„Újabb könyvemben filmgyári életemre gondolok vissza. Egy érdekes világ érdekes embereiről szól. Számos fotó és történet segítségével próbálom megmutatni a filmkészítés nehézségeit és gyönyörű pillanatait.”
Inkey Alice Balázs Béla-díjas fényképész harminc éven át dolgozott a Magyar Filmgyártó Vállalatnál. Több mint ötven hazai film és rengeteg tévéjáték készítésénél volt jelen. A forgatásokról készült standfotói az újságok címlapján reklámozták a produkciókat. A korszak legnagyobb magyar filmeseiről, színészeiről készített portrékat. Új könyve No de Alízka! – Kép-mesék a magyar film történetében címmel nemrég jelent meg a Noran Kiadónál, és 2014. január 14-én, kedden 17 órakor Színészlegendák képkeretben címmel nyílik kiállítása kedden az Örkény István Könyvesbolt Cultiris Galériájában.
Színészlegendák képkeretben
Fotós-filmes családba születtem Budapesten, 1940-ben. A fotós édesapám, Inkey Tibor volt.
Filmesből több is volt: nagybátyám, Szőts István filmrendező és nagynéném, Szellay Alice filmszínésznő.
Szinte természetes, hogy nekem fotóssá kellett lennem. Édesapám révén a Fényszövbe kerültem tanulónak, majd utána, az említettek támogatásával, a filmgyárba. Igazi filmes tanítómesteremnek Illés Györgyöt nevezném, de nagyon szerettem Sára Sándorral és Szécsényi Ferenccel is dolgozni.
A filmgyárban a munkaköröm alapján elsősorban jelenetfotózást kellett végeznem, de a nagy színésznőkkel és színészekkel kialakult szinte baráti kapcsolatomnak köszönhetően, beleszerettem a portréfotografálásba. Szerencsém volt abban is, hogy a sajtó részéről a színészportrékra nagy igény mutatkozott. (Film, Színház, Muzsika, Filmvilág, stb.) Több évtizedes filmgyári munkám során 54 játékfilm és 51 televíziós film standfotóit készítettem a színészportrékon kívül.
Nyugdíjba menetelem után kedvem támadt az írásra.
Első könyvemben a gyermekkor és egy kisváros hangulatát próbáltam visszaadni.
Alsógödi Amarcord volt a címe.
Az első – Alsógödi Amarcord című – könyvemben a gyermekkor és egy kisváros hangulatát próbáltam visszaadni. Újabb, No de Alizka! – Kép-mesék a magyar film történetéből című kötetemben filmgyári életemre gondolok vissza. Egy érdekes világ érdekes embereiről szól a könyv. Számos fotó és történet segítségével próbálom megmutatni a filmkészítés nehézségeit és gyönyörű pillanatait.
Múlik az idő, változik a világ.
A fényképezésnél, filmezésnél a negatív-pozitív eljárást felváltotta az elektronikus technika. A lakásokban megjelentek a számítógépek. A miénkben is. Félek, soha nem fogom igazán megtanulni használatát, valószínűleg az elektronikus fotografálást sem.
Maradok a klasszikus, a napjainkban úgynevezett analóg technikánál. Ami engem érdekel, azt negatívra is meg tudom csinálni. Ezért unokáim fotózása mellett – a magam szórakoztatására – míves csendéleteken, hangulatos városképeken töröm a fejem, a festészeti stílusok felhasználásával. (Zuglói hangulatok.)
Újabb könyvemben filmgyári életemre gondolok vissza. Egy érdekes világ érdekes embereiről szól. Számos fotó és történet segítségével próbálom megmutatni a filmkészítés nehézségeit és gyönyörű pillanatait.
Jó volt a filmgyárban dolgozni. Örömmel gondolok arra a harmincöt évre.
Ez a tárlat a magyar film színészlegendáinak, rendezőinek, operatőreinek állít emléket.
Inkey Alice
Balázs Béla-díjas fotográfus
