A Noran Kiadó gondozásában jelenik meg Móricz Zsigmond teljes naplója. Ez a Móricz azonban nem a megszokott víg kedélyű, öreguras Móricz, egy intuitív, érzékeny, ingerlékeny és olykor bizony trágár Móriczot ismerhetünk meg a napló-összeállításokból.
Móricz Zsigmond jelentős mennyiségű naplókéziratot hagyományozott az utókorra, kávéházakban, vonaton, hotelszobákban írt, a naplóírás segítségével lett úrrá a válságain. Az 1926-től kezdődő időszak az író életében a második házasságban telik, annak összes magánéleti, anyagi és egzisztenciális problémájával. Az 1926-29-ig tartó időt felölelő kötetet is magánjegyzetekből, „füzetes” naplótöredékekből állította össze Cséve Anna.
Móricz írásaiból nem Árvácska vagy Nyilas Misi gyengesége és tehetetlensége árad, hanem a személyiségére jellemző szenvedély, az egyik szövegét a másikkal gyógyító, a hétköznapi eseményeket azonnal a művészi megfogalmazás síkjára emelő író, aki levél- és versíráskor is több papírpéldánnyal dolgozik: az egyikkel a valós életét alakítja, a másikkal a magánjegyzeteket, a naplót, a megírandó regényeket gazdagítja – talán ránk, kései olvasókra gondolva.
„Legjobb volna abbahagyni az írást: én túl vagyok hevítve és biztosan Maga is. Nagyon finom, nagyon gyilkos: megölt: „maga csak külsőleg lát: amit nem lát, elképzel: és úgy látszik, ez magának elég is”. Jobban benne van ebben az én karakterem, mint a harminc kötet könyvemben. (…)
Hogy mi jön ki ebből? Mintha egy vad Móricz regényt olvasnék: először életemben vettem észre, mi az” – írta Móricz 1924-1925 között a viszonylag rendszertelenül vezetett naplójába, amely 2010-ben jelent meg Naplók 1924-1925 címmel.
Az első kötetből kiderül Móricz írói jellegzetessége, vagyis mindig elrejtett egy-egy szót, mondatot a hozzá közel állóknak. Az 1924-1925-ben a publikált és a bizalmas írások előszelei a változásnak; többfelé elkötelezettek: szólnak a feleségnek, Holics Jankának, és a fellobbanó szerelmek hősnőinek, később új szerelmeinek, a drámai szerepeket játszó Simonyi Máriának és Magoss Olgának.
Móricz a naplóírás segítségével vészelte át családi életének ebből fakadó válságát, amely már-már írói pályájának derékba törésével is fenyegetett. A Naplók 1926-1929 címet viselő munkát az író már a kibontakozott szerelmi és magánéleti válsága idején kezdte el írni. A magánjegyzetekből, „füzetes” naplótöredékekből összeállított kötet az író életének egy drámai korszakába enged bepillantást. Ám nem csupán bepillanthatunk az egyébként indulatos, a korlátokat nehezen viselő, munkamániás író mindennapjaiba, de egy egészen más, az iskolai tananyagból megismerttől jócskán eltérő Móricz-kép jelenik meg előttünk.
Az első naplót azért tartják krízisnaplónak, mert Móricz életének egyik legnehezebb időszaka volt az 1924-25-ös időszak. „Beütött a tűzvész!” – mint írta, amikor hirtelen szerelemre lobbant Simonyi Mária színésznő iránt. „Egész 1924. feb. 1-jéig azt vallottam, hogy nincs szerelem. Az csak fantázia. És mindig sajnáltam, hogy tőlem meg van tagadva ez az érzés; ha van, mért nem részesülök benne én is.” – írta Máriának, csakhogy közben felesége, Holics Janka öngyilkosság közeli állapotba került mire az író kétségbeesett, sőt újabb szerelmi traumák sorától tartott.
Móricz Zsigmond vágya a másik asszony iránt nem kegyelmez az írónak; nem tud megbékélve élni és feladni a reményt egy a házasságától eltérő kapcsolat létrejöttében: folyamatosan kereste Simonyi Máriát, felelevenítette a lebegtetett kapcsolatot, ugyanakkor érdeklődéssel fordult Magoss Olga felé, akivel intenzív levelezésbe kezdett. A feketeruhás nő című elbeszélésébe szőve mindkét nőnek üzent: Máriának, hogy „nem volt két hete feketében”, Olgának pedig: „küldöm hálásan, ez maga.” Máriának még az Est Lapokra és a Nyugatra is előfizetett, hogy a színésznő a közönségnek szánt írásokból olvashassa ki Móricz üzeneteit. Színésznő szerelmétől is elbúcsúzott, mert a neki írt több mint 200 levelére tüntető hallgatás volt a válasz. Móricz egy titkos kommunikációt hozott létre, amivel üzent a kedvesének, például a Búzakalász című színdarabban az író „szívem, lelkem, kicsiny kis boldogságom” sorokkal üzent, amire Simonyi Mária, a darab főszereplője a színműről nyilatkozva ugyanezeket a szavakat üzente vissza a Magyarság című újságnak. Ezek a rejtett olvasatok megnyitják Móricz szépirodalmi műveinek másként olvasását, mert minden munkájába belefűzi a szerelmes üzeneteket, legyen az tárca vagy novella.
Felesége azonban nem bírta tovább elviselni a kialakult helyzetet, másfél évvel a Móricz heves érzelmeinek kirobbanása után, 1925 áprilisában valóban véget vetett az éltének: megmérgezte magát.
1926. június 29-én Móricz elvette Simonyi Máriát feleségül, azonban második házassága sem sikerült. Közös munkára szerződtek: színpadi szerzőként felolvasókörutakon járt és szerzői esteket tartott színésznő feleségével határon innen és túl, naplójában ezt a sikereket és bukásokat megért időszakot is rögzítette. Az 1924-25-ben megélt írói válsághelyzet lényegében nem oldódik meg 1929-ben sem, amikor felvetődik a kérdés, miért nem ír regényt Móricz Zsigmond. Simonyi Máriával nyolc évet éltek együtt, ám hiába volt az iszonyatosan nagy, szenvedélyes szerelem, a házasság egy idő után ellaposodott, aztán tönkre is ment, elsősorban azért, mert a tündöklő szépségű, ám kevés irodalmi ismerettel rendelkező színésznő nem inspirálta az írót, akinek fontos volt a támogatás munkája alatt.
Móricz Zsigmond naplóinak második része az 1926 és 1929 közötti időt öleli fel. E naplókra is, mint ahogyan az előzőekre, is jellemző – vegyes összetételű szövegegyüttesről lévén szó – a töredékesség 1928-ig. Ráadásul érezhető, hogy a szövegeket nem csupán később lánya, Móricz Virág, majd a Napló szerkesztője, Cséve Anna dolgozta össze, hanem maga az író is egyfajta egységesítéssel, rendezettséggel állította össze. A kötet különböző forrásokból, a Petőfi Irodalmi Múzeumban és magángyűjteményekben található feljegyzésekből, levelekből, füzet- és könyvrészekből áll. A kezdéssel és befejezéssel megformált 1929-ben írt naplókönyv jóvoltából először találkozhatunk kész szerzői kézirattal.
GT
