezi a napok forgatagában, de mégis történelmi távlatban. Az olvasó, ha kézbe veszi ezt a kötetet, két, egymáshoz kapcsolódó történetet talál benne. Az egyik az, amit Illyés Gyula le tudott jegyezni az 1956. október 24-től 1957. január 31-ig tartó időszakban; a másik pedig az, amivel Horváth István ennek a történetnek a részleteit föltárta, magyarázatokkal kiegészítette és belehelyezte egy nagyobb keretbe: az 1956-os forradalom és szabadságharc történetébe.
A kötet címét, az Atlantisz sorsára jutottunk mondatot Illyés Gyula naplószövegéből választották ki, felidézi a büszkeség, a dac és a gyász lelkiállapotát, amelyet 1957 elején, a kádári terror beindulásakor a nemzet többsége érzett. Sokan kérdezték tőlünk, miért nincsen 56-os naplója Illyés Gyulának, holott jelentős szerepet játszott az események alakulásában. Az volt a gyanúnk, hogy nem volt ideje írni, esetleg a letartóztatástól félve megsemmisítette vagy elrejtette a naplót. Utóbbi igazolódott be – magyarázta Kodolányi Gyula, a Magyar Szemle Kiadó vezetője, Illyés Gyula veje.
Illyés Gyula az ellenállás szellemi központjának, az Írószövetség egyik irányítója volt, részt vett a Petőfi Párt – a megújult Nemzeti Parasztpárt – munkájában, valamint tanácskozott Nagy Imrével, Tildy Zoltánnal, majd a forradalom leverése után a szovjet városparancsnokkal és a magyar kommunista vezetőkkel is. Emellett folyamatosan járta a várost a forradalom napjaiban és utána is.
A fényképekkel gazdagon illusztrált, valamint soha nem publikált levél-, felhívás- és újságcikk tervezeteket is bemutató kötet szerkesztőivel, Illyés Máriával és Horváth Istvánnal az MMA filmet készített, amelynek egy részletét levetítették a könyvbemutatón. Ebben Illyés Mária úgy fogalmaz: Illyés Gyula pontosan száz nap eseményeit felölelő feljegyzései egy poros, régi kiadványokkal telerakott ládában lapultak a padláson, a nem mindig jól olvasható, papírcetlikre írt hol rövidebb, hol bővebb jegyzetek elolvasása és értelmezése több mint egy évet vett igénybe.
„A történészek hajlamosak Illyés Gyulát ravasz, előrelátó emberként leírni. Apámat ez a jelző nagyon bántotta, nem volt benne semmi ravaszság. A naplóból pontosan jóhiszeműsége és optimizmusa világlik ki. Nem volt benne semmi megingás, baloldali érzelmeket valló emberként is egyértelműen forradalomnak látta a forradalmat” – hangsúlyozta a filmrészletben Illyés Mária, míg Horváth István arról beszélt: a közreadott kötet nem annyira a már ismert fegyveres harcról, hanem a szellemi ellenállás idejéről, a novemberi és decemberi eseményekről szól forrásértékűen.
