“Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy a filmkészítés nem tanítható.” Tarr Béla Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, a Sátántangó, A londoni férfi és A torinói ló rendezője 60 éves.
Tarr Béla 1955. július 21-én Pécsett született, érettségijét követően volt hajógyári segédmunkás és szállodaportás is. Amatőr filmesként került kapcsolatba a Balázs Béla Stúdióval, 1977-ben készítette első filmjét Családi tűzfészek címmel. A dokumentum-játékfilm amatőr szereplőkkel készült egy család tragikus lakáshelyzetéről.
“Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy a filmkészítés nem tanítható. Azt mindenkinek magának kell elsajátítania, mert mindenkinek saját stílusa, mindenkinek saját világa van” – vallja Tarr Béla iskolája filozófiájáról, amelyet Bauhaus-stílusú műhelyként vizionált, s amelynek kívánságlistáján olyan előadók szerepelnek, mint Gus Van Sant, Jim Jarmusch, Carlos Reygadas és Aki Kaurismaki.
A Színház-és Filmművészeti Főiskolán 1981-ben szerzett rendezői diplomát. 1980-as Szabadgyalog című filmje szintén dokumentarista alkotás, az emberi kapcsolatok reménytelenségét mutatta be, miként a Panelkapcsolat is, amelyben a férj és a feleség kilenc éve házasok, és egy lakótelepi panellakásban élik konfliktusokkal teli életüket. Az asszonyt a bezártság, a férjet a feleség hisztériáiból adódó állandó szorongások frusztrálják. A családi élet normalizálására tett közhelyes kísérleteik csődöt mondanak.
1982-ben Shakespeare Macbethjéből készített tévés adaptációt, amely egyetlen, közel 70 perces vágásból áll. Ezután a szociográfiai filmektől a lassú dramaturgiájú lélektani elemzés felé fordult, a közeli kamerás felvételeket a hosszú snittek, a nyomasztó realizmust a metafizikusabb látásmód váltotta fel. Az új korszak első darabja 1984-ben az Őszi almanach volt.
A nyolcvanas évek közepétől lett állandó munkatársa Krasznahorkai László író, első közös alkotásuk, a Kárhozat az elmagányosodás, a reménytelenség, a kárhozatba zuhanás sajátos feldolgozása. A nyomasztó érzést csak növelik a hosszú snittek, a fekete-fehér tónus, s az özönvízszerű, állandó eső. A három évig forgatott, 1994-ben elkészült Sátántangó mindez ideig a leghosszabb, hét és fél órás magyar film, amely az ördög csábító és kényszerítő erejét mutatja be a játékfilm eszközével. Az isten háta mögötti alföldi településről az évek során elvándorolnak a lakosok. Nem maradt csak három házaspár, három agglegény és egy özvegy a négy gyerekével, valamint a kocsmáros. Októberben a férfiak megkapják elmaradt bérüket, ami jó alkalom Schmidtéknek és Futakinek, hogy megszökve a többiek pénzével új életet kezdjenek. Irimiás és Petrina két szélhámos és munkakerülő, akiknek a rendőrség egy megbízását kell teljesíteniük szabadságuk érdekében. A lerobbant alföldi telep elzüllött lakóit veszik célba, hogy átverjék, majd besúgónak szervezzék be őket… Az apokaliptikus állapotot, a világvége hangulatot sugárzó alkotás a nézőt a legfelkavaróbb élmények átélésére kényszeríti. Esterházy Péter gondolata a film hosszát illetően: „a hét és fél óra az nem sok, ha valaminek hét és fél órának kell lennie”.
Krasznahorkai Az ellenállás melankóliája című regénye alapján készült a magyar filmszemlén fődíjat nyert Werckmeister harmóniák. A cím a 17. századi német orgonista egy művére utal, amely az emberi viszonyokban megteremthető harmóniát jelképezi, a film ugyanakkor egy időtlen, nyomasztó hangulatú magyar alföldi kisvárost mutat be. A békésnek amúgy sem nevezhető rend felborul, gyilkos indulatok robbannak ki, a pokoli káosznak minden és mindenki áldozatául esik.
Következő filmjét, a Georges Simenon bűnügyi regényéből, Krasznahorkai László forgatókönyve alapján forgatott A londoni férfit 2007-ben tizenkilenc év után első magyar alkotásként meghívták a cannes-i filmfesztivál hivatalos versenyprogramjába. A film főszereplője egy kikötői pályaudvaron dolgozó elmagányosodott váltóőr, aki egy gyilkosság véletlen szemtanújaként morális problémákkal és a létezés alapkérdéseivel szembesül. Maloin egyszerűen és mindenfajta életcél nélkül tengeti életét a tenger mellett. Fokozatosan elveszti viszonyát a külvilággal, emberi kapcsolatai beszűkülnek. Szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, ami fejetetejére állítja az életét. A bűn és bűnhődés, ártatlanság és bűnrészesség közti határ elmosódik…
A négy évvel későbbi, Krasznahorkai László írásain alapuló A torinói ló című filmje a berlini nemzetközi filmfesztiválon megkapta a nemzetközi zsűri nagydíját, az Ezüst Medvét, valamint a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége, a FIPRESCI fődíját is. A torinói ló egy család története, akiknek megélhetését egy öreg ló biztosítja, aminek élete lassan a végéhez közelít. A cím arra a lóra utal, amelyet Friedrich Nietzsche pillantott meg 1889. január 3-án, torinói lakásából kilépve. A kocsi elé kötött ló megmakacsolta magát, mire a kocsis ostorral ütlegelni kezdte. A filozófus odalépett a lóhoz, majd hatalmas zokogásban kitörve átölelte. Miután szolgája hazavitte, ágyba tette Nietzschét, aki innentől kezdve élete hátralévő 10 évét némán, szellemi leépülésben töltötte.
Tarr Béla 1983-ban Balázs Béla-díjat, 2003-ban Kossuth-díjat, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést kapott, 2010-ben elnyerte a Magyar Kultúra Követe címet, 2011-ben a jeruzsálemi filmfesztivál életmű díját, 2012-ben pedig a magyar filmkritikusok fődíjának számító B. Nagy László-díját kapta. 2011-ben megválasztották a Magyar Filmművészek Szövetsége elnökének. Művészetét számtalan külföldi elismeréssel és nemzetközi filmfesztiválok életműdíjával ismerték el. Egyebek közt a Német Művészeti Akadémia Konrad Wolf-díjával és a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagi fokozatával tüntették ki. Az utóbbi években több nemzetközi filmmustra vendége volt. 2013-ban elindult szarajevói filmakadémiája. Évtizedek óta állandó munkatársa (és élettársa) Hranitzky Ágnes vágó, akit filmjei társrendezőjének tekint, 1984-től dolgozik Víg Mihály zeneszerzővel, s T.T. Filmműhely néven Téni Gáborral közös produceri irodát alapított.
