Chaplin filmje a mindennapi élet elgépiesedésének szatirikus – ugyanakkor érzelmes víziója. Charlie, a kisember bekerül a modernkori pokolba, azaz egy gyárba.
Az 1936. február 5-én először bemutatott Modern idők-ben (Modern Times) Chaplin kis csavargója ezúttal gyári munkás, akinek az a dolga a szerelőszalag mellett állva, hogy mindenféle gépezet csavarjait és meghúzza. Ezenkívül kísérleti nyúlnak is használják, akin kipróbálhatják az új „Billogs etetőgépet”: egy olyan berendezést, amely automatikusan eteti a dolgozókat munka közben. A jelszó: „Ne állj le ebédelni. Csak így előzheted meg a versenytársakat!”
Chaplin nem lenne Chaplin, ha nem bonyolódna mulatságos „vitába” a géppel, és futószalagnál végzett monoton munka miatt idegösszeroppanása lesz, törni-zúzni kezd, és végül őrültek házába kerül. Felépül, ám kiengedés után véletlenül belekerül egy utcai zavargásba, letartóztatják azzal a váddal, hogy kommunista, és börtönbe zárják.
Szabadulása után megismerkedik egy árva lánnyal (Paulette Goddard), akit a gyámhatóság intézetbe akar zárni. A menekülőben lévő kis lelenccel összeáll, csakhogy a lány ennivalót lop, Charlie pedig nem tud fizetni az étteremben, emiatt mindketten újra börtönbe kerülnek…
Végül az utolsó jelenetben kettejüket látjuk, amint egy poros vidéki úton a messzeség felé sétálnak. 1936-ban így írt Bálint György: „Most már legalább van, aki szereti: de kérdés, megold-e minden problémát a szerelem? És jobb-e a világ, ott, a hegyeken túl? Megtalálhatja a boldogságot az a mai ember, aki társadalom nélkül próbál élni? Van-e egyáltalában boldogság; akad-e sok pillanat az életben, melyhez így szólunk: Verweile doch, du bist so schön; és ha igen, sokáig fogva tarthatjuk-e az ilyen pillanatokat? Minderre nem ad választ a Chaplin-film – de talán nem is igazságos, ennyit követelni tőle. Szép film, elgondolkoztató, groteszk és hátborzongató – szóval nagyjából olyan, mint az élet.”
A Modern idők forgatásakor még nem múltak el Chaplin hanggal és beszéddel szembeni ellenérzései. némafilmjének tekinthetjük, bár első hangosfilmjeként reklámozták, beszélt szó gyakorlatilag csak gépen keresztül hallatszik (például a börtönőr rádiója, vagy a „Mechanikus Házaló” fonográfból megszólaló, fenyegető hangja esetén). Charlie Chaplin ugyan énekel, ám halandzsanyelven, a szöveg értelmét gesztusokkal magyarázza el. Pedig írt forgatókönyvet és a forgatást ezt használva kezdte el, ám később úgy határozott, mégis a zenével megtámogatott némafilm-jellegnél marad. Életem című kötetében így ír a hangosfilm megjelenéséről:
„A film egyik napról a másikra komoly, rideg ipar lett. Hangtechnikusok építették át a műtermeket, és bonyolult hangfelvételi berendezéseket szerkesztettek. Szoba nagyságú felvevőgépek vérszopó istenként pásztázták a színpadot. Ezernyi elektromos vezetékkel komplikált rádiós berendezéseket szereltek fel. Marsbeli harcosokhoz hasonló fülhallgatós emberek figyelték a színészek játékát, akik felett mikrofonok függtek, mint horgászbotról a csali. Mindez bonyolult és nyomasztó volt.”
A csavargó öniróniával ábrázolt alakja nemcsak szórakoztatott, de el is ítélte a kapitalizmus elidegenítő hatásait. A gyárigazgató alakját Chaplin szándékosan Henry Fordról mintázta, aki nagyon ellenszenves volt számára. A futószalag menti jeleneteket is nagy részben a Ford gyáráról készült reklámfelvételek inspirálták. Később éppen a munkások kiszolgáltatott sorsának bemutatása biztosított alapot az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság számára, hogy Chaplint kommunistának bélyegezze és az ország elhagyására kényszerítse. Mindenesetre 1999-ben a Modern idők negyedikként került fel a negyvenöt filmből álló listára, amelyet a Vatikán a hívők számára jóváhagyott művekből állított össze.
