Olyan sikeres alkotásokban szerepelt, mint a Háború és béke, Beszéljünk a nőkről! vagy A nő illata. Vittorio Gassman olasz színész, rendező, a színház és a film jeles egyénisége 15 éve, 2000. június 29-én halt meg Rómában.
Vittorio Gassman német apa és olasz anya gyermekeként 1922. szeptember 1-jén született Genovában. Már fiatalon ígéretesen verselgetett, színészkedett. Rómában a jogi egyetemre járt, de azzal felhagyva színészetet tanult a Színművészeti Akadémián. Született színészi tehetsége, magával ragadó humora, drámai ereje már korán megmutatkozott. Néhány esztendő leforgása alatt minden színházi díjat elnyert, amit színész csak kaphat, sőt 1950-ben már rendezői díjat is nyert. Felváltva szerepelt Rómában és Milánóban, játszott Luchino Visconti rendezésében is. Legnagyobb sikereit a Peer Gynt, a Hamlet és A vágy villamosa című darabokban aratta.
1946-ban debütált a filmvásznon egy szerelmi románcban a brit miniszterelnök lánya, Sarah Churchill partnereként. Az érzelmes Keserű rizs (1948), az olasz neorealizmus egyik legjobb alkotása hozta meg számára a nagy áttörést és az anyagi sikert. Második feleségének, Shelley Winters amerikai színésznőnek köszönhetően Hollywoodba hívták, ahol 1953-tól a Metro-Goldwyn-Mayer cég szerződtette. Több sikertelen mozidarab után A világ legszebb asszonya (1955) – melyben Gina Lollobrigida volt a partnere – végre közönségsikert aratott, akárcsak a King Vidor-féle Háború és béke (1956), melyben Audrey Hepburnnel játszott.
Olaszországban filmre vette kedvenc színházi előadását Kean, a zseni (1956) címmel, ebben rendezőként, forgatókönyvíróként és színészként is közreműködött. Komikusi tehetségét csillogtatta meg az Ismerős ismeretlenekben (1958). 1959-ben A matador című bűnügyi komédiában dolgozott először Dino Risi rendezővel, akivel az Előzés (1962) című vígjátékot is forgatta. Ez utóbbi hozta meg számára a világhírt, nemcsak a közönség, hanem a kritika is egyhangúlag dicsérte karakteres alakítását. A sok amerikai vendégszereplés ellenére igazából „hazai pályán” érezte jól magát: Az előzés után a Szörnyetegek (1963) és a Beszéljünk a nőkről! (1964) is fergeteges sikert aratott.
1960-ban vágott bele nagy álma, az olasz nemzeti színház megvalósításába. Együttese beutazta az országot, mindenki számára elérhető áron adta a jegyeket, klasszikusok mellett kortárs darabokat is színpadra állított. Támogatást azonban senkitől sem kapott, ezért fel kellett oszlatnia a társulatot, és visszatért a filmhez. Olyan sikeres alkotásokban szerepelt ezután, mint az antik Rómát bemutató Afrikai Scipio (1971), A nő illata (1974), a Mennyire szerettük egymást (1974), az Éjfélkor indul útjára a gyönyör (1975), valamint a Fehér telefonok (1975).
Hosszú filmszínészi pályáján alakított katonát, bírót, rendőrt, gyilkost, remetét, aranyifjút, esetenként nőalakban is felbukkant, kosztümös és modernkori szerepekben egyaránt megállta helyét, alakításait számos díjjal honorálták. Idősödve – Robert Altman rendező hívására – ismét megpróbálkozott Amerika meghódításával, de nem járt különösebb sikerrel. Már otthon készítette 1980-ban A terasz című filmet, az olasz értelmiség szomorú és melankolikus freskóját. Az 1980-as évektől újabb drámai erejű filmekben szerepelt olyan rendezőkkel, mint Alain Resnais, Krzysztof Zanussi, Ettore Scola. 1982-ben önéletrajzi ihletésű filmet készített Alessandro fia társrendezőjeként Az apa fia címmel.
A sokoldalú művész a film és a színház mellett tanított is, 1979-ben Firenzében színiiskolát nyitott. 1994-ben tévésorozatban hozta közel a nézőkhöz Dante Isteni Színjátékát. A hazájában „olasz Laurence Olivier”-ként emlegetett színész tehetséges író is volt: Melville Moby Dickje nyomán született Ulysses és a fehér bálna című színművét bemutatták a genovai világkiállításon, önéletrajzi köteteket adott ki, költőként is bemutatkozott, CD-re szavalta II. János Pál pápa verseit.
Vittorio Gassman, aki csaknem 100 filmben nyújtott ragyogó alakításával írta be a nevét a mozi aranykönyvébe, 78 éves korában, 2000. június 29-én hunyt el Rómában szívroham következtében.
