„Van egy mesterségem. Azt szeretném csinálni. Szeretnék egyszer két évig az íróasztalnál ülni, és nem tudni, hogy ki a magyar miniszterelnök.” Valódi irodalmi csemege Réz Pál és Parti Nagy Lajos könyve, a Bokáig pezsgőben.
Valódi irodalmi csemege Réz Pál és Parti Nagy Lajos könyve, a Bokáig pezsgőben. Az idén 85 éves Réz Pál 1952-től volt a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, majd 25 éven át a Holmi folyóirat főszerkesztője.
Az 1930-ban Aradon született Réz Pál 1947-ben költözött Budapestre. Még egyetemista volt, amikor a Szépirodalmi Könyvkiadóhoz került, ahol azután negyven éven át, 1990-ig dolgozott szerkesztőként; 1989-ben megalapította a Holmi című irodalmi folyóiratot, amelynek azóta főszerkesztője.
Ötvennél több könyvet fordított magyarra, főleg franciából, de román, valamint német nyelvű prózai és lírai műveket is átültetett anyanyelvére, egyebek között Saint-Simon, Voltaire, Balzac, Baudelaire, Semprun, Sartre, Malraux, Fallada, Cioran és Kundera írásait. Sajtó alá rendezett kötetei közül Kosztolányi Dezső életművét emelte ki. Irodalomtörténészként elsősorban a XIX. és XX. század magyar és francia irodalmáról írt tanulmányokat.
A József Attila-díjas irodalomtörténész és műfordító, a Holmi főszerkesztője „az utolsó évtizedek hazai irodalmában rendkívüli súlyú szerkesztői tevékenységéért, a magyar klasszikusok kritikai kiadásiért, továbbá nagyon jelentős kritikai munkásságáért” vehette át 2004-ben a Széchenyi-díjat a Parlamentben Mádl Ferenc államfőtől.
A Bokáig pezsgőben nem egyszerű élet- és pályarajz, hanem sok anekdotával fűszerezett beszámoló a kortársakról: írókról, költőkről, pályatársakról és barátokról. Szereplői Déry Tibor, Németh László, Illyés Gyula, Tamási Áron, Szabó Lőrinc, Juhász Ferenc, Csurka István, Petri György, Weöres Sándor és sokan mások, akikkel Réz Pál együtt élte át a magyar irodalom egyik aranykorát.
A huszonhárom évvel ezelőtt készített rádióinterjú szerkesztett, kibővített és 2015-ben kiegészített szövegét fényképekkel, könyvdedikációkkal illusztrálták.
Réz Pál: Bokáig pezsgőben – hangos memoár
A beszélgetőtárs: Parti Nagy Lajos
(Részlet a könyvből)
Egyszer, akkor már a Sirály megjelent, [Zelk Zoltán] bejött, és fölmentünk a galériára a mélyvízből, ott beszélgettünk. Pár perc múlva a szomszéd asztalnál felállt egy csinos, harmincöt-negyven éves nő és azt kérdezte, leülhet-e. Persze, mondta Zelk, felállt, bemutatkozott, én is, leültünk. A nő azt mondta: mondanék valamit, és elkezdte mondani a Sirályt. Lényegében elmondta, könyv nélkül. Leesett állal hallgattuk, ugye, nagyon hosszú vers… akkor még könyvben nem jelent meg, mert volt benne egy sor, amit egy ideig nem engedtek, azt, hogy „kifosztották a gyászomat”. A nő pedig mondta, mondta, leesett állal hallgattuk, zavarba jöttünk, ugye átadtam a kardot Zoltánnak, ő volt a főszereplő ezek után… Hát ez nagyon szép, mondta Zelk, hogy könyv nélkül tudja. Ne haragudjon, hogy megkérdezem, maga biztos valami tanár vagy irodalmár, furcsa, hogy még nem találkoztunk. Erre a nő elmosolyodott, hogy nem, ő nem tanár és semmi ilyesmi. Hát micsoda, kérdezte Zoltán. Én a Rákóczi téren dolgozom, mondta a nő. Ott ültünk fejbe vágva, aztán egy idő múlva Zelk felállt és kezet csókolt a nőnek, majd a nő elment. Szép történet, ugye?
A Magvető ezzel a kötettel kezdi meg az 1970-80-as évek népszerű könyvsorozatának, a Tények és Tanúk új folyamának kiadását.
