„Három nappal a forgatás kezdete előtt elvesztettem a hangomat (gondolom, túl sokat beszéltem, na meg a nyomorult légkondicionálás miatt). Valami mindig történik velem a forgatást megelőző héten.” Pedro Amodóvar részletes beszámolója a Szeretők, utazók című filmje forgatásáról.
A 80-as évek Almodóvar filmjeit idéző frenetikus komédia, amelyben egy bajba jutott repülőgépen az életüket féltő utasok legbensőbb titkai kerülnek napvilágra. A Pedro Almodóvar által írt és rendezett Szeretők és utazók (Los amantes pasajeros) című vígjátékban olyan színészek tűnnek fel, mint Paz Vega (Beszélj hozzám!), Lola Duenas (Volver, Megtört ölelések), Penélope Cruz és Antonio Banderas.
Filmet rendezni azt jelenti, hogy egész nap beszélsz, általában egyszerre több emberrel. A rendezői munka abból áll, hogy kérdések százaira válaszolsz minden nap, akár tudod a választ, akár nem. A stábnak szüksége van a válaszaidra, hogy dolgozni tudjanak, még akkor is, ha tévedsz.
A Szeretők, utazók egy csapat emberről szól, akik egy repülőgépen ragadnak, a külvilágtól elzártan. A forgatókönyvet úgy kezdtem el írni, mint egy komikus szösszenetet, és végül egy morális, verbális és irreális vígjáték lett belőle.
Igyekeztem a realitást félretenni, bár az időnként belopódzik anélkül is, hogy észrevennéd. Nem volt semmilyen tudatos filmes referencia a fejemben a történet születése közben. A színház, a televízió és a klausztrofóbiám sokkal inkább jelen vannak benne, mint a mozi. Azok közé a rendezők közé tartozom, akikre akkor is hatással van a televízió, ha nem nézik. Az új televíziós narratíva egyszerre tölt el félelemmel és nyűgöz le.
Akármiről is legyen szó, a szavak a főszereplők. Sosem titkoltam, hogy kezdetben nagy regényíró akartam lenni. Miközben vártam a pillanatra, gyakorlásképpen írtam pár forgatókönyvet. Aztán telt-múlt az idő, és nem lett belőlem nagy regényíró, még csak író sem. Azt hiszem, leginkább a legutóbbi forgatókönyveimben vehető észre a nosztalgia a regény narratívája iránt, de a Szeretők, utazók mégis inkább a színház iránti nosztalgiámból született. Filmjeim sokkal tartoznak a színháznak, tele vannak kétszemélyes jelenetekkel, és időnként leplezetlen monológokkal. Ebben a filmben több karaktert szerepeltetek, mint szoktam, de minden eddiginél kisebb térben.
Számos film készült csapdába esett emberekről, akik nem tudnak elmenni onnan, ahol éppen vannak (és a televízió is tele van klausztrofóbiás túlélő versenyekkel), Buñuel Öldöklő angyalától Rodrigo Cortés Élve eltemetve című filmjéig. Utóbbiban a cselekmény az elképzelhető legkisebb helyen történik, egy koporsóban. Amilyen nagy a kihívás az eltemetett ember számára, éppolyan nagy a rendezőnek, aki elmeséli a történetet.
Az én utasaimnak szánt kihívás abban áll, hogy meg kell küzdeniük saját izgalmukkal, félelmeikkel, szellemeikkel a technológia segítsége nélkül (ezt nehéz manapság elképzelni); szórakoztató, informáló, kikapcsolódást segítő képsorok nélkül. Lemeztelenedve, iPhone, videó vagy film, Internet, iPad nélkül, magukra hagyatva, idegenek gyűrűjében. Az olvasástól eltekintve a csapdába esettek egyetlen fegyvere a szó. A szavak segítségével kapcsolatot teremthetnek, kiereszthetik a gőzt, hazudhatnak, akár maguknak is, és elismerhetik, hogy hazudtak; csábíthatnak és elcsábulhatnak, megoszthatnak egymással dolgokat, harcolhatnak a félelem ellen, a magány ellen és a halál ellen. Szégyentelen, szánalmas, mesterkélt, vicces, túlzó, törékeny, öntelt, megtört, hedonista, teljesen szabad és mindenekfelett szórakoztató szavakkal (bocsássa meg nekem Borges, hogy ennyi jelzőt használtam).
Ebben a kalandban csodálatos színészek és filmesek tartottak velem. José Luis Alcaine operatőr a világítás mestere, Pepe Salcedo a legjobb vágó, akiről csak álmodtam, Alberto Iglesias pedig a zeneszerzőm volt.
A Szeretők, utazók a 19. filmem. Csak annyi mondhatok, hogy a szenvedély és a bizonytalanság ugyanúgy megvan bennem, mint mindig. Éppen úgy érzem magam, mint a Pepi, Luci, Bom… idején, csak sokkal több az ősz hajszálam.
Pedro Almodóvar
http://www.youtube.com/watch?v=Awifk9fbpls&feature=youtu.be
