Az ördög jobb és bal keze, Különben dühbe jövünk, Kincs, ami nincs, A keményfejű vagy Don Matteo? Nehéz választani, melyik a kedvenc. Ma ünnepli hetvenötödik születésnapját Terence Hill olasz filmszínész és rendező, aki Bud Spencerrel a mozi egyik legendás párosát alkotta.
„Terence Hill élete olyan, akár egy hullámvasút: elképesztő hullámhegyek és hullámvölgyek váltják egymást; sőt van egy szakadék is, ami ennek a kellemes és nyugodt embernek, aki filmjeiben mindig csak vagány fickókat és tréfamestereket játszott, végtelen mélységűnek tűnt. Családjával átélte a legnagyobb boldogságot és a legkínzóbb fájdalmat is. Meglepetésekkel, lélegzetelállító fordulatokkal teli életét mélyen áthatja vallásossága, melyről a közönség mindezidáig nem sokat tudott.”
Több, mint egy szépfiú
Terence Hill tényleg azon kevés világhírű színész egyike, akinek tökéletesen tiszta imidzse van. „Korának Bratt Bittje”, Terence Hill Velencében született Mario Girotti néven 1939. március 29-én három fiú közül középsőként. Vegyész apja olasz, anyja német volt, így a kis Mario mindkét nyelvet megtanulta, a második világháború idején a családfő úgy döntött Németországba költöznek a vesztésre álló Olaszországból, így a fiú kisgyermekként átélte Drezda nagy bombázását. Utolsó emléke a gyermekként Németországban töltött két évről a felső-bajorországi Mittenwald menekülttáborában töltött Olaszországba tartó kényszerpihenőhöz kötődik.
Szülei emlékezése szerint már nyolcévesen pontosan tudta, hogy színész akar lenni, s 12 éves korában már meg is kapta első szerepét. Ekkorra a bűbájos félolasz bambinóból jóképű, sötétszőke, hullámos hajú, türkizkék szemű ragazzo lett. Dino Risi rendező egy úszóversenyen fedezte fel a jó kiállású srácot, s 1951-ben szerepeltette Vakáció a gengszterrel című filmjében. (Risi később olyan legendás színészekkel dolgozott együtt, mint Marcello Mastroianni, Sophia Loren vagy Romy Schneider.) Ettől kezdve anyjával minden színészválogatásra eljártak, jutalma néhány apró szerep lett. Érettségi után Rómába ment, ahol a legszínvonalasabb színésziskolákban képezte magát, három évig klasszikus irodalmat is tanult az egyetemen.
Első komolyabb szerepét húszévesen 1959-ben kapta a Karthágó lángokban című filmben (érdekesség, hogy ebben az alkotásban szerepelt későbbi partnere, Carlo Pedersoli, alias Bud Spencer is, de közös jelenetük nem volt). 1962-ben – még ekkor is eredeti nevén – Luchino Visconti háborús filmjében, A párducban tűnt fel, ezután nyelvtudásának köszönhetően német kalandfilmek következtek, „vadnyugati” karrierjét négy nagysikerű Winnetou-filmben alapozta meg. 1967-ben tért vissza Olaszországba, ahol megkapta a főszerepet a Kettő, akit a majom megharapott című filmben.
A híressé vált anekdota szerint miután egyre több megkeresése érkezett az Egyesült Államokból is, sürgősen meg kellett tanulnia angolul. Feladott hát egy hirdetést, amire egy gyönyörű, szőke lány jelentkezett. Tanár és tanítvány első látásra egymásba szeretett, két hónap múlva örök hűséget esküdtek. Mario az amerikai karrierre készülve változtatta meg nevét.
A valóságban azonban Mario jóval hétköznapi körülmények között ismerkedett meg későbbi feleségével: unokanővére meghívására egy vacsorán találkozott Lori Zwicklbauerrel, a német gyökerekkel rendelkező amerikai lánnyal. Rögtön egymásba habarodtak. Szerelem volt első látásra. A világ leghíresebb kék szeműje és választottja ettől fogva elválaszthatatlanok voltak. Két évvel később, 1969. november 7-én megszületett a fiuk, Jess. Négy évre rá pedig beteljesült régi vágyuk, egy második gyermek, akit örökbe fogadtak – Bajorországból.
Az ördög jobb és bal keze, azaz Terence Hill és Bud Spencer
A siker végül mégsem Amerikában köszöntött rá: 1967-ben egy lábát tört kollégája helyett elvállalta egy makaróni-western főszerepét. Amikor bemutatták neki partnerét, Carlo Pedersolit, azt hitte, rosszul lát: egy teljesen amatőr hájpacni, aki még lovon sem ült soha. Bud Spencerről azonban – merthogy ő e néven lett ismert – kiderült, hogy művelt, sokoldalú, csupa szív ember, korábbi válogatott vízipólós, ráadásul tehetséges színész. Az Isten megbocsát, de én nem című film világsiker lett, és a páros egymás után kapta a jobbnál jobb ajánlatokat.
A filmtörténetben egymást követik az olyan sikerfilmek, amelyeket kezdetben nem is akartak megcsinálni. Az ördög jobb és bal keze is ebbe a kategóriában tartozik. Eredetileg Bud Spencer karaktere nem is szerepelt a forgatókönyvben. Sergio Leone korát élték, a véres, erőszakos filmekét, ezért egy humoros western képtelenségnek tűnt. Generációk nőttek föl a jólelkű, de nem túl éles eszű, lapáttenyerű szakállas mackó (Bud Spencer) és a fürge, ravaszdi, állandóan mosolygó karcsú legény (Terence Hill) filmjein, amelyekben átlag félpercenként elcsattan egy hatalmas pofon. Humor, bohóckodás oldja a verekedős jeleneteket, e filmek – csak néhány mutatóba: Az ördög jobb és bal keze, Különben dühbe jövünk, …És megint dühbe jövünk, Én a vízilovakkal vagyok, Kincs, ami nincs – egyszerre használják és parodizálják a spagetti-westernek hatásmechanizmusát. „Emberileg is nagyon közel állunk egymáshoz, még ha rengeteg is a különbség köztük, ami minden egyes embert egyedivé tesz” – vallja Bud. – Egyszerűen egy hullámhosszon vagyunk.”
Antisztár, miközben ő volt „korának Brad Pittje”
Ők ketten forgattak bűnügyi vígjátékokat és szórakoztató kalandfilmeket is, és a filmtörténet egyik legnépszerűbb és legsikeresebb párosa lettek. Sőt, külön is megállták a helyüket: Terence Hill 1973-ban Henry Fonda oldalán játszott a Nevem: Senki című akcióvígjátékban, amelyet Sergio Leone rendezett. Bud Spencertől 1985-ben 15 közös film után, barátságban váltak el, de kilenc év múlva ismét együtt komédiáztak és pofozkodtak a Bunyó karácsonyig című moziban.
Hill 1990-ben rendező-színészként filmre vitte a Lucky Luke-sorozatot nyolc részben, a 2000-től forgatott Don Matteo-sorozat, amelyben egy életvidám és igazságszerető papot játszik, az egyik legkedveltebb olasz sorozat lett, az epizódok száma immár kétszáz felé közelít. 2011-től újabb sorozatot forgatott Alpesi őrjárat címen, ez is látható volt az egyik magyar tévécsatornán.
Hiába varázsolt el sok női nézőt Terence Hill vakítóan kék szeme, csibészes tekintete, ő évtizedek óta boldog házasságban él feleségével egy amerikai farmon. Megvalósították közös álmukat: kertészkednek, állatokat tartanak, szinte remeteéletet élnek – már ha épp nincs forgatás. Minden sztárallűrt nélkülöz, a mai napig nem szokott hozzá szupersztár szerepéhez. Terence ismerősei, barátai és rokonai által is megerősített introvertáltsága sokáig éles ellentétben állt az általa játszott szerepekkel, melyek a világhírt meghozták számára. Aki a magánéletét ösztönösen úgy védi, mint egy titkos kincset, kényszerűen maga is hozzájárul a személye misztifikálódáshoz.
