Robbanásveszélyes korban élünk. A politika teszi azzá, mely hiába robbanékony anyag, mégis muszáj közel merészkedni hozzá. Somogyi Zoltán igazi „political animal”; volt már politikai szereplő is, háttérember, tanácsadó. Volt súlyos botrányok tanúja. – interjú
Volt higgadt elemző a tévében. S ezalatt kiírta magából mindazt, amit tapasztalt, átélt. Somogyi Zoltán tárcái a napi sajtóban jelentek meg, s most összegyűjtötte és kötetté formálta őket. Azt mondja: „Ez a könyv akkor lesz sikeres, ha majd az unokáim is megértik a benne közölt írásokat.” Talán az ő idejük kevésbé lesz veszélyes. S tanulságos lesz majd – ahogy magát jellemzi – „egy jóindulatú bolond” kalandozása a veszélyes terepen. Ránc az alsónadrágon c. könyvben Somogyi Zoltán írásai a XXI. század magyarországi közéletének néhány páratlan pillanatáról, feketelistákról, zsarolt közéleti szereplőkről, mamelukokról, éjszaka titokban szavazó képviselőkről, a hatalomba őrültekről, meg persze jóindulatú bolondokról…
Nagyanyám áldott szerencsével tért vissza Auschwitzból, hogy idehaza megkeresse gyermekét, a Szegeden magányosan kóválygó nagybátyámat. Ezzel a pedigrével akár a szélsőjobboldali-antiszemita Jobbik alelnöke is lehettem volna. Nagyanyám nagypolgári családból származott, a mindent államosító negyvenes, majd az ötvenes években is „gyönyörű” csehszlovák női táskákkal kereskedett Pécsett. Ha ezt vesszük, csatlakozhattam volna az egykori kommunista ifjúsági vezető által alapított Demokratikus Koalícióhoz is. Volt a családnak kommunista ága, az, amely az MSZMP-s Pozsgayban és Szűrösben hitt. Ez bőven elég lett volna, hogy az antikommunista, jobboldali Fideszhez álljak. Másodnagynénikém ki nem állhatta a ma már elismert egyházként működő Hit Gyülekezetét – én meg a nagynénikémet, de ezt sosem árultam el neki -, így küzdhettem volna a liberális Szabad Demokraták Szövetségének valamely országos politikai tisztségéért. Szerkesztője voltam a konzervatív-liberális Tamás Gáspár Miklós első, Magyarországon kiadott könyvének (amelynek előszavában, nagy büszkeségemre, „ifjú barátjának” nevezett), így aztán lett volna később protekcióm ahhoz, hogy a kommunista Zöld Baloldalhoz csatlakozzam.
Ez sem így lett.
Inkább a volt szocialista miniszter, Bokros Lajos és a konzervatív Dávid Ibolya által fémjelzett piac- és versenypárti MDF-politikát választottam. A párt korábbi alelnökének első kérdése egy sörözéssel egybekötött ismerkedésen az volt hozzám, a későbbi kampányfőnökhöz, hogy „milyen vallású is vagyok tulajdonképpen”. Aztán lehallgatták az összes telefonbeszélgetésemet, meggyanúsították – később, a választások után, természetesen felmentették – a párt vezetőit.
Mindezek után úgy döntöttem, kiszállok ebből, és inkább írok a XXI. század magyarországi közéletének néhány páratlan pillanatáról, feketelistákról, zsarolt közéleti szereplőkről, mamelukokról, éjszaka titokban szavazó képviselőkről, a hatalomba őrültekről, meg persze jóindulatú bolondokról, olyanokról, mint amilyen magam is voltam valaha.
A politikában, politológiában jártas, illetve a médiából ismert ember miért érez késztetést, hogy olykor abszurd, olykor bölcs tárcanovellákat írjon?
Van azért átjárás ezen területek között; bár jóval kevesebb ember megy a politika irányából az irodalom felé, mint fordítva. Szeretem az irodalom nyelvét, sok esetben inkább el lehet mesélni vele a politika logikáját, mint a nyers elemzéssel. Meg aztán nagy hiány van ebből a műfajból Magyarországon, szépirodalmi tárcákat lehet olvasni, politikai elemzéseket is, közéleti irodalmi tárcákat azonban nem nagyon.
Azt írja a könyvborítón: „regényt szeretett volna írni”. Az elbeszéletlen hazai közelmúltról? Vagy inkább memoárt az életéről?
A sok felhalmozódott tapasztalat szétvet belülről. Ha nem írnám ki magamból, akkor szétrobbannék. Az írás így megtisztulást hoz. Gyermekkorom óta folyamatosan írok, olvasok, ez természetes része az életemnek.
Melyek azok a szövegek, amelyek alá odaírhatnánk: „igaz történet alapján”? Azaz: mennyi a fikció és mennyi a faktum a tárcákban?
Sok mindenre rá lehet ismerni. Ez azonban az olvasó feladata, remélem, ezzel még izgalmasabbá teszem az olvasást. Eredetileg úgy akartam volna kezdeni a könyvet, hogy az itt olvasható mindegyik történet igaz. Bizonyos szempontból ez így van, még akkor is, hogyha például a megélt hétköznapokban az orvosok senkinek sem mérik fel az egészségi állapotát cinizmuspumpával – ahogy ezt az egyik tárcában írom. A politikai manipulációk kulisszái mögé is beviszi az olvasót.
Fontos, hogy felismerjük, kikről van szó?
Nem kell feltétlenül, bár szerintem izgalmas kihívás az is. Ez a könyv akkor lesz sikeres, ha majd az unokáim is megértik a benne közölt írásokat. Ahhoz pedig ezeknek a történeteknek kellően személytelennek kell maradniuk már most is.
Publicisztika és szépirodalom határán mozog. Kik azok a szerzők, akik hatottak önre?
Nagyon kedvelem Sławomir Mrożek írásait, illetve egy teljesen más megközelítésből G. K. Chestertont. Természetesen Ady Endre, Mikszáth Kálmán, Petri György és még sok mindenki más kihagyhatatlan itt. Hatottak rám, mert olvastam őket.
A könyvben előforduló országok Új-Zélandtól Bulgáriáig, Máltától Norvégiáig, ez mind mi vagyunk?
Ennek megállapítását az olvasóra bíznám.
És mikor jön az a bizonyos regény?
Szerintem 2014-re már teljesen összeállnak a tárcáim egy megírható, összefüggő regénnyé.
H. G.
Somogyi Zoltán (1973) szociológus, politikai elemző. Üzletember, több vállalkozás tulajdonosa. A Magyar Kommunikációtudományi Társaság volt főtitkára. Tiszteletbeli elnök a Tradicionális Kung-Fu Akadémián; gyerekeket oktat a Kistigris Gyerek Kung-Fu-csoportban. Ez az első kötete.
Somogyi Zoltán: Ránc az alsónadrágon, Oldalszám: 144, Kiadó: Alexandra Kiadó
Könyvbemutató:
Somogyi Zoltánnal, Ránc az alsónadrágon című könyvéről Hajós András dalszerző, humorista beszélget.
Időpont: 2012. december. 10., 18:00
Helyszín: Alexandra Irodalmi Pódium
