Új könyve jelenik meg Michel Houellebecq francia írónak, aki áprilisban a 20. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként jön hazánkba. A főhős ötödik ikszbe lépett főhőse a Kanári-szigetek északkeleti részére, Lanzarote-ra fizet be egy útra. Hogy mi található itt?
Természetes, hogy nagy várakozással, kíváncsisággal és örömmel várjuk az Elemi részecskék, A térkép és a táj, és a botránykönyvnek kikiáltott A csúcson című regények szerzőjét, Michel Houellebecq francia írót, aki elfogadta a felkérést a 20. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégének szerepére. Az április 18. és 21. között tartott könyves seregszemlén minden érdeklődő találkozhat az íróval a budapesti Millenáris parkban.
Michel Houellebecq 1958-ban született Michel Thomas néven, a Houellebecq nevet később, nagyanyja tiszteletére vette fel. 1980-ban agrármérnöki diplomát szerzett, de szakmájában nem tudott elhelyezkedni. Munkanélküliként, depresszióval küzdve keresett állást – olvasható a Magvető Kiadó életrajzában.
Összeismerkedett egy francia irodalmi lap, a Nouvelle Revue de Paris főszerkesztőjével, akivel 1992-ben közösen adták ki első verseskötetét, La poursuite du bonheur (A boldogság keresése) címmel. Igazi elismertséget első regényével szerzett, amely 1994-ben Extension du domaine de la lutte címmel látott napvilágot. A regényből 1999-ben Philippe Harel rendezett filmet.
Egy újabb verseskötet után, 1998-ban jelent meg Elemi részecskék című regénye, amely kiadása óta 25 nyelven jelent meg. Verseinek gyűjteményes kötete 2000-ben Poésies (Költemények) címen látott napvilágot. Ugyancsak 2000-ben jelentkezett a szövegek és fényképek sajátos kombinációjából álló Lanzarote című kötetével. Houellebecq 2001-ben közreadott, a távol-keleti szexturizmust leleplező regénye, A csúcson hatalmas botrányt kavart. A szerzőre a könyv miatt az iszlám fundamentalisták halálos ítéletet mondtak ki.
Houellebecq az írás mellett zenél is, rock- és dzsessz-zenészek kíséretében saját maga adja elő szövegeit. 2006-ban jelent meg magyarul az Egy sziget lehetősége, legutóbb tavaly jelent meg magyar nyelvű kötete, A térkép és a táj című regény, amelyért 2010-ben Goncourt-díjjal tüntették ki.
A többi közt Tristan Tzara-díjjal, Prix Flore-díjjal elismert francia író évek óta Írország déli részén élt, de most visszaköltözik Párizsba, mert – mind mondta – ismét anyanyelvén szeretne beszélni.
Michel Houellebecq: Lanzarote
„nagyon jól el lehet éldegélni úgy, hogy nem várunk semmit az élettől”
„Nyaralni muszáj” – akkor is, ha az ember nem tartozik a gazdagok közé, és így eleve nem juthat el a legvonzóbb helyekre; és akkor is, ha kedve sincs az üdüléshez. Mert ha szeretnénk, ha nem, valamit mégiscsak muszáj csinálni, ha már megszülettünk. Houellebecq ötödik ikszbe lépett főhőse a Kanári-szigetek északkeleti részére, Lanzarote-ra fizet be egy útra. Hogy mi található itt?
Egy-két vulkán, nemzeti park, meg strand strand hátán. Amiről ebben az elbeszélésben olvashatunk, az távol áll a road movie-k pergő világától. Annál érzékletesebben, pontosabban, és már-már kérlelhetetlen őszinteséggel tudósít viszont arról, hogy a modern ember miként próbál értelmet szerezni napjainak, hogyan tölti el kénytelen-kelletlen a kiszabott időt. Kétségbeesett küzdelem ez, hiszen a főhős, valamint a nyaralás során szinte véletlenszerűen mellé sodródó néhány férfi és nő lelke ugyanolyan sebzett és sivár, mint maga az üdülésre kiválasztott táj.
A Lanzarote éles szemmel megírt, szarkasztikus vízió, mely az emberi természet végső mozgatórugóit vizsgálja. Miközben a Goncourt-díjas szerző humorral, szándékoltan sztereotípiákat elsütve ír a különböző európai népek nyaralási szokásairól, a kulturális turizmus perspektíváiról vagy egy pedofilokból álló szektáról, szívbe markoló igazságokat fogalmaz meg a szexualitás mindent elsöprő erejéről, az ember végtelen magányáról és a célját vesztett élet tragikomédiájáról.
