„Nagy könyvfalóként régóta vágytam arra, hogy magam is írjak egy könyvet, amely feltárja néhány műhelytitkomat. Egy élethossziglani futball-utazás során az embert gyakran érik bukások, mélypontok, vereségek és csalódások is.” Sir Alex Ferguson önéletrajza minden hibájával együtt élvezetes olvasmány.
Alex Ferguson, a világ egyik leghíresebb és legeredményesebb futballmenedzsere, a Manchester Unitednál eltöltött huszonhét év munka után, 2013 májusában bejelentette visszavonulását. Életpályája nem csak azok számára inspiráló, akik a klub vagy az angol futball lelkes hívei. Töretlen sikere mindenkinek példát mutat. Ő valóban élő legenda.
Az utóbbi negyed században jelentős változások mentek végbe a Manchester Unitednál. Ami állandó maradt, az a Ferguson irányította gárda játékának minősége, és az a sikersorozat, amelynek részeként 2008-ban a MU második Bajnokok Ligája-győzelmét ünnepelhette. Sir Alex edzői filozófiájának alapköve a céltudatosság, mégis befogadó és családias légkört tudott kialakítani a klubnál. Munkamódszere, amely kiállta az idők próbáját, irigyelt az egész világon. Irányítása alatt a Manchaster United konvencionális futballklubból sikeres vállalkozássá nőtte ki magát.
Fergusonnak az idők során egyre több energiát kellett fordítania a növekvő számú sztárjátékos megfelelő irányítására, ennek megfelelően könyve egy-egy teljes fejezetet szentel a legnagyobb nevekkel való együttműködés izgalmas történetének. Bepillantást nyerhetünk Cristiano Ronaldo, Ryan Giggs, Roy Keane, Ruud van Nistelrooy, David Beckham vagy épp Wayne Rooney mindennapjaiba.
Játékosai Fergusont Főnöknek szólították, utalva a híres edző keménykezű vezetői stílusára, amely nélkül a klub aligha érhette volna el azokat az eredményeket, amelyekre méltán büszke. Sir Alex visszaemlékezése most végre teljes kibontakozásában mutatja be e lenyűgöző életpálya eseményeit.
Alex Ferguson 1941-ben született Glasgow szürke munkásnegyedében. Apja hajógyári munkásként, ő maga pedig szerszámkészítő inasként dolgozott. Futballkarrierjét a Queen’s Parknál kezdte, majd játékosként öt másik skót klubot is megjárt, köztük gyerekkori kedvencét, a Rangerst. Edzői karrierje az East Stirlingshire-nél indult 1974-ben, majd még ugyanebben az évben elfogadta a St. Mirren ajánlatát. 1978-tól 1986-ig az Aberdeen menedzsereként dolgozott, és a csapatot az 1982/83-as idényben KEK-győzelemig vezette. Mindeközben 1985 őszétől az 1986-os világbajnokság végéig a skót válogatottat is irányította, majd 1986 novemberében a Manchester Unitedhoz szerződött. Vezetésével a klub 38 trófeát szerzett, amelyek közül a szurkolók a két Bajnokok Ligája-, a tizenhárom Premier League- és az öt FA-kupa-győzelemre emlékeznek legszívesebben. 1999-ben munkája elismeréséül a királynő lovaggá ütötte. Bár Sir Alex 2013 tavaszán, 71 évesen lemondott a Manchester United menedzseri posztjáról, továbbra is részt vesz a klub irányításában.
Alex Ferguson: Önéletrajz
(részlet)
BEVEZETÉS
Jó pár évvel ezelőtt kezdtem összeszedni a gondolataimat e könyv megírásához, feljegyzéseket készítgetve, ha éppen a munka mellett maradt erre is időm. Régóta tervezgettem, hogy megírom ezt a sztorit, amelyet talán még azok is élvezhetnek, akiket nem érdekel a futball.
Szóval: a visszavonulásom ugyan meglepetésként érte a szakmát, ám a fejemben már hosszú évek óta érlelődött ez az önéletrajz – amely a kiegészítője lett korábbi, Managing My Life („Életem menedzselése”) című kötetemnek. Így aztán, miközben röviden érintem Glasgow-ban töltött fiatal éveimet és az Aberdeenben
szerzett életre szóló barátságokat, ez az írás alapvetően az én csodálatos manchesteri éveimre koncentrál. Nagy könyvfalóként régóta vágytam arra, hogy magam is írjak egy könyvet, amely feltárja néhány műhelytitkomat.
Egy élethossziglani futball-utazás során az embert gyakran érik bukások, mélypontok, vereségek és csalódások is. De én már az Aberdeenben és a Manchester Unitednál eltöltött kezdő éveimben rájöttem, hogy ha bizalmat és hűséget várok el a játékosoktól, akkor először is nekem kell így viszonyulnom hozzájuk.
Ez a kiindulási pontja annak a kötődésnek, amelynek alapján a nagy intézmények felvirágozhatnak. Vannak, akik bemennek egy szobába, és nem vesznek észre semmit. De nekem sokat segített a jó megfigyelőképességem. Használni kell a szemünket – ennyi az egész. És én igyekeztem kihasználni ezt a képességemet, hogy felmérjem a játékosok edzési szokásait, lelkiállapotát és viselkedését.
Természetesen nem említem itt az öltözői civakodásokat és az ellenlábasaimat sem a vezetőségben: a régi iskolának azokat a csodálatos figuráit, akik a játék kiválóságai voltak, amikor én 1986-ban beléptem a Unitedhoz. Ron Atkinson nem mutatott sértettséget a klub elhagyása után, rólunk pedig kizárólag dicsérő szavakkal beszélt. Jim Smith fantasztikus karakter és jó barát. Vendégszeretete egész éjszakára ott tudta marasztalni a meghívottakat.S amikor végre hazamentem, az ingem csupa szivarhamu volt.
„Big” John Sillett, aki Coventry Cityt igazgatta, szintén igaz barátom volt, és persze sohasem felejtem a néhai John Lyallt sem, aki irányított engem az első években, s nem sajnálta rám a drága idejét. Bobby Robsonnal 1981-ben találkoztam először, amikor az Aberdeen kiütötte az Ipswichet az UEFA-kupában. Bobby bejött az öltözőnkbe, és kezet rázott minden játékossal. Igazi klasszis, akinek az értékes barátságát szintén nem lehet elfelejteni. Eltávozása nagy veszteség volt mindannyiunk számára.
Voltak a régi iskolának más alakjai is, akik a csodálatos munkaetikájuknak köszönhetően túlélőknek bizonyultak. Ha a tartalékcsapatnál dolgoztam, akkor ott volt John Rudge és Lennie Lawrence, a futball egyik nagy alakjával együtt, akinek az Oldham-csapata felülmúlhatatlan frissességet hozott: a nagy Joe Royle-ról beszélek. Az Oldhammel kapcsolatban fájó emlékeink is vannak, de még azok a percek is hiányozni fognak.
Nemzedékemnek jelentős alakja volt Harry Redknapp és Tony Pulis is.
Isteni áldásnak tekintem, hogy olyan csodálatos és hűséges munkatársaim voltak a Unitednál. Néhányan több mint húsz éven át dolgoztak velem: titkárnőm, Lyn Laffin, aki velem együtt távozott a klubtól, és nyugdíjas koromra is velem maradt; aztán Les Kershaw, Dave Bushell, Tony Whelan és Paul McGuinness. A recepción Kath Phipps, aki a mérkőzés utáni fogadószobámat is vezette az Old Traffordon, több mint 40 évet húzott le a Unitednál. A már szintén visszavonult Jim Ryan, aztán az öcsém, Martin, aki 17 éven át foglalkozott külföldi játékosmegfigyeléssel, és Brian McClair. Norman Davies: micsoda ember! Hűséges barát, néhány éve távozott el közülünk. Az ő helyére szertárosként lépő Albert Morgan szintén rendkívüli személyiség, aki sohasem ingott meg a klub iránti hűségében. Orvosunk, Steve McNally, vezető fizikoterapeutánk, Rob Swire és az ő egész stábja, Tony Strudwick és az ő energikus sportkutatói csapata, a mosodai lányaink és az egész konyhai személyzet. Az irodán John Alexander, Anne Wylie és az összes leányzó, aztán Jim Lawlor és az ő játékosfigyelő stábja. Eric Steele, a kapusedző. A videóelemző Simon Wells és Steve Brown. A Joe Pemberton és Tony Sinclair által vezetett pályagondnokok. A karbantartó csapat, benne Stuart, Graham és Tony: mindannyian keményen dolgozó emberek. Lehet, hogy egyet-kettőt kifelejtettem, de biztosan ők is tudják, hogy mindig is nagyra tartottam mindannyiukat.
A munkatársak és az edzők felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak nekem az évek során: Archie Knox, aki igazi szövetségesem volt az első években; Brian Kidd, Nobby Stiles és Eric Harrison, ez az igazán csodálatos fiatal edző; Steve McClaren, a nagyon innovatív és energikus edző; Carlos Queiroz és René Meulensteen – két fantasztikus edző –, és a segédedzőm, Mick Phelan, egy tényleg eszes, jó szemű, valódi futballszakértő. Az én hosszú pályafutásomat Bobby Charlton és Martin Edwards alapozta meg. A tőlük kapott legnagyobb ajándék az a hosszú idő volt, amely alatt nem egyszerűen egy futballcsapatot, hanem egy egész futballklubot tudtam kiépíteni. Az ő támogatásuk után a David Gill-lel kialakult nagyszerű barátság következett, végig az utolsó évtizedben.
Rengeteg elmesélnivalóm volt, amit nem hagyhattam ki ebből a könyvből. Remélem, önök is végigjárják velem ezt a visszatekintő emléktúrát.
