Konrád György Zsidókról című kötetének német nyelvű kiadását méltatta hétfői számában a Tagesspiegel című német lap.
„Ich weiß nicht, woher dieser Starrsinn kommt“: György Konráds Essays „Über Juden“.
A Tagesspiegel cikkének szerzője, Stephen Tree szerint a Suhrkamp kiadónál megjelent esszégyűjtemény „izgalmas és tanulságos olvasmány mindazoknak, akik többet akarnak tudni az önazonosság kialakulásáról és az identitás kezeléséről”.
A szerző Régi játék című írásában Konrád Györgyöt bemutatva idéz az 1986 és 2009 között keletkezett esszéket tartalmazó kötetből. Egyebek között kifejti, Konrád ragaszkodik ahhoz, hogy zsidóként különböztesse meg magát másoktól, mert – idéz Tree a Magyar-zsidó számvetés című, 1989-es esszéből – „ha eleve azonosnak deklaráljuk magunkat, akkor szüntelenül felszínre bukkan a különböző, ha viszont eleve különbözőnek állítjuk be magunkat, akkor minduntalan kiderül a közös”.
A berlini liberális lap szerzője a magyar író pályafutását ismertetve kiemelte, hogy Konrád „hű maradt magyar hazájához” a Nemzetközi PEN Club elnökeként és a Berlini Művészeti Akadémia elnökeként is. Hozzátette: a rendszerváltás után magas állami kitüntetésekkel ismerték el munkásságát, és „aligha számíthatott arra, hogy idős korára ismét az állam ellenségének szerepébe kényszerítették, ami azonban a liberális kifejezést szitokszóként használó nemzeti konzervatív kormányt tekintve már-már törvényszerűségnek tűnik”.
Konrád György Zsidókról című kötete hazánkban 2010-ben látott napvilágot az Európa Könyvkiadó gondozásában.
„Negyvennégyben magyar zsidó voltam, negyvenöt óta zsidó magyar vagyok. Mert itt lakom és magyarul beszélek, mert itt vagyok ismerős, mert ennélfogva: ez a hazám. Zsidóként mondom, hogy az enyém. Megfizettem érte eleim sírjával, akik itt vannak eltemetve, meg talán a munkáimmal is. Régtől fogva itt vagyon jó Budán lakásom. Zsidó tanáraim itt hagyták a névjegyüket a magyar irodalomban. Vigyük haza Jeruzsálembe Füst Milánt, Karinthyt, Radnótit? Fogjuk a hónunk alá, és vigyük haza a Bibliát? Hangoztassam, hogy hozzátok tartozom? Ezt inkább ti mondjátok, ha úgy gondoljátok, és ha szívesen mondjátok. Mindazonáltal jövőre Jeruzsálemben, száradjon le a jobb karom, ha elfelejtem. Lehet, hogy leszárad. […]
Fia vagyok a zsidó népnek, és polgára a magyar társadalomnak, nemzetnek, államnak. Zsidó és keresztény magyarok között telt el az életem nagyobb része, hogy is ne lennék magyar? Akkor hát mind a kettő? Igen, mind a kettő. A kettőből csak élethazugság árán lehet egyet csinálni.”
A Harangjáték „nem regény- és nem esszé-” miniatűrjei után itt az új kötet. A „lóugrásszerű” logikát új szervezőelv váltja fel. Ezeket az 1986 és 2009 között keletkezett rövid írásokat most szigorúbban kapcsolja össze a tematika. A kihívó címnek azonban nincs szűkítő sugallata. A Zsidókról megindítóan pontos és kérlelhetetlenül személyes; privát esszé és tárgyilagos próza: igazi Konrád-könyv
