William Fox élettörténetének egyik fele igazi sikersztori, ám a 60 éve elhunyt filmproducer, aki a teljes amerikai filmipart megreformálta, feketelistára kerülve hunyt el New Yorkban.
Hatvan éve, 1952. május 8-án halt meg William Fox magyar származású amerikai filmproducer. Fox egy évtizedig Hollywood legnagyobb hatalmú emberének számított, de életét elfeledett emberként New Yorkban fejezte be, temetésén a szakma egyetlen ismert képviselője sem jelent meg.
Noha William Foxot a legtöbb amerikai forrás német származásúnak tünteti fel, valójában Fried(mann) Vilmos, avagy Wilhelm Fried 1879. január 1-jén Tolcsván született. Fox édesapja nem számított vagyonosnak, éppen a rossz üzletmenet miatt választotta a kivándorlást 1879-ben, fia születésének évében. Így Fox alig volt kilenc hónapos, amikor a család az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, és a gyerek nevét Fuchs családnevű édesanyja után William Foxra változtatták.
William valóban az életnek tanult: New York legvadabb részén, az utcán nőtt fel, nyolc évesen kezdett dolgozni mosodai inasként és formálisnak tekinthető iskolai képzése tizenegy éves korában abbamaradt. Mindennapos számára, hogy éhesen térjen aludni, tizenkét testvére születik még, ám csak hat éli túl New York utcáinak nyomorát. A kis William előtt egy cél lebegett: mindenáron kitörni az ínségből. Végül a ruhaiparban boldogult, vállalkozása 1904-ben már 50 ezer dollár nyereséget termelt. Húszévesen, szilveszter estéjén feleségül vette a tizenhat éves Eve Leót. A frigyből négy lány született. Egyszer meg is jegyezte, hogy milyen hatékony időzítést választott, hiszen „egyszerre ünneplem a születésnapomat, a házassági évfordulómat és az újévet is”.
Majd már mint családos ember a jó üzleti szimatának engedelmeskedve túladott a cégén, a pénzen 1900-ban egy olcsó brooklyni filmszínházat vett meg. Az új szórakozástól idegenkedő helybélieket kikiáltóval győzte meg, a filmek között élő produkciók is szórakoztatták a nagyérdeműt.1908-ban már a Broadway-n volt mozija, amelyet hamarosan újabbak követtek.
Irány Hollywood!
Fox pár év múlva már a legnagyobb filmforgalmazó hálózat tulajdonosa volt, hosszas pereskedés után 1913-ban elérte, hogy az addig monopolhelyzetet élvező Motion Pictures Patent Company mellett ő is gyárthasson filmeket. 1915-ben megalapította a Fox Film Corporation-t, aminek New York-i stúdiója 1919-ben költözött Hollywoodba, amely hamarosan a film fővárosa lett. 1923-ban épült fel a híres Fox Hills Studios, a mai 20th Century Fox otthona.
Fox kiváló üzletember volt. Technikai, gazdasági és kommunikációs újdonságok sorát vezette be a filmgyártás világába. Az ő ötlete volt, hogy egyetlen óriási technológiai láncba fűzze a filmipart a forgatástól a vetítésig. Filmkészítési alapelve a cselekmény, fordulatosság, érzelmesség, humor, látvány és izgalom ötvözése volt. Számos magyar színészt, filmírót és ötletembert alkalmazott és dolgozott együtt velük. Ekkoriban születik stúdiójában az a vicc, hogy „itt nem elég magyarnak, itt tehetségesnek is kell lenni”.
Ő találta ki a „sztár” fogalmát, amely világszerte nagy hatással volt az emberek gondolkodására, viselkedésére, öltözködésére. Nem a filmeket és írójukat, hanem a bennük szereplő sztárokat reklámozta. A korai Fox-filmek sztárja Theda Bara volt, a Theodosia Goodman néven született cincinnati lányból a publicitás minden eszközét bevetve teremtették meg a végzet asszonyát, vele kapcsolatban született meg a vamp kifejezés. A stúdió újabb és újabb sztárokat szerződtetett vagy maga csinálta őket: például Tom Mixet, a vadnyugati westernek hősét, akinek minden filmje egymillió dollárral gazdagította a céget.
Neki köszönhető, hogy a filmhíradók már a húszas évek végén megszólaltak, A nagy vonatrablás című 1930-as western film pedig telitalálatnak bizonyult, széles vásznon és persze a huszonkét éves John Wayne-nel. Itt „sül el” először a stukker a vászonról a közönségre, amely első körben óriási riadalmat váltott ki, nem beszélve a nézőtéren ülők „felé” közeledő vonatról.
A némát feledte, a hangosfilm lett a jelen
Nem hagyott ki egyetlen felületet sem, ami a szórakoztató ipart, illetve a Fox Company-t szolgálhatja; a pénz máshonnan is özönlött: Foxnak több mint ezer filmszínháza volt, ahol persze jórészt saját stúdiójának termékeit vetítették. A kommersz filmek nyereségéből valódi művészeknek is rendezési lehetőséget biztosított, az így készült filmek csekély veszteségét bőven ellensúlyozta a presztízsnyereség.
Fox mindig előbbre gondolkodott vetélytársainál: 1927-ben megszerezte és horribilis összegért minden mozijába beépíttette a svájci Movietone hangrendszert, amely összehasonlíthatatlanul jobb hangzást biztosított az immár beszélő filmeknek, mint a rivális Warner Brothers által pártolt szisztéma. Bár az első hangosfilm, A dzsesszénekes még az utóbbival készült, az iparág szabványa a Movietone lett. Fox ekkor volt a leggazdagabb és leghatalmasabb. A filmszakma képviselői, köztük a leghíresebb, Charlie Chaplin is, sokáig óvakodtak átvenni az új technikákat, Fox azonban több száz mozijában egyik napról a másikra véget vetett a némafilmek vetítésének, és az újítás hatalmas sikert aratott. Európában is kisebb filmstúdiókat alapított, Berlinben és Párizsban.
A legenda szerint százdollárosnál kisebb bankjegy soha nem volt nála (a dollár akkoriban jóval többet ért, mint ma) és annyira szerette volna megállítani az időt, hogy órát nem viselt, irodájában pedig mindig lehúzva tartotta a redőnyt.
Krach, börtön, feketelista
1929 azonban végzetes évnek bizonyult számára. A Metro-Goldwyn-Mayer stúdió felvásárlására készülő Fox súlyos autóbalesetet szenvedett, s mire felépült, beütött az őt óriási adósságokba verő világgazdasági válság.
A filmmogulnak így egyszerre kellett volna megküzdenie hitelezőivel, hollywoodi ellenfeleivel, a kormányzat trösztellenes vizsgálóbizottságával és a túlterjeszkedett vállalat pénzügyeit katasztrofálisan kezelő beosztottaival. Erre még ő sem volt képes, 1930-ban alig 18 millió dollárért kellett megválnia a nevét viselő vállalatban birtokolt, 200 millió dollár értékűre becsült részvényeitől. Fox hosszú és kitartó utóvédharc után 1936-ban jelentett csődöt, miután 1935-ben a Fox Film Corporation egyesült a Twentieth Century Pictures-zel és megalakult a 20th Century Fox, mely 1985-ben beolvadt a News Corporation-ba.
A csődeljárás során megpróbált megvesztegetni egy bírót, ezért rövid időre börtönbe kellett vonulnia. Szabadulása után sem nyomorgott (személyes vagyona dollármilliókra rúgott), élete hátralevő részében megmaradt családi vagyonából és szabadalmi díjakból élt. Viszont a filmiparban soha nem tudta pozícióit visszaszerezni, noha kétszer is próbálkozott. Persona non grata lett Hollywoodban, mindemellett a gazdasági elit is megszakította vele a kapcsolatot; büntetett előélete miatt feketelistára kerül. Fox egészsége és intellektusa is összeomlott, ám a híresztelésekkel szemben nem nyomorban halt meg; 73 évesen 1952. május 8-án New Yorkban, több mint 20 millió dollárt hagyott családjára.
William Fox soha nem tért vissza szülőföldjére, de az 1920-as években elküldött egy híradófilmest Tolcsvára és a felvételt rokonainak is megmutatta. A világon azonban ma sem telik el egyetlen nap egyetlen perce sem úgy, hogy Fox neve ne tűnne fel a filmvásznon, hiszen a 20th Century Fox stúdió napjainkban is a leghatalmasabbak egyike. Az alapító herendi porcelánból készült emléktábláját 1999-ben avatták fel a Fox filmgyár vetítőtermének falán. A táblán magyar és angol nyelven olvasható az 1927-ben készült, Hetedik mennyország című Fox-produkció nyitó mondata: „Azoknak, akik elindultak a mélységből a magasba, a csatornából a csillagok felé, a Bátorság létráját kell megmászniuk”.
