Nemcsak hallgatni, ismerni is érdemes őket. Viccesek, meghatóak és olykor filozofálók. A jazz zenészek kívánságai és a róluk készített amatőr, privát polaroid képek árulkodnak önmagukról és a társadalomról is. Jazzfanoknak kihagyhatatlan.
Thelonious Monk és Sonny Rollins, John Coltrane, Mingus, Miles Davis, Ornette Coleman, Horace Silver, Duke Ellington, Max Roach, Cannonball Adderley, Art Blakey, Ben Webster, Art Pepper, Kenny Clarke, és így sokan mások. Egy szenzációsan szép albumról van szó, melyben a művészek által tömören megfogalmazott gondolatok megmutatják, hogy a kevesebb, olykor többet ér.
Nica (Pannonica) de Königswarter a bebop védőszentje volt, a különcsége épp olyan magasra rúgott, mint a nagylelkűsége. Nem csoda, hogy olyan nagynevű jazz-zenészek, mint Art Blakey-től kezdve egészen Thelonious Monkig megbíztak benne, megosztották vele személyes titkaikat, és hagyták, hogy az asszony fotósorozatokat készítsen róluk.
Világhírnek számított, amikor Pannonica de Königswarter bárónő hírül adta a szomorú hírt: 1955. március 12-én a karjaiban hunyt el Charlie Parker a Stanhope Hotelben, New Yorkban, ahol a bárónővel épp a Tommy Dorsey Show-t nézte a televízióban. A nyughatatlan, zseniális modern jazz-zenész alig volt 34 éves, de testét tönkre tette a heroin, az alkohol és a gyorséttermi ételek.
Nica gazdag volt és szabad szellemű. Társadalmi helyzete ellenére nem törődött azzal, ki mit gondol az életviteléről. Egész életében gondoskodó típus volt, és örömmel látta el élelemmel, ruházattal, alkohollal, cigarettával és heroinnal Parkert és a hozzá hasonló jazz-zenészeket, akár hosszabb ideig is. Neveltetéséből ered, hogy még New Yorkban is az tudott lenni, aki soha nem akart: igazi háziasszony lett. A feladatot boldogan vállalta magára, annak ellenére is, hogy a fehérek sértetten „nigger-kurvának” nevezték. A zenészek viszont úgy tisztelték, mint a múzsájukat. Ez a „kapcsolat” olyan kompozíciókat inspirált, mint Thelonious Monk Pannonicája és a Horace Silver Nica’s Dream-je.
Nevének eredete, Pannonica hazánkhoz kötődik, mégpedig a Kisalföldön, avagy a Dunántúlon élő flóra és fauna világhoz, amelyek latin előnevük a Pannonica, ami a pannon tájt jelzi. Nica édesapja, természetjáróként és lepkegyűjtőként is ismert volt. A Rothshild család hagyományait követve választottak számára férjet, akivel diplomata életet éltek, és öt gyermekük is született. Sok éven át éltek Afrikában, így természetes volt számára a feketék közege és kultúrája. Férje, Jules de Königswarter De Gaulle közeli munkatársa volt a második világháború idején, Franciaország hőseként tisztelték.
Választott hazájában, New Yorkban férje felügyelete alól kilépve azzal kezdett foglalkozni, ami igazán izgatta, amiért mindent és mindenkit képes volt elhagyni. A bárónő, neveltetésének megfelelően értett egy keveset a festészethez, ő maga is festett, ám mindenek előtt „menedzselte” a jazz-zenészeket. Minden erejével, magas szintű kapcsolatrendszerével és pénzével támogatni kezdte a zenészeket és az új jazz stílust, a bebopot. Majd több kisebb-nagyobb botrány után a szállodai lakosztályát feladva New Jersey-ben vett egy házat, ami minden zenésznek mindig nyitva állt – kiváltképp a vele szoros kapcsolatban álló Thelenious Monknak. A modern jazz elindítóját – ha hihetünk a leírtaknak – az együtt töltött kilenc év alatt, még a kábítószerek használatáról is a bárónő, aki Monkot egészen élete végéig istápolta, a Cat House-nak elnevezett házban.
Nicának az az ötlete támadt, hogy minden vendégét lefotózza és feltesz nekik egy kérdést: „Milyen három kívánsága van?” 1961-1966 között 300 zenész képével és nyilatkozatával lett gazdagabb a Cat House.
Mi mindenre vágytak a művészek?
Art Blakey, dobos: 1. szeretsz engem, 2. a fiam végre megoldja a problémáit, 3. elválhassak, és téged feleségül vehesselek. A szaxofonos, Sonny Rollins is álmodott: 1. legyen pénzem, 2. mindent el tudjak játszani a szaxofonon, 3. közelebb kerüljek a természethez. A hét alkalommal is oltár elé lépett, viharos magánéletet élő Dinah Washington a gyermekeiről írt, a pragmatikus Anita O’Day pedig költségeinek csökkentésére vágyott.
A zenészekről készült Polaroid képeket és a három kívánságot felsoroló papírlapokat Pannonica egy dobozban rejtette el. A bárónő már nem élhette meg az album létrejöttének ötletét és kiadását, miután 74 éves korában, 1988-ban meghalt talán örökre el is feledésbe kerültek volna, ha nem lenne Nadine de Königswarter. A művészettel foglalkozó asszony könyvbe rendezte a megtalált kincset és felkarolta a Cat House működtetését, ahol mind a mai napig nagy kulturális élet zajlik, és továbbra is kiállításoknak, koncerteknek, a jazz és a blues zenészeknek ad otthont.
Eredeti cím: Three Wishes: An Intimate Look at Jazz Greats Német cím: Fordította: Michael Müller Kiadó: Reclame Megjelenés: 2007 Oldalszám: 320
