Jávor Pál a huszadik század legismertebb és legnépszerűbb magyar férfi színésze, nyolcvan film főhőse. Ahány film, annyi Jávor Pál!
Volt egy korszak, amikor Jávor Pál, a színész testesítette meg az összes magyar társadalmi toposzt a szerepein keresztül. Nincstelen, jóképű törtető, lángoló hazafi, reformer mérnök, nyalka huszártiszt, eladósodott földesúr, reménytelen, öngyilkosságra hajlamos bússzerelmes, városi polgár, krakéler párbajhős, kedélyes úri huncut, zsidó és keresztény, de mindenekelőtt mindig mosolygós férfiideál, aki képes meghódítani a közönséget, nemre és korra való tekintet nélkül. Az idő tájt mindenki a szíve mélyén egy kicsit Jávor szeretett volna lenni.
De ki is volt valójában Jávor, amikor nem a filmvászonról vagy a színpadról küldte csábos mosolyát? Trianon áldozata, a torz vágyakban élő magyar virtus megtestesítője, irigyelt filmsztár, női szívek elrablója, csélcsap nőcsábász, példás férj, nemzeti hős, aki helytállásával a vészkorszakban kiemelkedett az átlagos magyar sorstörténetből? Aki csak itt, ezen a tájon, a magyar nyelvbe zárt zsigeri tehetségével volt képes életben maradni, kiteljesíteni színészi képességeit. Nincsen számára más hely, legyen az éppen roncsolt demokrácia, tomboló fasizmus vagy kommunista önkényuralom, csakis itt. Magyarországon, magyarok között.
Vajda Pierre: Ripityom
Jávor Pál, aki kétszer halt meg
(Részlet a könyvből)
Viharos gyorsasággal megszületik a forgatókönyv, megtörténik a végső szereposztás. Jávor nagy örömére az inasát Gózon Gyula játssza. Maryt, az amerikai milliomos lányát pedig Radó Nelli, akiről viszont addig még nem hallott. Vékony csontú, szőke leányzó, akiből Jávor szerint hiányzik a vonzerő, elég idegesítő a hangja, bár ha énekel, akkor megcsillan a koloratúr. Nem teszi szóvá, hogy ugyan nincs közös jelenete a milliomos titkárnőjét alakító színésznővel, a nevét sem tudja, elég volt egyszer látnia, hogy megállapítsa, mennyivel alkalmasabb lenne Mary szerepére.
A forgatás elég flottul megy, látszik, hogy van pénz, neki olyan a gázsija, amilyenről ez idáig álmodni sem mert.
Egy csapásra megoldódnak az anyagi gondjai, pedig a több pénz az ő esetében intenzívebb életmódot generál, esténként többet jár a kedvenc éttermébe. A cigányok is megérzik, hogy Jávor
úrnak felvitte az isten a dolgát. Nem győznek hálálkodni, a kezét csókolnák, ha Jávor hagyná. Ha már földbirtokos bárót alakított, akkor megengedheti magának, hogy Pest legjobb helyén vacsorázzon, és hogy Radics Jóska prímás húzza a vacsorához valót, mert bizony a végén mindig dalra fakad, amit egyáltalán nem bánnak a vendégek, sőt megtisztelve érzik magukat, hogy Jávor nótázik nekik. Ifj. Kammer Ferenc hálával tekinget a főfalon lévő kettős portréra, amely édesanyját, a híres szépasszony Kerner Katalint meg a férjét, Ferenc édesapját, Kammer Ernőt ábrázolja.
Az ő áldásos tevékenységüknek köszönhető, hogy a Vadászkürt Pest legkeresettebb és legdrágább szállodája lett. Az ifjú Kammer hatszázezer pengőt költött a szálloda rekonstrukciójára. Arisztokraták és földbirtokos nemesek látogatták előszeretettel. Szökőkút, pálmafák, kandeláberek vannak a belső udvarban, egy valóságos pálmakert, ahol délután 5 és 7 között diszkrét táncmuzsika szól, este dzsesszzenekar játszik éjfélig, a vacsorához pedig Radics Jóska cigányzenekara húzza az örökzöld nótákat. A Vadászkürt falai között érezni, hogy az sosem volt mindennapi hely, lakott itt Vörösmarty Mihály, Johann Strauss, báró Wesselényi Miklós, fergetegesen jó a konyha, Jávor itt tanulja a filmbéli szerepeihez szükséges manírokat, és a kulináris ízlése is csiszolódik, bár ebben 86 mutatja a legkevesebb progressziót, az ösztönök nem képezhetők, még mindig a pacalt szereti a legjobban, és a folyami halak is a kedvencei közé tartoznak. De ami a cigánymuzsikát illeti, abban Jávor verhetetlen, Radics boldogan húzza a talpalávalót, Jávor nagyon tud mulatni. A frakkos pincérek nem győzik durrogtatni a pezsgőket, mert ha Jávor beindul, akkor nincs mese, be van indulva.
Vajda Pierre: Ripityom – Jávor Pál, aki kétszer halt meg, Athenaeum Kiadó, 2018
